Talán mindenki hallotta már azt az mondást, hogy a siker fejben dől el. Ez olyannyira igaz, hogy a megfelelő hozzáállás nélkül nem is érdemes komoly, főleg anyagiakat érintő feladatokat vállani, mert nem azt az eredményt érjük el, amit szeretnénk.

Ez egy nagyon egyszerű képlet. Ha elhiszem, hogy meg tudom csinálni, és valóban meg is akarom csinálni, akkor menni fog. De ha kételkedem, vagy nem vagyok biztos benne, hogy ezt akarom, akkor legyűrnek a nehézségek, és a végeredmény nem az lesz, amit szerettem volna. Ez pedig nem csak az apróságokra, hanem az egész életvitelünkre is igaz lehet.

A vállalkozói lét nem egy könnyen megvalósítható valami, és persze azt is le kell szögezni, hogy benne lenni sem egyszerű. Sokan azért választják ezt az életformát, mert úgy érzik, kevesebb munkával, és kevesebb rászánt idővel lehetnek sokkal sikeresebbek, mint alkalmazottként. Arról már nem is beszélve, hogy sokkal többet is fognak keresni. Persze hogy így gondolkodnak, hiszen a vállalkozói szférából azokat ismerhetjük, akik valóban sikeresek, akik elérték, amit akartak. De ez a kép így fals. Nem láthatjuk ugyanis, hogy milyen ezeknek a vállalkozóknak a hozzáállása, hogy hogyan élik a mindennapjaikat, mi csak a sikert és a csillogást látjuk.

Egy sikeres cégvezető már az elejétől tudja, hogy mit vállal. A munkája nem lesz kevesebb, épp ellenkezőleg, de ez nem riasztja, hiszen szereti csinálni, így vállalja a kihívást. Ez pedig napi 24 órás, heti hét, évi 365 napot lefedő dolog, vagyis nincs szünet, a vállalkozó nem lehet kicsit nem vállalkozó. Az üzlet nem áll meg, és ezt is szem előtt kell tartani.

A siker azonban ettől még nem jön. Az ember kidolgozhatja a lelkét is, ha nem hiszi, sőt, igazából, ha nem tudja, hogy sikeres lesz, hogy amit csinál, az professzionális, és erre van szüksége az üzletfeleinek, akkor nagyon nehéz útja lesz. A biztos tudat ugyanis magabiztosságban mutatkozik meg. Ez pedig imponál mindenkinek. Sajnos azonban van vele egy pici gond: ha meginog, akkor mindent magával ránthat.

Az amerikai elnökválasztás eredménye kinek jó, kinek rossz, nem is ezzel a részével kell foglalkozni. Egy alapvetően esélytelenebbnek ítélt jelölt győzelmével zárult, aki egészen a kampány legutolsó percéig szilárdan hitte, hogy amit kínál, amit ígér, arra van szüksége a népnek. Ezt még akkor is fenntartotta, amikor jöttek a botrányok, amikor minden széthullani látszott. Ellenfele ugyanezzel a magabiztossággal indult neki a harcnak, de megingott, sajnos nem is egyszer.

Természetesen a magabiztosság önmagában kevés, kell a megfelelő stratégia, a kommunikáció, a piac figyelése, és az ellenőrzés is, de tény, hogy a magabiztosság elengedhetetlen, vagyis a kialakult eredményt ezek összessége adta.

A Trump – Clinton összecsapás – bár üzletileg is érinthet sokakat – arra mindenképpen alkalmas, hogy lássuk, az esélylatolgatások, és a statisztikák alapján senkit nem lehet leírni. A siker kulcsa messze nem az, hogy mások szerint lehetséges-e vagy sem. A vezető feladata, hogy tudja, hogy képes az adott dologra, hiszen ha ez hiányzik, akkor nem követik, nem biztosak benne, és persze nem is üzletelnek vele. Érthető: senkire nem bízunk nagyobb összeget, aki nem teljesen biztos abban, hogy azt nem veszíti el, hanem gyarapítja. Ha meginog, vagy elbizonytalanodik, akkor jellemzően a mi gyomrunk is összeugrik, és ha ez nem is csak egyszer fordul elő, akkor bizony másik partner után nézünk.

Summázva: vállalkozóként a sikert elérni paradox módon akkor lehet, ha úgy élünk, és úgy gondolkodunk, mint a sikeres ember (természetesen az is kell, hogy minden lehetőségre gondoljunk, ha pontosan, mindenre kiterjedően tervezünk és ellenőrzünk).