A vállalkozói lét egyik visszás szerepköre, amit magunkra öltünk, a főnöké. Sokan nem igazán tudnak mit kezdeni a hatalommal, amit a munkatársak felé képviselni kellene, és nem tudják, hogyan is viszonyuljanak alkalmazottaikhoz. Ez pedig nem elvi, vagy kedv kérdése, mivel a főnök viselkedése komoly kieséseket, vagy erős, nagy profitot termelő csapatot is létrehozhat.

Ellenfél

Sokan úgy értékelik a munkahelyüket, mint a csatateret. És a sorkatonai kiképzésről emlékeznek arra is, hogy a csapatot nagyon jól összekovácsolta a kiképzőtiszt közös utálata. Ez pedig alapvetően igaz, hiszen ha megkérdez erről egy katonát, akkor az bizony helyeselni fog.

A gond ott van, hogy a sorkatonai szolgálat nem egy természetes helyzet. A zsoldos seregben már egészen másképp bánnak az emberekkel, míg a nem hivatásos katonák esetében az a bizonyos 6 hónap (1-2 év, ki mikor vonult be) kötelező. Vagyis nem dönthet úgy, hogy elege volt, nem csinálja tovább, és nem állhat fel azért, mert nem érzi jól magát a helyzetben.

Persze az embereknek van egy bizonyos tűréshatára – kinek nagyobb, kinek kisebb -, de alapvetően egy munkahelyről beszélünk, nem pedig egy kiképzésről. Vagyis ha az alkalmazottat folyamatosan sakkban tartjuk, akkor a munkatársaival valóban jobb lesz a viszonya, és a csapatszellem is épül, csak éppen nem igazán lesz hosszabb távon maradása. Hiába a jó fizetés, és a környezet, ezek csak egy ideig képesek egy helyen tartani a szakembereket.

Én, a haver

Az ember szeret a barátaival együtt dolgozni, hiszen jókat nevetnek, kellemes a társaság. Akkor meg miért ne? Erre is egyszerű a válasz: gondolja végig mi a helyzet akkor, ha valami nem sikerül…

Igen, lehet erről is nyugodtan beszélni, hiszen emberek vagyunk, hibázunk, de ha meg kell válni valakitől az üzlet érdekében, akkor azt már nehéz barátilag tálalni. Még akkor is, ha egyébként nagyon jó a viszonyunk az alkalmazottakkal. Ilyenkor vagy vállaljuk a konfliktust, és veszítünk egy barátot, vagy ami veszélyesebb, megpróbáljuk megoldani a helyzetet, és elkerülni egy szükséges és indokolt lépést. Ezzel pedig akár a céget is kockára tehetjük, ami viszont már közel sem olyan jó játék.

Is-is

Az ideális főnök mindkét területről merít. Persze nem kell a végletekre gondolni, csak azokat az elemeket kell átemelni, amik hasznosak. A katonai létből nem a szívatást, és a gonoszt, aki összehozza a csapatot, hanem a tekintélyt. A barátságból pedig a motiválást, és a pozitív megerősítést.

Ha ezt a kettőt össze tudjuk dolgozni, akkor mi, a főnök szerethető verzióját képviseljük, akivel jó együtt dolgozni, de aki igenis képes komoly, és másokat akár negatívan érintő döntéseket is hozni. Ráadásul ezzel a csapatot is építjük, és nem utolsó sorban a munkakörnyezet is kellemes lehet. Vagyis a nálunk dolgozó szakemberek lojalitása erősen megnő, és még akkor is mellettünk tehetik le a voksukat, ha egy kicsit több pénz ajánlanak nekik a vetélytársak. Hiszen az anyagiak mellett az sem mindegy, hogy az ember hogyan érzi magát azon a helyen, ahol ébren töltött óráinak a felét lehúzza.