Azok, akik valaha is üzleteltek már külföldi partnerrel – főleg nyugati szomszédainktól – tudják, hogy a határainkon túl egészen másképpen állnak hozzá a likviditás, és a fizetési határidők kérdéséhez.

Itthon az egyenlet sajnos nagyon egyszerű: nincs elég tőke, és azt nem is nagyon lehet beszerezni. Nincs megfelelő jogi háttér, nincsenek olyan szabályok, amik ösztönzőleg hatnának a hazai kkv-k fejlődésére. Mindennek következtében a fizetési határidők betartása utópisztikus elgondolás. Olyannyira az, hogy hazai viszonylatban ez gyakorlatilag nem is elvárás, hiszen a legtöbb vállalkozó már annak is nagyon örül, ha egyáltalán hozzájut a pénzéhez, nem hogy azt még időben is megkapja. A likviditás kérdése pedig a másik nonszensz dolog. Elméletileg az alaptőke hivatott ezt a kérdést rendezni, vagyis egy Kft esetében az a bizonyos 3 millió forint. Már csak az a kérdés, hogy azok, akik ezt az összeget meghatározták, milyen vállalkozáshoz datálták a pénzt? Mert egy tanácsadó cégnek valóban elegendő lehet, de egy több embert foglalkoztató vállalkozás, pláne egy termelő cég ebből az összegből az első év felét sem nagyon húzza ki.

Hogy mekkora a különbség a külföldi megítélésben? Nos, aki keveredett már pénzügyi gondba egy külföldi partnerrel szemben, az tudja, hogy ez óriási presztízsveszteség, és a bizalom is erősen megrendül. Ha nem egyszer fordul elő, akkor le is mondhat az üzletfélről a problémás cég. Sőt! A tengerentúlon a személyes likviditás is elképesztően fontos, hiszen egy bejárónő esetében ezt is nézik. Érthető, hiszen ha likviditási problémái vannak, akkor azt ne a munkáltató vagyontárgyaival egyenlítse ki.

Amikor valaki cégalapításra adja a fejét, akkor mindenképpen felejtse el az alaptőkének a meghatározott összegét. Ez a pénz inkább csak arra kell, hogy bejegyezzék a céget, de arra az esetek legkisebb százalékában elég csak, hogy a vállalkozás valóban támaszkodhasson rá problémás helyzetekben. A tervezgetésnél azzal is számolni kell, hogy a likviditását, vagyis a mindenkori fizetőképességét megtartsa a vállalat. Ez nem egyszerű feladat, hiszen az elsődleges összetevője – a megfelelő kezdőtőke mellett – a számlák fizetési, és beérkezési határidejeinek megfelelő kombinálása. És itt a feketeleves: hogyan egyeztessünk két időpontot egy olyan piaci környezetben, ahol a fizetés eltolódása annyira mindennapos, hogy lassan klisé lesz belőle?

A válasz ebben az esetben is a pénz. Fel kell készülni a problémás időszak áthidalására, vagyis az induló, és a későbbiekben a fenntartó tőkeállományt növelni kell. Emellett meg kell tanulni erélyesnek, és határozottnak lenni. A mi pénzünk, kötelesek kifizetni azt. Ha minden csődöt mond, akkor pedig jöhetnek a jogi lépések, amikkel azonban már csíniján kell bánni, hiszen az ilyen erőteljes fellépésnek a többi partner felé is következménye lehet. Egy tökéletes világban ezzel mindenki egyet értene, hazánkban azonban a jogi lépések foganatosítása ferde pillantásokat válthat ki. Ennek ellenére az üzlet az üzlet, itt nincs barátság, és a türelemnek és toleráns viselkedésnek is van egy határa.