Sokakban merül fel kérdés a nemrégiben elfogadott törvénnyel kapcsolatban. A törvény természetesen a nagypéntek munkaszüneti nappá nyilvánítása, míg a  kérdés a következő: lehet-e dolgozni, dolgoztatni az ünnepnapokon?

Kinek igen – kinek nem

Sajnos a kérdés nem annyira egyszerű, hogy igennel vagy nemmel meg lehetne válaszolni. A válasz ugyanis sokrétű, és persze koránt sem olyan könnyű értelmezni. Egészen pontosan azokon a munkahelyeken lehet dolgozni, ahol:

– a rendeltetése folytán e napon is működő munkáltatónál vagy munkakörben,
– az idényjellegű,
– a megszakítás nélküli,
– társadalmi közszükségletet kielégítő, vagy külföldre történő szolgáltatás nyújtásához – a szolgáltatás jellegéből eredően – e napon szükséges munkavégzés esetén,
– külföldön történő munkavégzés során foglalkoztatott munkavállaló számára.

Mint azt már említettem, ez azért igy kicsit sem egyértelmű. Persze, a külföldi munkavállaló esete rendben van, a megszakítás nélküli nyitvatartások is érthetőek, és az idényjellegű sem szorul különösebb magyarázatra.

Az azonban, hogy mi tartozik a rendeltetés folytán való nyitva tartásba, már egy sokkal összetettebb kérdés. Ebben a kategóriában ugyanis igazán meglátás kérdése a dolog, legalábbis sok esetben. Egy kereskedelmi egység esetében dr. Hajdu Dudás Mária ügyvéd egy cikkben elmondja, Hogy sajnos a nyitva tartás nem lehetséges. Ennek oka a hagyományban keresendő. Nagypéntek a böjt időszaka, aminek lényege hagyományosan nem a vásárlás. Vagyis a kereskedelmi egységek – legalábbis azok, melyek nem olyan szolgáltatásokat nyújtanak, mint a jegyértékesítés, vagy  a büfé, melyeket a szabadidejüket töltő emberek kihasználnak – nyitvatartása nem megengedett, illetve pontosabban azokban a dolgozókat munkavégzésre kötelezni nem lehet.

A szokás hatalma

Az, hogy mi is a szokás, kissé ugyan szubjektív dolog, de azért nagyjából belátható az igaza. Ez nem jelenti azt, hogy határos időn belül ez ne változna meg. Hiszen a tanúi lehettünk annak is, hogy a plázák ruházati üzletei hogyan kaptak engedélyt a vasárnapi nyitvatartásra. Jelenleg azonban a szabályozás még nem lett így kiterjesztve.

Na de mi a helyzet akkor, ha mégis nyitva tarthat az üzlet?

Ha olyan vállalkozásunk van, ami a nagypénteki munkaszüneti napon is működhet, akkor is számolnunk kell egy kis változással a hétköznapokhoz képest. Míg az előző években ezen a napon minden folyt, zavartalanul, különösebb fennakadás nélkül, addig innentől kezdve változik a helyzet. Mivel ünnepnapról van szó, így a munkavállalókat ezen a napon – és minden ünnepnapon – 100%-os pótlék illeti meg, a munkabéren felül. Ez pedig azt jelenti, hogy egy kicentizett büdzsével működő cégnek bizony gondolkoznia kell. Sok esetben ugyanis kevesebb a veszteség, ha a munkáltató lemond egy munkanapról, mint abban az esetben, ha plusz egyet ki kellene fizetnie, esetenként 20 – 40 – vagy akár 100 – 150 embernek.

Nyitva, külön kiadás nélkül

a kkv-k számára természetesen megmarad a már jól ismert kiskapu: abban az esetben, ha az ünnepnapon a tulajdonos dolgozik a boltban, akkor a nyitva tartás külön költséget nem jelent. Ez természetesen kivitelezhetetlen egy üzletlánc, vagy egy több munkavállalót foglalkoztató cég esetében, de egy kisbolt, vagy egyszemélyes cég, vállalkozás könnyedén áthidalhatja a nagypénteki munkaszüneti nappal együtt járó változásokat.

