A munkatársak kiválasztásánál a munkáltatók szembesülhetnek azzal, hogy diszkrimináció felé hajlanak. Ez sajnos agyban kikerülhetetlen, hiszen az üzletszerű gondolkodáshoz meg kell látni egy munkavállalóban a hiányosságokat, esetleges buktatókat.

Hazánkban a legtöbbször a kor a kizáró tényező, persze sohasem kimondva. Még így is jobbak vagyunk az EU átlagnál, nálunk kevesebb a negatív megkülönböztetés, de ez nem vigasztalja azokat, akik mégis találkoznak vele.

Munkáltatói szempontból azonban az embernek mindenképpen számolnia kell bizonyos részletekkel, amik pedig etikusak kell, hogy legyenek. Egy munkavállaló kora elrettentő lehet több szempont szerint is. az idősebb korosztály nem terhelhető annyira, nem vállal olyan túlórákat, és nem hajtja magát annyira, mint a fiatalabbak. Rendszerint a fizetési igényük is magasabb, ráadásul megválni is biztosan előbb kell tőlük, mint a fiatalabbaktól, hiszen a nyugdíj számukra még reális lehetőség.

Ezzel szemben azonban azt is tudni kell, hogy az idősebb korosztály problémamegoldása jóval fejlettebb, hiszen sok esettel találkoztak már. A szakmai felkészültségük is messze felette van a fiatalabbaknak, még akkor is, ha a modern technikával gondban vannak. Tény, hogy a terhelhetőségük nem akkora, ellenben a munkahelyi helytállásukkal nem szokott gond lenni, és a stabilitásuk is rendszerint sokkal jobb, mint a fiataloké. Az, hogy mennyi időt töltenek a cégnél nem releváns, hiszen ma már nem igazán él a rendszer, hogy egy munkavállaló 15-20 évet lehúz egyetlen helyen. Vagyis patthelyzet alakul ki.

A legtöbb esetben a pénz az, ami elviszi a munkáltatókat a fiatalabbak irányába, bár azzal is érdemes számolni, hogy bármelyik korosztályból az igazán jó szakemberek sohasem olcsóak. A munkatársakon pedig nem éri meg spórolni – persze ésszerű keretek között kell tartani a kiadásokat velük kapcsolatban is -, hiszen a jobb szakemberek nagyobb esélyt jelentenek a sikerre, és vonzóbbak az ügyfeleknek is.

Egy utópisztikus világban a diszkrimináció nem létezne, de mi nem abban a valóságban élünk. Ennek megfelelően cégvezetőként mindent mérlegelni kell, amit egy munkavállaló nyújtani képes. Súlyozottan esik a latba a képesség, a tapasztalat, a munkabírás, a lojalitás, és persze a fizetési igény is. Természetesen mindenki számol a másod, vagy sokadlagos tényezőkkel is, de valószínűleg az esetek többségére igaz, hogy ha egy munkavállaló megüti a mércét, sőt, nagyon is jó ajánlásokkal érkezik, de öregebb, ellenkező nemű, más rasszba tartozik, más vallási nézeteket vall, vagy más a szexuális beállítottsága, akkor is megéri alkalmazni. Mindent összevetve, a lehetőség/tudás/tapasztalat, amivel a cég szekerét megtolhatja, sokszorosan megtéríti az esetleges ellenérzést, problémákat, vagy ne adj’ isten azokat a „kellemetlenségeket”, melyek a jelölt korából, stb. adódnak.

Egy vállalkozónak a szemlélete is egy vállalkozóhoz méltó kell, hogy legyen. Az, hogy emberileg mit gondol, vagy érez, magánügy. Cégvezetőként a munkában egyes egyedül azt kell szem előtt tartani, hogy a cégnek, és a benne dolgozó csapatnak a produktivitását, sikerét növeli az adott munkavállaló, vagy sem. Tény, hogy az ellenérzések is elképesztő sebességgel képesek csökkenni az emberek fejében, ha segítséget, lojalitást és sikert kapnak azoktól, akiket eredetileg diszkriminatívan akartak kezelni.