A feketegazdaság egyik legtöbbet abajgatott része a fekete munkaerő, vagyis a be nem jelentett munkavállalók. A jelenség legmarkánsabban az építőiparban jelenik meg, de persze nem kizárólagosan.

Nem szeretem folyton ezt hangsúlyozni, de a vezetés egyik feladata – vagyis a felkutatás, és szankcionálás – mellett a másikkal is legalább ennyit, vagy még többet kellene foglalkoznia. Ez pedig nem más, mint a megelőzés. A gond ott van, hogy egy kissé félreértelmezik ezt a folyamatot.

Ma jelenleg ott tartunk, hogy szankciókkal, keresztszankciókkal, fenyegetésekkel, és a szankciók szankcióival próbálják visszaszorítani a feketemunkát. Ez pedig röhej. A helyzet ugyanis csak az lesz, ami a gazdasági élet, és annak szabályozása terén olyan sok helyen megfigyelhető: egy hatalmas katyvasz, amit az ember se nem ért, se nem érdekli, hiszen nagyjából a második mondatnál elveszíti a fonalat. A megoldás pedig nem az, hogy a megtalált kiskapukat tömögetik – bár erre is szükség lehet -, hanem egy átgondolt, ösztönző rendszer.

A gazdasági társaságok nem hülyék. Tudják, hogy mennyi az annyi, és mi az a határ, amíg esetleg még meg is éri szabályt szegni. A lényeg, hogy a fekete munka jelenleg komoly gazdasági előnyt jelenthet, így sajnos sokan ki is használják. A munkavállalók részéről is siralmas a helyzet. Tudják, hogy így se tb, se nyugdíj nem jár majd nekik az adott időszakban, de szükség törvényt bont, enni jobban szeretnének, mint évek múlva nyugdíjat kapni.

Tény, hogy a törvény tiltja a feketemunkát, de az is tény, hogy a mértéke jelentősen csökkenthető lenne abban az esetben, ha a terheket, amik a bejelentett munkavállaló után a cégeket terheli, kissé csökkentenék. A jogkövető magatartás sok kockázatot rejt, így sokan nem szívesen mennek bele az ilyen lehetőségekbe. De – akárcsak a munkavállaló esetében – a muszáj nagyúr. A pénz mennyisége is sokakat sarkall a törvény megkerülésére, így a helyzet kulcsa az összegen van. Az alacsonyabb terhek magasabb foglalkoztatottságot is generálhatnak, és a szürke, illetve feketegazdaságot is visszaszorítják. Hiszen mindenki szeret nyugodtan aludni, vagyis a vállalható, és nem fojtogató közterhekkel a vállalkozók döntő többsége megbékélne, és rendesen, időben fizetné azokat.

Alapvető igazság, hogy a jutalmazó magatartás sokkal eredményesebb, mint a büntető. Ez pedig nem csak az emberek esetében, hanem a gazdasági folyamatoknál is igaz, elvégre ott is emberekkel kell dolgozni. A jutalmazás rendszere lehet, egyelőre utópisztikus, de a dinamikus fejlődés lehetősége ebben a formában rejlik.