Nagyon sok cégvezető belelép egy olyan hibába, amit könnyű lenne kikerülni: nem tudja, mit is szeretnének a munkatársai. Ez pedig igencsak komoly gond, hiszen így nem is lesz képes nekik megadni azt, ami egy idő után meg fog látszani a teljesítményen, a lojalitáson, összességében pedig a cégen.

A szakemberek kiválasztása

Sokan és sok helyen foglalkoznak azzal, hogy hogyan is találjuk meg a jó szakembert. Ez nagyon fontos, hiszen a munka minősége múlik rajta. Az tiszta, hogy nem a legolcsóbbal kell kezdeni, hanem érdemes rááldozni, hiszen nem az a cél hogy sokat takarítsunk meg, hanem, hogy a pénzünkért minőséget kapjunk. A minőség ugyanis sikert hozhat a cégnek, míg a spórolás jobb esetben is csak vegetálást – már ami a szakembereket illeti.

Ez azonban nem minden. Ismerni is kell, legalább részben az embereket, akikkel együtt dolgozunk. Ez pedig nagy kihívás, éppen ez az oka, hogy sokan nem is foglalkoznak vele. Fizetek neki, kutya kötelessége a legjobbat nyújtani…

Egyéni és generációs különbségek

Első körben érdemes megnézni az alapvető generációs különbségeket. Az X, az Y és a Z generáció tagjai számára ugyanis más és más vonzó, más és más fontos egy cég életében. Természetesen alap motiváló tényező a pénz, és ezen nem is nagyon érdemes vitatkozni. Azonban a jó szakemberek sok helyről kapnak jó ajánlatot, vagyis kizárólag az anyagiakra támaszkodni nem lesz elegendő. Az X generáció tagjai számára (akik felnőttként ismerkedtek meg az internet világával) a megbecsülés jutalmakban mutatkozik meg. Ez lehet egy kitüntetés, pénz, de alapvetően a szóbeli dicséret is fontos. Mivel az ő életükben még sokkal nagyobb hangsúlyt kap a munkahely megtartása, így a motiválásuk is a „klasszikus” formában történhet.

Az Y generáció számára a társadalmi szerepvállalás már kiemelet fontosságú. A környezettudatosság, a cég tevékeny részvétele társadalmi projektekben, a klímaváltozás elleni harcban meglepően fontos tényező. Ezen felül a munkaidő, és a munkavégzés helye tekintetében is nagyobb rugalmasságot várnak el annak a generációnak a tagjai, akik gyermekként ismerkedtek meg az internettel.

A Z generáció, vagyis azok, akik sohasem éltek internet nélküli világban, egészen más elveket vallanak a jó munkahelyről. A pénz mellett a rugalmasság az egyik legfontosabb tétel, de természetesen a környezettudatosság, a szociális érzékenység itt is nagyon fontos szerepet játszik. Ők már nem ragaszkodnak az irodához, hiszen a számítástechnika segítségével a munkájukat igazából bárhol elvégezhetik. A teljesítmény, és nem a munkával töltött idő a fontos, vagyis motiválásuk is e szerint kell történjen.

De a generációk alapismerete édeskevés ahhoz, hogy az egyéneket megismerhessük. Ehhez idő kell, és az, hogy akarjuk, tegyünk érte, hogy egy hullámhosszra kerülhessünk. Ez ugyanis közös érdek, még akkor is, ha elsőre nem így tűnik.

A munka világában tehát ma már nem elegendő „csak” fizetni az alkalmazottakat. Mindenképpen ismerni, segíteni kell őket, velük együtt kell dolgozni ahhoz, hogy a cég valóban sikeres lehessen. Ma már az a vezető, aki nem szán időt a munkatársaira kénytelen azzal szembesülni, hogy annak ellenére is elpártolhatnak a szakemberei, hogy rendesen megfizeti azokat. Ha nem ismeri fel az igényeket, ha nem fejlődik – ahogyan azt a cége is teszi, akkor a vezető nem alkalmas a posztjára, és ebben az esetben inkább keresni kell valakit, aki megfelelően tudja irányítani a vállalkozást, hogy az a profitban is jól megmutatkozhasson.

