Kis hazánk egy újabb, igazán ide illő kis szösszenettel szeretné gazdagítani a kkv-kra vonatkozó szabályokat. Az újabb javaslatok között találkozhatunk olyanokkal, mint az adatszolgáltatási kötelezettség minden 100 000 forintos áfahatárt meghaladó számláról, vagy éppen a papíralapon történő számlakibocsátás után megmaradó törzslapok 3 év elteltével történő beszolgáltatását a NAV felé.

Van vélemény

Egészen pontosan arról van szó, hogy a MKOE, vagyis a Magyar Könyvelők Országos Egyesülete egy olyan kis szösszenettel rukkolt elő, mely a következő elképzeléseket tartalmazza:

• A jelenlegi adatszolgáltatás szabályai vagy kerüljenek hatályon kívül helyezésre, vagy az adatszolgáltatás terjedjen ki minden bizonylatra, minden számlára, nemcsak a 100 eFt áfa feletti áfa tartalomra.
• A papíralapú számlakibocsátás hatósági felügyelete érdekében termékdíjat javasolnak kivetni a számlatömbre (10 eFt/tömb, 1 eFt/ egyedi számlalap), valamint köteleznék a vállalkozásokat ara, hogy a papíralapú számlák tőpéldányait a vásárlást követő harmadik év végével adják le a NAV-nál, illetve a Kormányhivataloknál.
• Javasolják továbbá, hogy a számítógép által kiállított számlázás esetén megvalósuló online adatszolgáltatás mellett alakítsanak ki egy olyan funkciót a kormányzati portálon, amely az eredet hitelességét biztosító kézbesítését is lehetővé teszi a belföldi adóalanyok között.

Mivel ez azért igen komoly plusz adminisztrációs terheket jelentene, az Adótanácsadók egyesülete neki is ment az elképzelésnek.

Röhejesen magas adminisztratív terhek

A hazai kkvk lassan, de biztosan belefulladnak az adminisztratív terheikbe, miközben a papírhalom alól azt kukkolják, hogy a környező országokban működő versenytársak hogyan robognak el mellettük. Az adatszolgáltatások, a számlázási rendszer folyamatos alakítgatása, az online pénztárgépek és a hasonló intézkedések érthetőek. Jogos, hogy az állam mindent megtesz azért, hogy a gazdaságot „fehérítse”, hogy a lehető leginkább követhetővé tegye a folyamatokat. Mindemellett azonban erősen hangsúlyt kellene kapnia annak a fontos részletnek is, hogy a hazai kkvk versenyképessége növekedjen, méghozzá nagy lépésekben.

Ez ugyanis legalább annyira fontos, mint a kifehérített gazdaság. Mindkettő célja az állam bevételeinek maximalizálása, csak más és más utat választanak ehhez. A fehérítésben retorziókkal, és minden egyes fillér kicsikarásával érik el a célt, ami viszont hosszabb távon – mint azt ez a törvényjavaslat is remekül mutatja – a versenyképesség csökkenését, a vállalkozási kedv elmaradását eredményezi. A gond nem az, hogy a törvényes kereteket betartatja a NAV, a gond azzal van, hogy olyan helyzetet teremt, amiben a magyar vállalkozások ellehetetlenednek.

A második lehetőséget kellene szorgalmazni, a versenyképesség növelését, amit természetesen úgy is meg lehetne oldani, hogy a törvényt mindenki betartsa. A csökkentett terhekkel, az egyszerűsített adminisztrációval, és az adóterhek minimalizálásával elérhető, hogy itthon, a kkvk számára kedvező, jó fejlődési lehetőségeket kínáló rendszer alakuljon ki. Ez csábítaná a vállalkozásokat, ami növelné az adóbevételeket, vagyis egy önmagát gerjesztő folyamattal lehetne számolni.

Jelenleg azonban az alábbi kép is jól mutatja, hogy toldozgatás – foltozgatás folyik, ami sokkal többet árt, mint használ, hiszen egy ennyire bonyolult, sokszor részleteiben változtatott rendszert már maga a végrehajtó és felügyelő hatalom, vagyis a NAV sem képes átlátni, nem hogy a vállalkozások. Mindezeket szem előtt tartva nem csoda, hogy az Adótanácsadók Egyesülete felemeli a szavát a tervezet ellen, és ellenez minden olyan változtatást, mely tovább növeli a kkvk adminisztrációs költségeit és terheit.