Mi sem bizonyítja jobban az erősen eltervezett, előre végiggondolt, és tudatosan felépített törvényhozást, mint az egészségügyben uralkodó egyes helyzetek.

Most éppen az, hogy csak azok a gyógyászati segédeszközök forgalmazhatóak TB támogatással, melyeket közvetlenül a forgalomba hozótól szereznek be. Kicsit leegyszerűsítve arról van szó, hogy a gyártó és a vásárló között csak egyetlen cég lehet.

A logika érthető, és egy utópisztikus világban ez egy olyan lépés lenne, ami a vásárlók igényeit szolgálja: kevesebb köztes állomás = alacsonyabb ár. Ráadásul ezzel az olyan cégek közötti versenyt is ki lehetne élezni, akik már belekényelmesedtek az egészségügy kusza helyzetébe, vérfrissítés, és az újítások keresése lenne a trend.

A valóságban azonban egészen más a helyzet. A gyse (gyógyászati segédeszköz) gyártó kkv-k ugyanis rá vannak szorulva a nagykereskedőkre, vagyis a köztes cégre, ami továbbítja az árujukat a kiskereskedők, és közvetve a vevők felé. Az ok banálisan egyszerű: a gyártók egyszerűen nem rendelkeznek azzal a logisztikai háttérrel, ami szükséges lenne ahhoz, hogy tökéletesen teríteni tudják az árut.

Ha kiesnek a nagykereskedők, akkor két dolog valósulhat meg: a kkv-k kiépítik a megfelelő logisztikát, és néhány éven belül sokmilliós tételekkel növelik piaci értéküket. De sajnos ahhoz olyan feltételek kellenének – állami támogatások, vissza nem térítendő hitelek, pályázatok -, amik jelenleg nem elérhetőek, és nagyon tervben sincsenek. De még ebben az esetben is számolni kellene a tömeges elbocsátásokkal, hiszen a nagykereskedők által alkalmazott emberek egy részét ugyan átvennék a fejlődő kkv-k, egy része – főleg az adminisztratív munkakörök – azonban az aktív álláskeresők táborát erősítené.

A másik lehetőség – ami egyelőre sokkal valószínűbb -, hogy a nagykereskedők nem foglalkoznak tovább a TB támogatott eszközökkel, és csak a többit vásárolják. Vagy vásárolják a tb-s dolgokat is, csak éppen a támogatás nélkül. Ennek a vége az, hogy a vásárló sokkal drágábban jut csak hozzá a tételekhez, ami az államnak jó – anyagilag, és csakis időlegesen -, hiszen a TB költségei csökkennek.

A legvalószínűbb mégis az, hogy a nagykereskedők a gyse ágazatukat szépen leépítik, a vevők nem, vagy csak drágán jutnak a segédeszközökhöz, a gyártók forgalma visszaesik, vagyis ők is elbocsátanak, küszködnek. Végső soron pedig az államnak kell majd az álláskeresőkkel foglalkoznia csak azért, mert egy olyan döntéssel élnek, amit nem, vagy csak nagyon nyakatekert módon gondolnak végig.

És a helyzet nem csak az egészségügy területén jellemző. A hazai vállalkozások jogi szabályozása olyan kusza, hogy egy egész sereg ügyvéd sem érti meg, hiszen olyan ellentmondásokba ütköznek a törvények, rendeletek és határozatok egymással és önmagukkal, ami egyszerűen elképesztő és röhejes. Így marad a választás: küszködünk a káosszal, vagy a rendezettebb hátteret nyújtó országokban tesszük le a cég alapjait.