Az üzleti élet nem egy egyszerű terep. Sokban, nagyon sokban különbözik a magánéletünktől, éppen ezért sokszor másképpen is kell kezelni. A dolog érdekes része, hogy a magánéletben is alkalmazható sok szabály, mely az üzletet előre viszi, természetesen megfelelően átalakítva. Íme, 3 alapszabály, amiket minden körülmények között be kell tartani!
Félelem
A félelem nem éppen jó tanácsadó. Ezt már tudjuk az élet sok területéről, de igaz akkor is, amikor az üzletről beszélünk. Nem szabad összekeverni az óvatossággal. A kettőt az különbözteti meg egymástól, hogy a félelmet nem előzi meg a kellő tervezés, és a lehetőségekkel való számolás. Ha igen, és még akkor is félsz van bennünk, akkor nagy valószínűséggel olyan részletek vannak a tervben, amik nagyon bizonytalanok, és nem látjuk át a következményeiket.
A félelem azért is nagyon rossz tanácsadó, mert így eltűnik a kockáztatás kedve. Az üzleti életben a legtöbb esetben nincs biztos lépés, vagyis nem tudunk úgy működni, hogy biztosan, stabilan, előre kiszámíthatóan, adott nagyságú nyereséggel számolhassunk. Készülni lehet, tervezni, kalkulálni kell is, de ekkor is számolni kell az esetleges veszteségekkel, akármennyire is nehéz ez a folyamat. Cserébe azonban láthatjuk a legrosszabb forgatókönyvet is, ami a félelmet elűzi, és marad az izgulás, és a terv betartásának feladata. Tudjuk, hogy kockázat nélkül nincs győzelem, és tény, hogy a magyar vállalkozók inkább nem tesznek semmit, nehogy veszteségük legyen. A hazai rendszer kuszaságát és bizonytalanságát tekintve ezt meg is lehet érteni, de sajnos igaz, hogy csak azokból lesznek igazán sikeres vállalkozók, akik a pontos tervezés mellett kockáztatni is hajlandóak.
Úgy viselkedj (úgy élj), amilyen képet festeni akarsz magadról!
Sokszor beszéltünk róla, hogy a vállalkozói lét egy életforma. Ez pedig azt is jelenti, hogy aki nem tud magabiztosan, az értékei és sikeressége tudatában tárgyalni, beszélni, létezni, az nem jut sokra. Az üzleti életben a látszat hatalmas súllyal esik latba. Ha magunkról nem hisszük el, hogy képesek vagyunk az adott feladatra, sikeresek és magabiztosak vagyunk, akkor miért várjuk el másoktól, hogy ezt lássák rajtunk. Első lépés gyanánt TUDNI kell, hogy jók vagyunk (nem leszünk, majd, egyszer, hanem most, ebben a pillanatban is sikeresek és megbecsültek vagyunk), e szerint kell viselkednünk, és akkor e szerint fognak bánni velünk az üzletfeleink is. a visszahúzódó, bizonytalan és a saját értékeit nem ismerő ember nem kelt bizalmat, és ha nincs bizalom, akkor üzlet sem lesz, ez borítékolható!
Az érzelem nem szerves része az üzletnek
Nagyon fontos megérteni, hogy „az üzlet, az üzlet”. Ez azt jelenti, hogy a vállalkozásunkban az egzisztenciánkat, a családunk jólétét, a saját vagyonunkat forgatjuk, kockáztatjuk. Ennek megfelelően nincs helye az érzelmi döntéseknek. Nem győzöm elégszer hangsúlyozni, mennyire fontos a tervezés. Az érzelmi alapú döntéseink az esetek legkisebb hányadában jelentenek anyagilag előnyös lépéseket, vagyis érzelmi alapon saját magunkat károsítjuk meg. Nagyon leegyszerűsítve ez olyan, mintha egy nagyon aranyos kiscicának adnánk a havi bevételünket, nem foglalkozva azzal, hogy annak milyen következményei lesznek.
Természetesen van, amikor az ember az érzelmei vezetik, és a társadalmi szerepvállalás is fontos, de ezt is lehet tervezni. Létre lehet hozni egy olyan, elkülönített összeget, mely az érzelmi alapú döntéseinket szolgálja ki. Azt azonban tudni kell, hogy az üzletmenet, a cég stabilitása, és persze ezzel együtt az alkalmazottak, és a saját megélhetésünk is függ a döntéseinktől. Érzelmi alapon sajnos nagyon gyorsan veszélybe lehet sodorni a tőlünk függő családokat, akik ezek után joggal kérdezhetik, hogy rájuk miért nem gondoltunk. Az üzlet, az üzlet, és először ezzel foglalkozzunk. Az érzelmi rész a pénzügyekben olyan, mint az esti mese a tv-ben: nem gond, ha van, de egy nap csak egyszer, és akkor is csak fél órára. Így az egyensúly fenntartható, és sokkal kevesebb lesz az esetleges lelki sérülés is, nem veszítünk barátokat, nem alszunk majd rosszul, és nem sodorjuk veszélybe az egzisztenciánkat, a cégünket.
