Elképesztő mennyiségű tanács és ötlet van arra vonatkozóan, hogy hogyan tudja az ember fellendíteni a cége forgalmát, és maximalizálni a profitot. Ehhez azonban mindenképpen kellenek az alapok.

Természetesen első körben ez a céges ismereteket jelenti, mert azok nélkül a vezető olyan elveszett, mint egy útvesztőben rekedt kislány. Ha azonban az alapok megvannak, az még mindig nem biztosíték a sikerre.

Ha körülnézünk a nagyvilágban, akkor azt láthatjuk, hogy azok az emberek igazán sikeresek a munkájukban, akik nem munkaként tekintenek arra. Valahol, az évszázadok során a munka szó egy olyan folyamatot kezdett el jelölni, ami szükséges ahhoz, hogy az ember élhessen, de messze nem élvezetes dolog. Vagyis aki dolgozik, az kötelességszerűen utálja a munkáját, csak azért csinálja, mert általa elérheti azokat a dolgokat, amiket szeret.

Persze vannak olyan eltévedt fehér hollók, akik szeretik a munkájukat, de ők vagy csak hallomásból ismerik a kemény melót, vagy hazudnak. Legalábbis ez az általános vélekedés.

De hát a tények kemény dolgok. A mai világban szinte minden pénzzé tehető, vagyis ki – ki élhet abból, ami szeret is csinálni. Hiszen van olyan ember, aki bérutazással keresi a kenyerét! Vagyis mások helyett utazgat! De komolyan, ha ebből meg lehet élni, akkor mindenből. A lényeg, hogy az ember szeresse, amit csinál. Ez nem csak egy üres klisé, ez nagyon fontos. Ha szeretünk valamit, akkor élvezettel csináljuk, nem kapkodunk, tökéleteset, vagy annál is jobbat akarunk alkotni, és a szép ebben, hogy mindezt könnyeden, különösebb megerőltetés nélkül tesszük. Voila a siker receptje.

Persze ne legyünk naivak, ember nincs a földön, aki mindig szereti, amit csinál. Vannak jobb, és rosszabb periódusok, és van olyan is, amikor váltani kell. A lényeg, hogy ha olyat csinálunk, amit szeretünk, akkor a siker mérhetetlenül könnyebben jön majd, mintha olyan pályán küzdünk, ami messze van az elképzeléseinktől.

És bár a többség szerint, ha mindenki azt csinálná, amit szeret, akkor csak láblógatás lenne, azt is meg lehet unni. Ha pedig valamilyen cselekvő tevékenységet folytatunk, akkor a világ működése adott. Bizony, vannak olyan elvetemült emberek, akik örömmel szerelnek villanyvezetékeket, javítanak autót, takarítanak, vagy éppen a bérszámfejtéssel, értékesítéssel foglalkoznak. Mindenkinek megvan a helye.

A sikeres cégvezető pedig a helyén van, a megfelelő ismeretanyaggal felvértezve. Aki nem ilyen, vagyis vállalkozóként olyasmivel foglalkozik, amit igazából nem is szeret, vagy valamikor szeretett, de ma már nem, az kudarcra van ítélve. Tudat alatt is arra törekszik, hogy valahogy szabadulhasson a terhétől. Mint egy ronda porcelán esetében, az ember valahogy nem figyel annyira, hogy ne kerüljön a polc szélére, és lám, össze is törik előbb vagy utóbb. Pedig azt is szerethette volna valaki, csak a megfelelő személyre lett volna szükség.

Ha nem szeretjük, amit csinálunk, akkor vagy ne kezdjünk bele nagyobb léptékben, vagy lépjünk ki belőle, és kezdjünk másba. Ez rizikós, persze hogy az, de a siker nem jön akkor, ha csak a fenekünkön ülünk, és várunk. Ehhez tenni is kell valamit!