A vállalkozások működtetése elképesztően nagy odafigyelést igényel. Határidők, szállítások, szerződések, partner vagy vevőelégedettség, marketing pénzügyek, és még sorolhatnám. A munkahalom tetején pedig folyamatosan billeg Damoklész kardja, hogy mikor kopogtat a NAV egy szúrópróba ellenőrzésre.

Gyomorideg nélkül is megy?

Az az igazság, hogy a hazai körülmények között teljesen tisztán „fehéren” üzemeltetni egy vállalkozást nagyon nehéz. Nem is csak azért, mert az anyagai terhelés - adók és járulékok, fizetések és miegymás – irreálisan magas. Az okok között erősen jelentkezik az is, hogy a vállalkozások működtetésének jogi szabályozása olyan kusza, hogy azt sok esetben még maguk a törvényalkotók sem értik. De mint tudjuk, a törvény nem tudása – vagy jelen esetben nem értése – nem mentesít, és ettől még egy igencsak húzós NAV bírság beüthet. Ez pedig sok esetben olyan rést üt a kkv-k büdzséjén, amit már lehetetlen befoltozni.

Mint minden évben, a NAV most is nyilvánosságra hozza azoknak a vállalkozási köröknek a nevét, ahol kiemelten lehet számítani a vizsgálódásra. Az idén ezek:

• Gépjármű-, motorkerékpár- és alkatrészei kereskedelme, javítása, kiemelten a használt gépjármű kereskedelme
• Ingatlan bérbeadás, egyéb szálláshely-szolgáltatás
• Csomagküldő internetes kiskereskedelem
• Egyéb máshová nem sorolható oktatás
• Fizikai közérzet javító szolgáltatás
• Személyszállítási szolgáltatás

A gyomorideg elkerülése még akkor sem egyszerű az ellenőrzéssel szemben, ha a cég nincs a kiemelt vizsgálódási rétegben, hát még akkor, ha tudjuk, hogy az évben arra a típusra fókuszál az adóhatóság, amibe mi is beletartozunk.

Sokszor és sok helyen foglalkoztam már azzal a kérdéssel, hogy miért is érdemes a megfelelő szakemberekkel dolgoztatni, még akkor is, ha drágábbak az átlagnál. Nos, most is belefutunk ebbe a részbe, és újra kiemelem: lehet, hogy havonta többe kerül egy jó szakember fizetése, mint egy átlagosé, de ha kikerülhetünk vele egy több milliós bírságot, akkor mindenképpen megéri!

Önellenőrzés, visszacsatolás

A tapasztalat az, hogy az idegeskedést, amit a NAV esetleges ellenőrzése jelent, nem lehet teljesen kiiktatni, de azért a minimalizálás működik. Ehhez első körben mindenképpen tehetséges könyvelőre van szükség, aki pontosan végzi a munkáját. Természetesen az is jó, ha képes a könyveket is rendbe tenni, hiszen erre is szükség lehet egy hanyagabb kollega után.

Hogy a nyugalmunk a lehető legnagyobb legyen, mindenképpen érdemes időnként elvégezni a visszacsatolást is, vagyis ellenőrizni, hogy minden rendben van-e. Ez ugyan időigényes, de legalább biztosak lehetünk benne, hogy az átnézett időszakkal a hatóságnak sem lesz majd baja, így azért nyugodtabban lehet aludni, és a pénzügyi tervek is stabilabban állnak majd a lábukon.

A minimálbér emelése egy össznépileg ünnepelt lépés volt, ám azzal sokan nem számoltak, hogy hogyan érinti majd ez a lépés a vállalkozásokat.

