Az ember terelgetni, nagyon csúnya szóval élve idomítani kétféleképpen szokott: az egyik esetben a megfélemlítés, az agresszió az eszköz, vagyis amit el akarok érni, azt úgy teszem, hogy minden más magatartást szankcionálok.

A másik lehetőség, amikor a pozitív megerősítéshez nyúlok. Ebben az esetben azt a magatartásformát díjazom, amit helyesnek ítélek, és így terelgetem az úton a másikat.

Valóban nem a legjobb szó az idomítás, hiszen ebben az esetben a kormány és a vállalkozók huzavonájáról van szó. De a két út ebben az esetben is áll. Nagyon sokáig az volt az elképzelés, hogy a vállalkozókat – és tulajdonképpen mindenkit, aki valamilyen törvény égisze alá tartozik – úgy szorítják rá arra, hogy betartsa a szabályokat, hogy komolyan büntetik, ha kihágás történik.

Szeretném azt mondani, hogy ez nem jó út, de ez nem lenne igaz. A szankciók szükségesek, hiszen ha csak a pozitív megerősítést használnánk, akkor mindenki azt csinálná, amit csak akar. Elvégre legfeljebb nem kap meg valami pluszt, amit valószínűleg megold majd önmagának is azon a bizonyos másik választott úton. Tehát a szankciók, és a szigor igenis szükséges. A másik oldal, vagyis a pozitív megerősítés azonban legalább ekkora erővel kellene latba essen.

Egyszerűen arról van szó, hogy azok a vállalkozók, akik mindent megpróbálnak helyesen csinálni, vagy tönkremennek, vagy olyan ellentmondásokba ütköznek, ami megoldhatatlan. A kusza rendszerben mégis próbálnak mindent betartani, de mivel ez szinte lehetetlen, így a jutalmuk a jó magatartásukért az, hogy az előforduló, messze nem szándékos hibáikat komolyan szankcionálják. És hát őszintén szólva nem igazán motiválja a hazai vállalkozói réteget semmi sem arra, hogy betű szerint betartson minden szabályt.

Egy új kezdeményezés alapján ez most egy kicsit változni fog. 2016 januárjától a Kúria döntése alapján „markánsabb” különbséget tesznek majd a jó, és a kockázatos adózók között. Ez gyakorlatban azt jelenti, hogy aki mindent jól csinál, annak kevesebb lesz az adminisztrációs feladata. Hurrá.

Tudom, kissé telhetetlen vagyok, hiszen legalább egy lépés megtörtént, de azért ez mégsem az igazi. Valószínűleg a vezetés az egyetlen, aki nincs tisztában azzal, hogy egy gazdasági szereplő számára az igazi motiváció a pénz. Persze ez nem egyszerűen kivitelezhető feladat, de a lényeg ez lenne: ha mindent betartasz, akkor kedvezményeket adunk. Nem csak abból a szempontból, hogy kevesebbet kell körmölni, hanem bizonyos százalékos kedvezményekhez juthatsz.

Tény, hogy egy rakás kiskaput eredményezne a rendszer, de ennek legalább valóban lenne ösztönző ereje. Mindenesetre már elindult valami, és ez sem utolsó. A vállalkozók ugyanis egyre jobban megértik, hogy nem kötelező a hazai keretek között mozogni, hiszen sok országban kedvezőbbek a feltételek. Ez pedig nem a hazafiasságról szól, hiszen a cégek mind gazdasági szervezetek, vagyis a céljuk a profit, nem az érzelmek helyes megélése. A pénz oda vándorol, ahol a legjobban megtérül, és ez nem csak a nagy, hanem a kis és középvállalkozások esetében is igaz.