A bérek és a gazdaság kapcsolata minden ember előtt egyértelműen világos, akik csak egy kicsit is tanult közgazdaságtant. Ha azonban a tényleges bér – gazdaság összefüggéseket akarjuk szemlélni, akkor az alapoktól egy kicsit el kell távolodnunk.

Az ugye nem meglepő – hiszen megszoktuk –, hogy tőlünk nyugatabbra a bérek sokkal magasabbak. Ennek az oka azonban nem igazán egyértelmű. Persze igaz, hogy drágábbak is az ottani dolgok, összességében az élet, és az is igaz, hogy a gazdaság is jobban teljesít, azaz kifizethetőek a magasabb bérek. Ám ha a gazdasági mutatók határoznák meg a bérek alakulását, akkor hazánk egy igen érdekes anomália lenne.

A hazai viszonyokban most már tarthatatlanná válnak a bérek. A szakmunkások annyival többet keresnek a nyugati szomszédoknál, vagy egy kicsit távolabb, hogy rövid gondolkodás után, érthető módon el is mennek itthonról. Nem a több pénz a vonzó, illetve nem csak. A lényeg az életszínvonal, vagyis a bérek és az árak egymáshoz viszonyított értéke. Ebben vagyunk mi erősen lemaradva. A hazai viszonyokban egy szakmunkás sokszor csak tengődik, de előre lépni egyáltalán nem tud. A vicc az, hogy ez a hazai társadalom többségére igaz.

Na mármost a kérdés az, hogy azzal lehet-e változtatni a helyzeten, hogy pikk-pakk, megemeljük a minimálbéreket? Hiszen ha belegondolunk, akkor a magánszektor – ami a foglalkoztatás legnagyobb részét adja – már így is trükközni kénytelen, hogy a jelenlegi béreket kifizesse. Nem is a bérek mértéke, hanem az azokat, és úgy egyáltalán a cégeket sújtó terhek a lényeges pont.

A fogyasztás emelkedése több adóbevételt jelent, nagyobb léptékű fejlődést tesz lehetővé. Ha túl sok az adó, akkor lassú a fejlődés, hiszen mind kevesebben fizetik azt, egyre többen képtelenek vállalni a terheket. A bérek emelése csak abban az esetben jelent megoldást az elvándorlás ellen, ha az árak, illetve a béreket sújtó adóteher nem emelkedik jelentősen, sőt, inkább nem emelkedik szinte semmit. A fogyasztáshoz pénz kell, amiből többet kell az embereknél, cégeknél hagyni, hogy a fogyasztás emelkedjen, és nem raktározásról, túlélésről legyen szó. Ha a vezetés a béremeléssel együtt megtartja az adóterheket, akkor olyan, mintha az egyik kezével adna egy szelet kenyeret az éhezőnek, amit a másikkal gyorsan el is vesz. Vagyis a helyzet technikailag nem változik. Bár a bérek magasabbak lesznek, de egyre több lesz a munkanélküli, hiszen a béreket ki is kell fizetni – és persze az azokhoz tartozó elképesztően magas adóterheket is. Ez pedig – mivel a cégre marad a bérkifizetés a saját profitjából – akkor oldható meg, ha kevesebb embernek kell a magasabb béreket kifizetni.

Ebből következik, hogy az elvándorlást nem állítja meg egy olyan félintézkedés, melynek hosszabb távon semmilyen hatása sem lesz az eredeti mutatókra. Kiugrást rövidebb esetben eredményezhet, azonban ez semmi másra nem jó, pillanatnyi dicsfényben fürdésre, tényleges változás ettől még sajnos nem lesz.