Dolgozó és dolgoztató

Az ellentét érhető, hiszen a munkavállaló célja, hogy minél többet keressen, a munkáltató célja pedig az, hogy maximalizálja a profitot. Igazán ez a kettő nem zárja ki egymást, hiszen egy jól megfizetett munkavállaló motivált és lojális, ami a cégnek is profitot termel.

Sajnos azonban tény, hogy hazánkban a minimálbérre bejelentett munkavállalók száma elég magas, így annak emelése – amivel együtt ugye az adóteher is növekszik – komoly kihívást jelent egyes ágazatoknak, és cégméreteknek. Nyilván, a nagyvállalatok, amelyek kevésbé érzik meg ennek az intézkedésnek a hatását, hiszen dolgozóiknak csupán nagyjából 15%-a dolgozik a szakmunkás minimálbérért. A kkv-k azonban sokkal kiszolgáltatottabb helyzetben vannak, hiszen a középméretű vállalatoknál nagyjából 20, míg a kisvállalkozásoknál közel 30% a minimálbéres munkaerő aránya.

Segítség gyanánt a négy százalékpontos járulékcsökkentés sajnos érdemi segítséget nem jelent, így a kkv-k – amik egyébként a hazai piac közel felét teszik ki – igencsak nehéz helyzetbe kerülnek, hiszen a többletköltséget ki kell gazdálkodniuk.

Pénz, motiváció és juttatások

Bár ez sovány vigasz, de a kkv-k esetében is arra kell törekedni, hogy a munkavállalók lehetőleg motiváltak legyenek, hiszen ha szívvel lélekkel csinálják a feladataikat, akkor a teljesítmény is jobb lesz, ezáltal pedig a profit is növelhető. Vagyis az elégedett alkalmazott jó esetben elégedett cégtulajdonost eredményez.

Ne legyünk naívak, hazánkban az igazi motiváló erő a pénz. Ezt nem is nagyon érdemes vitatni, de azért azzal is számolni kell, hogy az anyagiak nem jelentenek biztonságot. Az X, illetve az Y generáció munkastílusa már egészen más, számukra a pénz mellett már olyan tényezők is hangsúlyt kapnak, hogy a cég milyen egyéb juttatásokat kínál, illetve fontos szempont, hogy a munkaidőt/munkahelyet milyen rugalmassággal kezelik. Motiváláshoz tehát nem feltétlenül kell a bért maximalizálni. Érdemes beemelni a kalkulációba azokat a béren kívüli juttatásokat, melyek adómentesen adhatóak. Ezek között is komoly húzóerő lehet a lakhatási, illetve az utazási támogatás, vagy éppen a szabadidős programlehetőségek támogatása.

Azokban az ágazatokban, ahol erre lehetőség van, a távmunka is remek lehetőséget jelent. Nem feltétlenül jelenti ez a heti 5 nap távollétet, de már heti 1, vagy 2 nappal is komoly előnyünk lehet a munkavállalók szemszögéből a versenytársakkal szemben. Ráadásul ezzel pénzt is spórolhatunk – bár első körben mindenképpen beruházással jár -, hiszen az iroda rezsije kisebb lehet, illetve akár nem kell egy új kollégának teljes értékű munkaterületet biztosítanunk.

A sikerért sokat kell tenni

A siker elérése egy olyan vállalkozás esetében, ahol munkavállalók is vannak, minimum 50%-ban azok teljesítményétől függ. Erre pedig nincs jó hatással az az elterjedt nézet, hogy a munkavállaló a cégtulajdonos fizetett ellensége. A cél, hogy a munkatársaink szívesen, és lelkesen dolgozzanak velünk és együtt egy olyan helyen, ahol azt érzik, megbecsülik őket, mint embert is, és nem csak a szaktudásukat. Ezt elérni bár pénzbe kerül, de mindenképpen megtérülő befektetésről van szó, ami hosszabb távon azt is eredményezi, hogy a kkv-k számára sem jelent ekkora terhet egy minimálbéremelés. Ehhez persze időre is szüksége van, de a cél mindenképpen az, hogy a vállalkozás ne legyen kiszolgáltatva sem az adózási trendek változásának, sem a munkavállalók rossz közérzetének, hiszen ez akár a cég végét is jelentheti.

