Lassan ott tartunk, hogy aki vállalkozónak áll, az fizessen büntetést is. Elképesztőnek találom, hogy a mai világban olyan lépéseket lehet foganatosítani a cégvezetők ellen, amikkel egyetlen épeszű „magánember” sem békélne meg.

Az Unió egységes irányelveket közölt a vállalkozások tulajdonosainak adatkezelésére. Egészen pontosan arról van szó, hogy egy vállalkozás tényleges tulajdonosainak az adatait meg kell adni, amit egy központi rendszerben tárolnak. Ezekhez az adatokhoz pedig gyakorlatilag BÁRKI hozzáférhet. A pénzintézetek mindenféle különösebb jelzés nélkül, de még egy egyszerű magánember is, ha igazolja, hogy „jogos érdeke” fűződik az adatok kiadásához. Alapvetően mi is az a jogos érdek? Hol vannak a személyiségi és az adatvédelmi törvények?

Természetesen értem, és egyet is értek az alapfeltevéssel. Az irányelvet azért vezették be, hogy visszaszoríthassák a pénzmosást, és a terrorizmus pénzelését. Mindkettő olyan feladat, mely kiemelt figyelmet érdemel, és fokozottan kell vele foglalkozni. Ez azonban nem kellene, nem szabadna, hogy azt jelentse, hogy ilyen adatkezelési röhejt enged meg magának az Unió.

Az irányelveket kikerülni nem lehet, vagyis az adatszolgáltatás mindenki számára kötelező lesz – ezzel még nem is lenne baj, csak ne férhetne hozzájuk akárki. Remélhetőleg a vezetői körökben gyorsan felismerik ezt a biztonsági lukat, és kidolgoznak egy rendszert arra vonatkozóan, hogy az adatbázisokat csak hatósági engedéllyel, hivatalos szervek hívhassák le, elvégre, ha a cél a pénzmosás és a terrorizmus visszaszorítása, abban az esetben az adatokhoz semmi köze egy magánembernek.

A sajtó hozzáférése is kétélű fegyver. Egyrészt egy oknyomozó riporter sokszor merészebb, és kitereget olyan információkat is, amivel a hatóságok már kénytelenek kezdeni is valamit. Ugyanakkor a média arra is nagyon alkalmas, hogy egy – egy személyt, vállalkozást a földbe tiporjon mondvacsinált indokokkal, hiszen az ő szemükben az olvasottság a lényeg.

Ennek megfelelően úgy érzem, hogy egy újabb nemes szándékú, de elkapkodott, nem végiggondolt törvény előtt állunk, amiből kis hazánkban találkozhatunk egy párral. Azonban remélem, hogy a közös okoskodás, a sok okos elme együttműködése ennél valamivel kidolgozottabb, és célratörőbb lehetőségeket is kínál majd arra, hogy visszaszorítsák a bűnözést, de emellett ne adjanak ki boldog – boldogtalannak olyan adatokat, amik más esetben messze nem publikusak.