Vállalkozóként az egyik legnagyobb feladat az, hogy a céget a lehetőségekhez mérten mindig a sikeres tartományban tartsuk. Ha ez sikerül, akkor viszont más kérdések is felvetődnek.

A mindig sikeres cég utópia, de tény, hogy azért azt el lehet érni, hogy a vállalkozás kimagasló eredményeket produkáljon. Ez magával hozza azt is, hogy fejlődni, fejleszteni kell, hiszen az egyre nagyobb siker egyre több kihívást is jelent. Egy bizonyos pont után viszont a vállalkozónak szembesülnie kell azzal a ténnyel, hogy az a feladatkör, amit eddig ellátott, már nem egyemberes munka.

Ilyenkor jön a nagy dilemma, amivel ma hazánkban szinte egyetlen cégtulajdonos sem foglalkozik, jelesen, hogy megtalálja méltó utódját (ez akkor is igaz, ha a vállalkozó már elég idős ahhoz, hogy átadja a stafétát). Ebben az esetben a magyar elképzelés két utat határoz meg: egyrészt azt, ami olyan, mint amikor a király kitagadja fiát, és neki szegezik a kérdést, hogy akkor most mi lesz? Mégis mi lenne? Minden megy tovább, mint eddig és örökké fog élni. Ennyi.

A realitások talaján ez azt jelenti, hogy a csekély mennyiségű szabadidőtől is el kell búcsúzni, és a család is lemondhat a velünk való találkozásról. Emellett kialvatlanok, feszültek, kapkodóak leszünk, hogy mindent el tudjuk intézni, aminek egyenes következménye a hiba – méghozzá nem is kevés. A sok hiba pedig a siker ellensége, így a cég felemelkedik, majd a fejlődésképtelenség miatt – ilyenkor ugye egyhelyben toporgunk, nem történik előrelépés – a mélybe hullik. És az a cég, ami a hibái miatt egy erős preztizsveszteségen megy át, nagyon nehezen emelhető fel újra.

A másik út, hogy egyszer csak feladnak egy álláshirdetést, hogy vezetésben jártas emberkét keresnek, illetve valakit kiemelnek a munkatársak közül, és megteszik vezetőnek, miközben ők maguk a fejlődés további szakaszaira tudnak koncentrálni (ez a visszavonulás alkalmával nem jellemző, olyankor az előre nem látás miatt a cég eladása, vagy megszűnése a járható út). Ez azonban hatalmas rizikókkal jár. Egyrészt nem lehet tudni, hogy a frissen kinevezett, vagy rövid betanulási időre ítélt embernek a munkamorálja, a vezetői képességei, és persze nem utolsó sorban a szaktudása megfelel-e annak a követelménynek, amit mi magunk állítottunk fel a munkánkkal. Másrészt egy vezetői feladatkör betöltése nagyon nem egyszerű feladat, hiszen ha nincsen meg a kellő hozzáállás, és persze a képességek, akkor, míg mi a fejlesztésre koncentrálunk, a várunk a talapzatánál dől meg.

Cégvezetőként a sikeres üzlet mellett arra is hangsúlyt kell fektetni, hogy olyan munkatársakat képezzünk ki, akik képesek a feladataink nagy részének átvételére. Ezzel nem csak a saját életünket könnyíthetjük meg – bár ez sem éppen elhanyagolható -, de azt is lehetővé tesszük, hogy fejlődjünk, akár cégcsoportot hozzunk létre, akár átadjuk a stafétát, és csendestársként foglalkozzunk csak az üzlettel.