Minden vállalkozónak meg kell értenie, hogy a cégek működtetése bizonyos feltételekkel fog csak működni, főleg, ha nem egyetlen ember érdekeire kell odafigyelni. Ki kell emelni, hogy az üzlet nem demokrácia, vagyis a szabályok lefektetése egy társulás esetében létszükséglet!

Mik a társulás alapszabályai

Amikor kiválasztjuk a társunkat a cégünkhöz, az a legtöbb esetben egy bizalmi viszonyt is feltételez. Sokan ezért nem is nagyon akarják leszabályozni, hogy ki miben dönthet, kinek mik a feladatai, és az ehhez hasonló, kínosnak ítélt kérdéseket. Inkább csak mosolyognak, még akkor is, ha a szakember erre felhívja a figyelmüket, és legyintenek, hogy ugyan, ez nem lesz gond. De lesz. Az üzlet vagy termel bevételt, vagy nem. Az üzletfelek között pedig két történés robbanthat ki igen komoly vitákat: ha van bevétel, illetve, ha nincs.

Ahhoz, hogy biztonságosan, a saját üzleti érdekeinket szem előtt tartva működhessünk, élesen meg kell húzni a határokat, hiszen ha ez nincs, akkor a vitás kérdésekben csak marakodás, és egyhelyben topogás lesz az eredmény. A határokat természetesen igazítsuk ahhoz, hogy ki mihez ért a leginkább, ki miben jó.

Azt is mindenképpen tisztázni kell, hogy az üzlet nem demokrácia. Az a társulás, ami 50 – 50%-os alapon működik, nemes egyszerűséggel döntésképtelen. Minden vitás kérdés eldöntéséhez szavazati alapon minimum 51% kell, vagyis a fifti-fifti alapú cégek nagyon könnyen kerülhetnek lehetetlen helyzetekbe, ami teljes leálláshoz vezet.

A határok meghúzása után arra is figyelmet kell fordítani, hogy a felelősségek mellé következményeket is tegyünk. Egy fontos feladatot az elején mindenki lelkiismeretesen elvégez, de az idő előrehaladtával, mondjuk úgy, csökken a lelkesedés. Ha nincsenek szankciók az elmulasztott feladatok mögött, akkor nem is nagyon lesz motiválva arra senki, hogy valóban elvégezze, alaposan, körültekintően ezeket a lépéseket. Természetes, hogy mindenki szeretné kihozni a cégből a maximumot, de minden ember alapvetően a könnyebbik utat szereti választani, és minimum néhányszor biztosan elgyengül, ha semmi szankcióval nem jár a feladat nem megfelelő elvégzése.

A szabályok lefektetése

Hogy hol is legyenek leírva azok a bizonyos szabályok, amikre támaszkodhatunk, ez némi szabadságot enged. Alapvetően a társasági szerződés igen sok részletet felölelhet ezek közül, hiszen a kötelező elemek mellett a finomhangolásra is van benne lehetőség.

Sokan mégis a háttérszerződések kötésében látják a megoldást. Ebben ugyanis nem kötnek minket azok a szabályok, melyek a társasági szerződésben megvannak, ráadásul ez utóbbi nyilvános, vagyis kikérhető az üzletfelek számára. A belső szabályozás ilyen bizalmas részleteit nem mindenki szereti közszemlére tenni, így számukra mindenképpen a külön megírt szerződés a megoldás, melyet azonban nem kell közjegyzőhöz vinni, bőven elegendő az ügyvédi ellenjegyzés is.

Üzlet és magánélet

A legtöbbször elkövetett hiba az üzleti életben az, hogy összekeverjük a magánéletünket és az üzletünket, és nem húzzuk meg a határokat.

A leginkább abból adódik a probléma, hogy baráttal, családtaggal képzelik el a közös üzletet. Ez alapvetően hibás nézet, mivel a két elképzelés (vagyis az üzleti, és a szociális) egymással ellentétes. Gondoljunk csak bele, mi az, amit egy idegennek megengedünk az üzleti életben? Bizony csak annyi, amennyi számunkra még profitot hoz, és nem sérti az üzleti érdekeinket. Ezzel szemben egy barát, vagy családtag – természetesen nem rossz szándékból – ezeket a határokat kijjebb tolja. Neki megengedjünk, hogy hosszabban tartozzon, vagy legyintünk – a fogunkat összeszorítva – ha valamit nem tud kifizetni, nem készül el vele időre. Vagyis háttérbe szorítjuk az üzleti érdekeinket.

A vállalkozók világa, az üzleti élet nem éppen egy laza szabályokkal rendelkező terület. Itt élesen el lehet határolni azt, ami jó nekünk, és az üzletünknek, és azt, ami nem. A gond a túl közeli, bizalmi kapcsolat, hiszen ezekben mások a határértékek. Az üzlet, az üzlet – tartja a mondás, és ennél talán nem is nagyon lehet jobban megfogalmazni a dolgot. Ennek megfelelően, ha egy mód van rá, inkább kerüljük el azt a lehetőséget.

Ha minden kötél szakad, vagy ha mindenáron együtt képzeljük el az üzletet, akkor viszont már a legelején fektessük le azokat a szabályokat, melyekről az előzőekben már volt szó. Így ha vita adódik – ami kikerülhetetlen -, akkor legalább megvan a sablon, ami alapján elméletileg sértődés nélkül lehet rendezni a kérdést.

Ha már nem megy

Sajnos, a közösen működtetett cégeknél eljöhet az a pillanat, amikor az ellentétek kibékíthetetlenné válnak. Ilyenkor nincs más lehetőség, mint az elválás, mely a cég végét, vagy darabolását is jelentheti, két új vállalkozássá. Ennek hátulütője, hogy rögtön egymás konkurenciái lesznek az addigi társak, ami tovább szítja az ellentéteket. Ez pedig egy családi viszályt, vagy erős barátságok végét is eredményezheti, amit mindenképpen jobb elkerülni. Alapvetően nem jó az üzleti életben „ellenségeket” szerezni, de ez sokszor kikerülhetetlen. Mindenesetre nem érdemes a labilis helyzetet még azzal is megtoldani, hogy érzelmi érintettséggel is számolni kell.