Egy vállalkozás lezárásának mikéntjéről már esett szó, de sokan érzik úgy, hogy ez számukra nem járható út. Persze, hiszen ez is pénzbe kerül, és sajnos nagyon sok esetben a cégeladás azért történik, hogy a vállalkozó kijusson abból a gödörből, amibe ő maga sodorta a céget.

Az eladás elsőre nagyon is ideális lépésnek tűnhet, de ez egy olyan megoldás, ami hatalmas veszélyeket rejt. Mintha úgy szeretnénk egy kiskanálnyi mézet szerezni, hogy egyszerre 10 méhkason erőltetjük keresztül a kezünket. A lezárás, bár valóban költségekkel jár, sokkal biztonságosabb megoldás. Mindazonáltal nem csak akkor történhet eladás, ha szabadulni akar valaki a pénzügyi gödörből.

Eladni vagy nem eladni? -ez itt a kérdés

Az eladás hátterében állhat egyszerűen unalom, tőkeigény, hozzá nem értés, és még egy sor dolog. Abban az esetben, ha egy működő, és sikeres cégtől válunk meg, akkor az eladás egy járható út, de nagyon óvatosnak kell lennünk.

Abban az esetben, ha egy vállalkozást tartozásokkal, betegen, szinte működésképtelenül akarunk eladni, akkor azt inkább ne tegyük. Nagyon egyszerű az ok: ha valaki ilyen céget vesz, az minimum furcsa. Persze vannak kivételek, de azért nem zörög a haraszt…

Sokan élnek abban a tudatban, hogy ha megválnak a cégüktől, és a papírokon más neve szerepel, mint tulajdonos, akkor nekik már semmi közük a vállalkozáshoz, kalap, kabát, mennek is Isten hírével, és vissza sem néznek. Nos, ez messze nincs így. A cég dolgaiért, arra az időszakra, amikor a mi vezetésünk alatt állt, mi vagyunk a felelősek, még akkor is, ha a gondokra akkor derül fény, ha már nem a mi tulajdonunk. A veszteséges céget vásárlók pedig többségében nem éppen a patyolattiszta üzletkötéseikről híresek. A dolgot tehát érdemes tisztázni: ha eladjuk a céget, és a következő vezetés bármilyen lépése miatt vizsgálat alá vonják azt, akkor azokért a dolgokért, amik a mi vezetésünk alatt történtek teljes felelősséggel tartozunk.

Ráadásul, ha már eladtuk, akkor nem a tulajdonunk, következésképpen már semmit sem javíthatunk ki, ami esetlegesen hibás volt. Nincs lehetőség a jogi viták csendes rendezésére, az önellenőrzésre, vagy az adók, illetve a NAV felé meglévő kötelezettségek letisztázására, kiegyenlítésére. Ha még a miénk, akkor ezeket megtehetjük, kisebb – nagyobb pénzbüntetésekkel, vagy még azokkal sem. Ha már nem a miénk a cég, akkor például egy esetleges „adójáték”, amit a NAV is kiszúr, akár 10 év börtönbe is kerülhet.

Na most akkor nem lehet eladni?

De, természetesen lehet, de nagyon alaposan, mindent kétszer átnézve, minden lehetséges hibát kiküszöbölve. Ezt azt jelenti, hogy első lépésben egy mindenre kiterjedő belső vizsgálatot kell lefolytatni, adóügyek, személyzeti ügyek, tulajdonosi háttér és jogviszonyok, pénzügyek és hasonlók tekintetében.

Ha tartozással akarjuk értékesíteni a céget, akkor azzal is számoljunk, hogy a hitelezők eljárást kezdeményeznek majd ellenünk, hiszen szeretnék visszakapni a pénzüket. Ha pedig az eljárás megindul, akkor egy szinte biztosan elvesztett, költséges pernek nézünk elébe.

