Egy huszáros vágással a svájci jegybank elengedte a frankot, ami a forintból mélyrepülést váltott ki.
Sok helyen olvashattuk, hogy szerencsére ez a magyaroknak nem jött olyan rosszkor, hiszen a frankhiteleket már forintosították. Ez részben igaz is, de azért azt sem árt hozzátenni, hogy jó néhány autóhiteles, és áruhiteles, valamit személyi kölcsönnel rendelkező embert ez még nem érint. Az ő esetükben vagy nem éltek a lehetőséggel, vagy valóban valutában kérték a hitel folyósítását, aminek a forintosítása majd csak augusztus környékén lesz időszerű. Addig pedig marad az ötödével ugró törlesztő részlet.
A cégek ebben az esetben sem jártak jól. Bár tény, hogy nagyon sokan éltek a lehetőséggel, hogy az MNB által felajánlott kedvező forinthitelre váltással szabaduljanak a frankhitelüktől, ez megintcsak nem mindenkit érint.
Persze lehet mondani, hogy ilyen az üzlet, de ez a lépés a vis major kategória, nem igazán lehetett rá számítani.
A legnagyobbat talán azok a vállalkozások és magánemberek bukták, akik a frank adásából – vételéből gyűjtögették a vagyonukat. Előzetes kalkulációk alapján ugyanis az ő kezükből (meg persze a többi károsultéból) 10-15 perc alatt 30 – 40 milliárd forint csúszott ki. Pedig ebből a pénzből mennyi szép stadiont lehetett volna építeni…
De nézzük most már a tényeket. Azon túl, hogy a vállalati hitelezést szépen lassan kivérezetheti a frank megugró árfolyama, azzal is tisztában kell lenni, hogy a semleges országgal való kereskedés - illetve az ottani érdekeltségek, amik a túrizmust, vagy a luxuscikkeket illetik – sem jönnek ki túl jól ebből a mizériából. Ami azonban sokkal több vállalkozást érint, az az, hogy a frank erősödésének hatására a forint sajnos az euróval szemben is gyengült, vagyis minden, amit euróban veszünk, most többe kerül.
Ezt nem is nagyon kell magyarázni, hiszen mindenki találkozott már ezzel a képlettel, a különbség igazából csak a kiszámíthatatlanságban, és az ebből következő reakcióidőben van. Ésszerűen minden vállalkozás a veszteségeit csökkenteni akarja, és – kereskedő cég esetén – akár másokkal is megfizettetheti azt. Ha nőnek a költségek, nőnek az árak is, és akkor nincs veszteség. Ám az áremelést kieszközölni, bevezetni és elfogadtatni nem olyan gyors, mint ahogyan szeretnénk, így a veszteség sajnos kalkulálható tétellé válik.
A hazai helyzetre visszatérve: azoknak sem kell nagyon elkeseredni, akik olyan mértékben adósodtak el devizában, hogy az komolyan veszélyezteti a működésüket. A csődeljárásban bevett tárgyalás ebben az esetben is a segítségükre lehet. Nem szabad elfelejteni, hogy a pénzintézeteknek sem érdeke, hogy az adós összeroppanjon. Az a jó, ha fizet, mint a katonatiszt, lehetőleg minél többet, és minél nagyobb kamattal. Ha azonban egy hitel bedől, akkor nem csak az adott cég esik szét rossz esetben, hanem a bank is keresztet vethet a kintlévőségére. Persze mindent meg fog tenni a veszteség minimalizálására, ami azért jó hír, mert így tárgyalni is hajlandó. Mindkét fél számára fontos, hogy a cég működőképes, és fizetőképes maradjon, így az ebben a cipőben járó vállalkozások nyugodtan invitálják tárgyalóasztalhoz a hitelezőiket, hiszen a megegyezés közös érdek.
