Vannak olyan pillanatok az ember életében, amikor nagyon, de nagyon haszontalannak érzi az iskolapadban, pláne az egyetemen tanulással eltöltött időt. Én ezen rendszerint akkor szoktam elgondolkodni, amikor adótörvények újabb és újabb módosításairól hallgatok hosszú előadásokat.
Ez egy pár napja ismét megtörtént: fogcsikorgatva és hüledezve végighallgattuk a 2015-ös adótörvény-változások egy részét.
Persze, mondhatnánk, hogy sok minden változik 2015-től…. Ez részben igaz is, vagy mégsem? Merthogy semmi nem változik a kiszámíthatatlanság, átgondolatlanság, tervezhetetlenség és ordító marhaságok terén. Az közgazdász-képzés egyik alappillére volt, hogy belénk nevelték a tervezés, adótervezés elengedhetetlen fontosságát. Na de Magyarországon? Európában ebben vezetünk (ha másban nem is), hogy minden hétre jut egy gazdasági tárgyú törvénymódosítás, de ha a jól képzett Parlamentünk beindul, akkor több is…. Nesze neked üzleti tervezés.
Két alaposan kidolgozott, jól átgondolt és kifinomult részlet igazán megfogott: mert szép hazánk gazdasági fellendülésének jövő évi talppillérei lehetnek – papíron legalábbis mindenképpen, mert egyébként az intézkedések hatása inkább a további szétesés és ellehetetlenülés, semmint az ösztönzés lesz.
A közúti árufuvarozásra az utóbbi időben amúgy is erősen rájár a rúd, de a kormányzat alapos, nem végez félmunkát - hát rátesz még egy lapáttal. A benzinárak ingadozását valamilyen mértékben a fuvaroztatók kénytelenek benyelni, az útdíjakról már nem is beszélve. A gazdaságnak azonban ők jelentik az egyik mozgatórugóját, ami ugye fontos, már persze csak akkor, ha a recesszió következő hullámát, vagy netán az államcsődöt szeretnénk elkerülni. De persze ez nem kötelező, végül is még az is előfordulhat, hogy a kisebb fuvarozócégek kiiktatásával egy szebb és jobb világ jön el, ahol az élelmiszereke, vegyi anyagok, egyéb termékek szárnyat növesztenek, és könnyed pillangóként reppennek az eladótól a megrendelőig. Ennek ellenére valószínűbb, hogy komoly drágulással kell számolni a kereskedelem szinte minden területén.
A korszakalkotó ötlet (és törvény) abban áll, hogy újabb bejelentési kötelezettséget vezetnek be. A szilveszteri pezsgő eldurranásának pillanatától mind a fuvarozott áru feladójának (pld gyártó vállalkozás) ÉS a címzettnek (mondjuk egy bolt) IS be kell jelentenie az szállítandó áruról szinte mindent: súly, érték, mennyiség, felrakodás, lerakodás adatai (ha maradt egy kis humorérzékünk, akkor a szín, anyag, illat, hány nagymama kötötte és hány kedvesen mosolygó csomagolási alkalmazott tett rá cuki kis masnikat). És csak hogy korona kerüljön az ügyletre, mindezt 15 nappal előre meg kell tenni, hogy az elhivatott NAV ellenőrök időben várhassák a kamiont a sok áfacsaló vállalkozó legnagyobb rémületére… Elvégre a világ tökéletesen kiszámítható, a kereskedőknek pedig kutya kötelességük előre látni minden eseményt, valamint a keresletet, hiszen ellenkező esetben mi keresnivalójuk lenne ebben az üzletágban?
De nehogy már azt gondolja a sok léhűtő vállalkozó, hogy csak papírmunka az egész, a szállításokra kockázati biztosításként az összérték 15%-át 60 nappal előre letétbe kell helyezni a NAV meghatározott számlaszámára. Vagyis jóval előre, és jóval többet kell fizetni minden termékért, ráadásul úgy, hogy az állam ezt az összeget használja két hónapig. Persze mindenki megnyugodhat, hiszen a letét megfizetése, illetve az egész hercehurca alól vannak azért kivételek: az adminisztráció nem vonatkozik a 3,5 tonna alatti autókra és a fél millió Forint alatti értékű árukra. Letétet pedig nem kell fizetnie azoknak, akik két éve igazoltan nem tartoznak semmivel a szeretett nagy testvérnek. Ugyanakkor, ha élelmiszer, vagy veszélyes termék kerül szállításra, akkor nem ment ki a kötelezettségek alól a Jóisten sem: nincs kibúvó, semmilyen formában és punk-tum! Az pedig, hogy a január elsejétől hatályos módosítások mellett elfelejtették meghatározni, hogy pontosan mi is számít veszélyes terméknek (csak a nitroglicerin, vagy a rettentően veszélyes műanyag játék kard is), olyan elhanyagolható apróság, amivel a vállalkozóknak igazán nem kell foglalkozni, ők csak szépen csendben fizessenek. Mindehhez használják az igazán jutányos áron, potom 5 milliárdért kifejlesztett informatikai rendszert, ami ugye nem pénzkidobás, hiszen ez válik idővel a gazdaság egyik alap tényezőjévé, motorjává, szívévé, így ez a pénz nem is kerülhetett volna jobb helyre…
A másik tökéletes húzás a társasági adó elvárt minimumát érinti. Eleddig ugye minden fillér bevételt (és nem csak az árbevételt) papírra kellett vetni, levonni belőle azon áruk beszerzési értékét, amiket sikerült eladni (a raktárkészlet piszlicsáré apróság, mindenki mellényzsebből finanszírozza, azzal ne is foglalkozzunk), valamint az olyan szolgáltatások beszerzési árát is, amiket az adott cég csak közvetített. Állítólag a szolgáltatásból élők nehezményezték, hogy azok a fránya kereskedők miért vonhatják le az árubeszerzés értékét – így jó magyar szokás szerint nem kidolgoztunk egy igazságosabb rendszert, hanem az új szabályok szerint vesszenek a kereskedők (is). Január elsejétől ez a szörnyű igazságtalan rendszer megváltozik. Ezután ugyanis a 2%-os elvárt nyereségminimum az összes bevételből számolandó (a további növelő korrekciós tételeket most hagyjuk). Bizony, nincs beszerzési érték levonás, tessék szépen a teljes bevételből megfizetni azt, ami az államnak jár! Ja, hogy ez nem felel meg a valós nyereség 2%-nak? Ugyan, ez igazán nem nagy áldozat a pénzzel kitömött vállalkozó szféra számára. Sőt, nézzük a jó oldalát. Valószínűleg a világon egyedülálló gazdaságot tudunk így felállítani. Elvégre nálunk papíron garantált a 2%-os nyereség, akkor is, ha a fene fenét eszik! Hát ki az a balga, szerencsétlen cégvezető, aki ezek után ne kis hazánk területén szeretné működtetni a vállalkozását? Ugye hogy dübörög a gazdaság!?
