Van egy igen nagy dilemma, amivel minden olyan cégvezető szembesül, aki foglalkoztat másokat: pályakezdőt, vagy tapasztaltat.

A tapasztalt

Sajnos a kérdés nagyon nem könnyű, hiszen mindkét lehetőség mellett komolya érvek, és ellenérvek szólnak. Eddig azonban a szakképzett, és tapasztalattal rendelkező jelöltek előnyben voltak a pályakezdőkkel szemben, ami jó lemérhető a töménytelen friss diplomás álláskereső számából.

Ezen persze nem is kell csodálkozni, hiszen egy frissen végzett munkatárs is elkéri a nettó 150 ezer forintot, ami ugye a cégnek közel a dupláját jelenti kiadásban. Ezzel ugyan még bőven a képzett és tapasztalt munkaerő alatt van a bérigény, de hozzá kell számolni a hibákat. A pályakezdőknek nincsenek olyan kapcsolatai, nem ismerik a kiskapukat, nincs gyakorlatunk a feladatok elvégzésében, és persze nem utolsó sorban nincs munkatapasztalatuk – legalábbis a legtöbb esetben. És a saját bőrünkön is remekül le lehet mérni, hogy bizony nagyon nem volt könnyű beleszokni a napi rendszeres, 8 órás munkába, ahol teljesíteni is kell.

A kezdő

Ugyanakkor az is tény, hogy ha a cégben nem csak egy ember foglalkozik egy adott területtel, akkor a második, harmadik, sokadik munkatársnak elnézhető, ha nincs olyan rutinja és kapcsolati tőkéje. Ezzel pedig a cég is jól járhat, hiszen lényegesen kevesebbet kell fizetnie annak az embernek. Ám ez jellemzően a multik körében működhet, hiszen a feladatkörök ilyen mértékű részekre szedése bizony sok embert, ennek megfelelően pedig bő kapacitásokat igényel. Ráadásul a pályakezdők mellett erős érv lehet az is, hogy a lojalitásuk stabilabb – már persze csak addig, amíg versenyképes helyzetben tartjuk őket.

A kkv-k számára tehát marad a kockázat: fiatal, de tapasztalatlan, vagy egy öreg róka. Mindkettőnek megvannak az előnyei, sajnos azonban ennek ellenére mellé lehet lőni a választással.

Oktatásban a megoldás?

Most szeptembertől dualista képzéssel újítanak az egyetemek, vagyis az elméleti oktatás mellett a gyakorlatira is nagyobb hangsúlyt fektetnek. Ennek egyrészt már nagyon itt volt az ideje, másrészt a kkv-kat is nyerő pozícióba hozhatja. A képzésben még részt vevő hallgatók betanítási ideje a cégnél így kimard, ráadásul a bérük is egy hónapban kötelezően minimum 67 ezer forint, aminek ráadásul további járulékvonzata sincs. Sőt, hogy az ajánlatot még vonzóbbá tegyék, azok a cégek, melyek nem foglalkoznak szakképzéssel, az így foglalkoztatott hallgatók után évi 450 ezer forintos visszatérítést is kaphatnak a szakképzési hozzájárulásukból

És igen, megtörtént a csoda, jól járnak az egyetemek, hiszen a képzés egy része – ezzel annak költségei – kikerülnek a falaik közül, jól járnak a cégek, hiszen olcsó munkaerőhöz jutnak, és jól járnak a hallgatók, mert nem kell vakrepülniük a képzés befejezése után a munkaerő piacon. Minden szép, minden jó, de persze az utópiák a mesék sajátjai.

Állami szinten ugyanis ez a lépés egy újabb problémát generálhat, illetve egy már meglévőt fordíthat meg. Jelenleg a friss diplomás munkanélküliek jelentik a gondot, a rendszer bevezetése után pedig a „veterán” diplomás munkanélküliek fogják. Igaz, előbbi esetben a veszteség nagyobb, hiszen a befektetett oktatási költségeket a hallgató még nem tudta „törleszteni” az államnak a munkaerőpiacon. A másik veszélyes rész, hogy a diplomások száma tovább emelkedik, hiszen biztosabban találnak munkát a tanulóidejük, illetve a későbbiek folyamán is, hiszen ahol „gyakorlaton” vannak, oda nagy eséllyel fel is veszik majd őket. A szakmunkások száma pedig tovább csökken, így a villanyszerelésért horror összegeket kell majd kicsengetnie a magasan képzett rétegeknek.

Ön foglalkoztatna hallgatói jogviszonnyal rendelkező kollegát, vállalva, hogy folyamatosan felügyelni kell a munkáját?