A munkaidő mindig egy kényes kérdés a vállalkozók számára. Mert ugye ha valaki cégalapításra adja a fejét, akkor a klasszikus értelemben vett munkaideje eltűnik, és gyakorlatilag 0-24 órában ugrásra készen áll.

Namost, így nem csoda, hogy ha eljuttatja oda a vállalkozását, hogy az már alkalmazottakat is képes eltartani, akkor minimum ezt az odaadást és munkatempót várja el az ember a munkatársaitól is. csakhogy ez nem működik.

Egyrészt az alkalmazott nem fog túlórázni a cég szeretete miatt, maximum, ha félti az állását, de jó esetben ez nem áll fenn. Vagyis a munkaidő itt szent, azt túllépni csak térítés ellenében lehet. Ráadásul az alkalmazott motivációja is egészen más, hiszen neki attól nem lesz kézzel foghatóan jobb, ha a cégnek jobb (maximum, amikor fizetést emelnek, de ez nem mindennapos).

Tehát a munkaidő adott. Namost, ha valaki dolgozott már alkalmazottként, vagy látta már a munkatársait, akkor azt is tudja, hogy pénteken – hiába van hivatalosan 4-5 ig munkaidő – az emberek nagyjából 1-2 körül már fejben máshol vannak. Ez pedig meglátszik a teljesítményen. A nagy kérdés ezért a következő: a munkaidő a fontos, vagy a produktivitás?

A nyugati országokban nem egy cég próbálkozott már meg sikeresen azzal, hogy eltörölte a munkaidőt. Ez azt jelentette, hogy mindenki akkor dolgozott, amikor megjött hozzá a „kedve”, vagyis amikor a leginkább produktívnak érezte magát. Azt várnánk, hogy ezek a cégek rövid időn belül becsődöltek, de érdekes módon nem így történt. Sőt, a produktivitásuk – és ezáltal természetesen a bevételeik is – ugrásszerűen megemelkedtek.

A munkaidő tehát nem olyan fontos, mint a produktivitás. Hogy akkor miért nem működik így minden cég? Mert ez nem oldható meg minden munkafolyamat esetében, és nem mindenhol megfelelő a dolgozói morál (ez nem ország, sokkal inkább ember kérdése).

Ha nem is így, de a munkaidő azért átalakulóban van. Egyre jobban terjednek az atipikus foglalkoztatási formák, melyekben már felismerték azt, hogy nem az a cél, hogy a kollega 8 órát eltöltsön a munkahelyén, hanem az, hogy a rábízott feladatokat magas szinten teljesítse. És ez bizony a legritkább esetben függ csak össze a munkaidővel.

Egy cég lételeme a fejlődés, és ehhez az is hozzátartozik, hogy tulajdonosként nyitottan kezelünk minden újdonságot, meghallgatjuk, elgondolkozunk rajta, és ötletelünk vele. Persze lehet, hogy esetünkben a dolog nem, vagy nem úgy lesz működőképes, ahogyan eljutott hozzánk, de a fejlődés akkor is adott. A munkaidő pedig csak egy azon lehetőségek közül, melyek kis, vagy nagyobb változtatásával hatalmas fejlődést érhetünk el.

A bevett szokások sokszor segítenek át a nehéz időszakokon, de a trend az, hogy ha nem újulunk meg, ha nem követjük a fejlődő piacokat, akkor nem a legjobb szakembereket foglalkoztatjuk, és szép lassan lemaradunk a versenyben.