A Privátbankár cikke egy olyan problémára világít rá, amely megkeseríti a vállalkozók életét, ráadásul a legtöbb esetben elkerülhető lenne.

Ahogyan azt már írtam, a monitoring az üzleti életben elengedhetetlen. Hiszen még a legjobb szándék mellet is, előfordulhat, hogy az egyik partnerünk sajnos anyagi gondokkal küzd, amiről nem szól, így pedig mi is kellemetlen helyzetbe kerülhetünk. A cikkben szereplő számok pedig elkeserítőek.

Ahogyan az látszik, a legrosszabb helyzetben az építőipar van, ahol a vállalkozók kénytelenek belemenni az akár 90 napra történő fizetési határidőbe is, ha talpon akarnak maradni. Ez pedig elképesztően sok, hiszen azt jelenti, hogy három hónappal előre saját zsebből kell megoldani a működést, a megrendeléseket és a munkabéreket úgy, hogy közben folyamatosan felettük lebeg Damoklesz kardja, hogy egyáltalán hozzájutnak-e a pénzhez. Hiszen azt mindenki tudja, hogy a likviditás megőrzése nem egyszerű feladat, még egy hónapos távlatra sem, hát még, ha ennek háromszorosa a tét.

Tehát két út van a vállalkozók előtt: vagy kockáztatnak, és lehet, hogy sikerül talpon maradniuk, vagy terveznek, és meghúzzák a határokat, amiket nem lehet átlépni, mely esetben nagyobb az esélyük, bár lehet, hogy partnerük kevesebb lesz. Ugyanakkor hosszabb távon mindenképpen az utóbbi a kifizetődő, hiszen lassabban, de biztosabb lábakon fejlődik az üzlet.

A cikk arra is kitér, hogy megyei bontásban hogyan alakulnak a számok. Mint olyan sok esetben itt is azt láthatjuk, hogy a főváros, és közvetlen környéke (egészen pontosan Pest és Komárom-Esztergom megye) sokkal jobb számokat mutat fel, mint Heves, vagy éppen Szabolcs-Szatmár-Bereg. Ez egy régi probléma, ám ez ellen nem igazán lehet tenni. A vállalkozóknak egyetlen lehetősége, ha a szemüket nyitva tartják, és a rugalmasságukat addig fejlesztik, ameddig csak lehet. Hiszen ahol több vállalkozás koncentrálódik, ott több a pénz is, ami további cégeket vonz. És egy nagyobb bolyból egyszerűbb partnereket találni, még akkor is, ha a saját, biztonságos határaink között mozgunk.

A helyzetet javítani nem csak magasabb régiókban tudják. Ahhoz, hogy a bedőlési arány csökkenjen persze mindenképpen szükséges, hogy az állam kiszámíthatóbb, tervezhetőbb környezetet biztosítson a hazai kkv-knak, de ugyanilyen fontos az is, hogy azok, akik vállalkozásba kezdenek, pontosan és egyértelműen tudják, hogy mire lesz szükségük, és hogyan valósíthatják meg az elképzeléseiket. Mind anyagi, mind pedig szakmai értelemben. Vagy, választhatjuk a harmadik lehetőséget, és kiléphetünk a hazai keretek közül. Ezzel kiszélesedik a lehetséges partnerek köre, és a vállalkozói környezet is biztonságosabb, kiszámíthatóbb lehet. Ugyanakkor azzal is számolni kell, hogy egy ilyen lépés a kockázatot is megnöveli.

A lényeg, hogy mielőtt bárki is nekivág a vállalkozói létnek, mindenképpen alaposan, és mindenre kitérve tervezze meg, hogy hogyan is képzeli el a lépéseket, sőt, ha kell, egyeztessen olyan szakemberrel, aki jól ért mindehhez, vagy válasszon olyan segítséget, ahol az információkat összeszedve, lebontva, érthetően megtalálja, akár csak a Vállalkozástréneren.