Nagyon érdekes és elkeserítő dologba futottam bele a minap. Egy kedves vállalkozó kérdezte tőlem, hogy hogyan szüntesse meg a cégét.

Nagyon elkeserített ez a dolog. Miért van az, hogy ma, Magyarországon a vállalkozói morál és kultúra annyira alacsony, hogy egy valamire való törpe nevetve ugrik át felette? Hogy lehetséges az, hogy valaki vállalkozóvá válik úgy, hogy nem tudja, mik a lehetőségei, miket tehet, és miket nem?

Az az érzésem, hogy a hazai vállalkozói réteg úgy tekint erre az egészre, mint egy könnyű, és egyszerű pénzkereseti lehetőségre, aminek meg is van a böjtje, elvégre nem véletlenül csődöl be az induló vállalkozások többsége az első évben. Nagyon fontos lenne, hogy azok, akik vállalkoznak, megértsék, hogy ez nem csak felelősséggel jár, hanem a tudásnak is birtokában kell lenni, amivel művelhető.

Nagyon sok olyan szakma van, amibe az ember csak belecsöppen, majd rájön, hogyan kell csinálni, és megtanulja az alapokat néhány év alatt, majd profi lesz. Ez a vállalkozással kapcsolatosan is így működik. De hát könyörgöm, hiszen az ember a saját tőkéjével, a saját és a családja egzisztenciájával hazárdírozik, ebben az esetben úgy, hogy még csak a lapokat sem látja, vakon adja a téteket.

Akinek ez a célja, lelke rajta, elvégre a piacot könnyebb tarolni, ha azon csak félig, vagy egyáltalán nem felkészült, dilettáns résztvevők vannak, így aki ért is hozzá, az elviszi a nagy pénzeket, a többiek meg marakodjanak a koncon.

A másik lehetőség, hogy az a réteg, aki vállalkozásra adja a fejét, megérti végre, hogy ez nem egy jó hecc, és nem csupa pénzeső, meg buli. A cégek világa bonyolult, és folyamatosan változó rendszer, amit érteni kell. Nem ugorhatunk fejest bele anélkül, hogy minimum az alapokkal tisztában ne lennénk. Hiszen a saját pénzünkből most már 3 millió forintot kell beletennünk egy egyszerű Kft. - be, és a többi lehetőségről még nem is beszéltünk. Azt hiszem, egy nagyon szűk réteget leszámítva a többségnek ez az összeg nagyon megterhelő, így tényleg nem értem, hogyan vághatnak bele a vállalkozásba a megfelelő alapok, és persze a folyamatos képzés és hozzáállás nélkül.

Igen, mint olyan sok más esetben, a hozzáállás itt is döntő. Felejtsük el, hogy azért leszünk vállalkozók, mert így nem kiabál velünk a főnök, és egy rakás szabadidőnk lesz. Ha ez a cél, akkor irány a munkanélküli központ, ahol nincs kiabálás, és temérdek a szabadidő, mivel a felkészületlen vállalkozó egy- két éven belül úgyis oda jut! Ha a cél az önállóság és a siker, akkor viszont készüljünk fel arra, hogy ez kemény munka, sok idő, rengeteg lemondás, és folyamatos, élethosszig tartó tanulás, ismeretanyag frissítés. És ha meghoztuk az áldozatokat, akkor élvezhetjük az előnyöket, mert akkor érhetjük el őket. Nem fordítva, hiszen az életben minden úgy működik, hogy valamit adni kell azért, hogy valamit megkaphassunk!