Az eladásnál a szerződés megfogalmazása is legyen pontos és aprólékos, minden lehetséges oldalról védjük be magunkat, hiszen a későbbiek folyamán, ha gond van, nekünk kell bizonyítani, hogy az nem a mi sarunk – mert szinte biztos, hogy a mi felelősségünk is előkerül az ügyben.

Menő cégtől profittal is meg lehet válni

Természetesen az eladás akkor is megtörténhet, ha nem a tönk szélén álló, tartozásokban fuldokló vállalkozásról van szó. Ennek okai között lehet tőkeigény egy másik álom megvalósításához, egy új tulajdonos megjelenése – például öröklés -, aki nem ért az üzlethez, vagy egyszerűen nem érdekli.

Az eladás ebben az esetben is igényli a fent említett előzetes lépéseket, vagyis a belső vizsgálatokat, és a körültekintő szerződésfogalmazást. Szerencsére azonban az emberek jellemzően sikeres céget nem azért vesznek, hogy azt kétes ügyletekhez használják. Persze itt is akadnak gondok, mint amilyen a cég árának megállapítása, hiszen a materiális javakon kívül, amikkel a vállalkozás rendelkezik, számolni kell a kapcsolati tőkével, a hírnévvel, illetve a cégben felhalmozott szellemi tőkével is. Plusz természetesen tudatában kell lenni annak, hogy a törzstőkén felüli összeg, ami az eladásból származik, adóköteles.

Az eladás egy meglehetősen bonyolult, sok lépésből álló, veszélyes művelet, így ha valaki mégis ezt a megoldást választja, akkor szánja rá az időt, és mindent alaposan tervezzen meg, gondoljon végig, akár háromszor, mert utólag már csak a fejét foghatja, ha valami kimarad, vagy beüt a krach.

Vállalkozóként talán a legnehezebb feladat, hogy egyszerre tudjunk foglalkozni az összes, fontos, halaszthatatlan dologgal, a munkafolyamatokkal, figyelni tudjuk a határidőkre, a tárgyalásokra, és még maradjon erőnk élni, és a családdal is foglalkozni. Ha valakinek ez elsőre, magától megy, az szinte félig Ghandi, de minimum nem kezdő ezen a területen. A többieknek pedig meg kell tanulni a feladatok megosztását és az időmenedzsmentet!

(kép: woodlandgifts.blogspot.hu)

Kiszervezni a munkát?

Igen! Vállalkozóként elképesztő mennyiségű feladattal kel megbirkózni minden egyes napon. Ezeknek egy része mindenképpen a mi kezünk alá tartozik, egy része azonban kiszervezhető. Ráadásul meglepően nagy része, de ezt sokan nem látják.

A hatékony, és főleg a sikeres munkához időre van szükség, és koncentrációra. Egy ember figyelme, ideje és energiája azonban csak véges mennyiségben áll rendelkezésre. A vállalkozóknak is szembesülniük kell ezzel a ténnyel, és mivel nem tudják a napot 36 órássá dúsítani (ami csak egy ideig lenne elég), ezért kénytelenek másik megoldást találni.

Ennek első lépése az asszisztens. Itt nem kell feltétlenül egy másik kollegára gondolni, hiszen sok esetben egy jó könyvelő is elvégzi ennek a feladatnak egy részét. A megfelelően elhivatott szakember az adózási határidőkkel, a befizetési, lejárati időkkel, és más, a NAV vagy a könyvelés felé fontos dátumokkal nem csak tisztában van, hanem arról rendszeresen tájékoztatja is az ügyfeleit. Persze az ember a fontosabb határidőket egy idő után megjegyzi, de mégis jól jön, ha valaki egy csendes kis e-mailt küld, amiben figyelmeztet a közelgő határidőre. Nem tolakodóan, csak azért, hogy ne vesszen el a rengeteg feladat között.

