Örök igazság, hogy amikor válság van, akkor a legjobb befektetés a takarékosság. Ugyanakkor azzal is tisztában kell lenni, hogy a takarékosság következtében még egyetlen válság sem szűnt meg.

Itt természetesen üzleti szempontból közelítem meg a kérdést. Így azonban tény, hogy bár a megszorításokkal egy cég kihúzza egy ideig, akkor is csak az menti meg, ha a környezet, a feltételek változnak. Ezt pedig rendszerint az állam közbelépése, vagy a világgazdasági helyzet változása hozza.

Besült valóság

De mi a helyzet akkor, ha az állam nem, vagy csak részben teszi meg a szükséges lépéseket, a világgazdaság pedig vergődik, egyik veszélyes helyzetből a másikba bucskázik. Ilyenkor vagy hagyja az ember leépülni, amit nehezen felépített, vagy kénytelen tenni valamit.

Való igaz, hogy a legtöbb esetben a kivárás hatásos technika. Ugyanakkor azt is tudni kell, hogy az állami közbeavatkozás sokszor azért késik, hogy a nem kellően erős és felkészült cégek – akik adott esetben a hiteleket nem fizetnék, támogatásokat és anyagi segítséget kérnének az államtól – szépen tönkremenjenek. Ez persze közvetlenül nem szokta érinteni a kkv-kat, de közvetve nagyon is hatást gyakorol rájuk. Hiszen a megrendelések, üzleti partnerek között, esetleg a partnerek üzletfelei között szerepelnek ezek a cégek, így elindul a dominóelv.

Megintcsak komoly hátrányt jelent, ha a nagyok visszafogják a költést, hiszen ez a kicsik pénzügyeire is hatással van. Egy olyan ördögi kör, amiben a kkv-k sokszor csak sodródnak ahelyett, hogy lépnének valamit.

Tervezés és kihasználás

Amikor egy vállalkozást elindítunk, akkor bizony akár évekkel előre is kénytelenek vagyunk tervezni. Hiába nagyon nehéz, és sok az előre nem látható tényező, meg kell tenni, különben a befektetett pénzüket akár a ruletten is elverhetnénk. Szóval tervezünk, amennyire csak tőlünk telik. Ilyenkor pedig érdemes egy vésztartalékot is felépíteni, hiszen a válságokkal, a szűkösebb időkkel számolni kell.

Félreértés ne essen, a tartalék nem az életben maradáshoz kell. Ez bele kell kalkulálni a költségvetésbe, minden körülmények között. Ez a bizonyos tartalék a kezdőlökéshez kell. Amikor a helyzet már javul, és a befektetések is megindulnak, a kkv-k egy része annyira meggyengül, hogy csak vánszorogva tud kikecmeregni a gödörből, ami bizony olyan lehetőségek elvesztegetését is jelenti, amikkel a profit sokszorozható lenne.

A tartalék itt jön képbe. A javuló tendenciákban, az ébredező gazdaságban a jókor megtett befektetések aranybányának bizonyulhatnak, és a vállalkozásunkat az ismeretlenségből akár országos, vagy éppen nemzetközi hírűvé is tehetik (arról már nem is beszélve, hogy a gyors emelkedés, és a lehetőségek maradéktalan kihasználása mágnesként vonzza a befektetőket).

Mibe?

Hogy mibe fektessünk a vállalkozásunk nagyságáért? Ez változó, és persze a cég igényei is alakíthatják. Tökéletes választás lehet a reklám, ami a megszorult időkben ráadásul olcsóbbá is válik. Így kevesebb pénzből lehet a cégek komoly ismertséghez juttatni.

Szinte mindig jó befektetés a termék fejlesztése. Ha a termék jobb, újabb, valamivel többet tud, mint a piac többi szereplője, akkor bizony a kereslet is nőni fog rá, méghozzá ugrásszerűen – persze a fejlesztés mértékétől és használhatóságától függően.

Akik a tartalékot igencsak sok nullával értelmezték, azok előtt a kutatás is nyitva áll, mint befektetési lehetőség. Tény, hogy a kockázata nagyobb, ám az is igaz, hogy olyan mértékű fejlődést tesz lehetővé, amivel nem csak a terméket lehet eladhatóbbá tenni, de akár teljesen új piacokra való belépést is lehetővé tesz (kiugró eredménynél pedig reklámnak sem utolsó).