Ha a cél az, hogy a mindennapjainkat más szervezze, akkor arra már mindenképpen asszisztens kell. Így lesz egy második agyunk, aki leveszi a terhet a vállunkról, hogy napjainkat hogyan is állítsuk össze. Ez pedig hatalmas segítség lehet. Ha ennél is összetettebb feladatokat kell kiszervezni, akkor ahhoz már szakemberre lesz szükség. Ez ilyen kolléga kiválasztása pedig nem egyszerű feladat. A feltétlen bizalmon kívül a jártassága, és a rátermettsége is fontos szempont. Ám még abban az esetben is, ha az életünket is rábíznánk, egy visszacsatolási, ellenőrzési rendszer elengedhetetlen!

Időmenedzsment

Ha nincs lehetőségünk a plusz kolléga alkalmazására, akkor az időmenedzsmenttel kell ügyeskednünk. Az első lépés, hogy határozzuk meg azt az időintervallumot, amit be akarunk osztani, és egy vésztartalékot (mondjuk plusz egy órát), amivel még sürgős esetben számolni lehet. A feladatokat erre az időszakra szervezzük, szépen, minden lehetőséget belekalkulálva. Ezt érdemes egy erre alkalmas programban vezetni, és nem csak naponta elgondolkodni rajta. A leg ideálisabb az, ha lehetőségünk van egy hétre előre tervezni (ennél hosszabb időre nagyon ritkán lehetséges), és egy app, vagy program segítségével értesítést is küldetni magunknak arról, éppen mi is következik.

Sok vállalkozó érzi úgy, hogy ez a feladat – mármint a rendszerezés – felesleges, hiszen képes észben tartani azt, hogy mit és mikor is kell csinálnia. Ám ebből a későbbiek folyamán biztosan kapkodás lesz. Nagyon jó példa erre, a közelgő, KFT-k számára kötelező törzstőke emelési határidő (márc. 15.). aki eddig halogatta – hiszen még nem volt meg a határideje, még van rá idő -, az most kapkodni kezd, és nem egy jól átgondolt, a megfelelő szakemberrel átbeszélt lépést tesz, hanem gyorsan tüzet olt. Ez nem költséghatékony, hatalmas a rizikója, és ami megint csak nagyon fontos: nem profi.

Az a vállalkozó, aki az idejét, figyelmét, feladatait sem képes menedzselni nem fog bizalmat ébreszteni a partnerekben sem, hiszen a magabiztosság mellett a szervezettség a másik pillér, ami a személyes döntéseket erősen befolyásolja az üzleti életben.

A hitel az utóbbi években nem cseng túl jól. Őszintén, ennek meg is van az oka, de nem mindig a csúnya többiekben kell keresni a bajt. Ha valami tönkremegy, abban azért minimum részben, de mindkét fél benne van.

Hitel, de mennyi?

A rossz felhang a devizahitelek alakulásának köszönhető, ami sok esetben kényszermegoldás. Magánemberként sem szabadna olyan hitelt felvenni, mely meghaladja a képességeinket, de sokszor nincs más lehetőségünk. Vállalkozóként azonban ez kifejezetten rossz lépés.

Cégvezetőként az ember előre kell, hogy gondolkodjon, kalkuláljon, minden egyes pillanatban. Üzleti tervet készít, marketing elemzéseket gyárt, pénzügyi terveket gondol ki. Mivel a tervezés alapvető fontosságú a sikeres, sőt, igazából a működőképes vállalkozáshoz, így ezt a tételt nem lehet kifelejteni akkor sem, amikor a hitelről van szó. Magánemberként megszoktuk, hogy a fizetésünk havonta a számlánkon van. ez egy fix dolog. Úgy érezzük, erre lehet építeni. Ez mondja a bank is, hiszen a havi, rendszeres jövedelmünk függvénye a hitel összege (plusz legtöbb esetben a fedezet). A tervezés egyik nagy előnye, hogy a vállalkozóként is láthatunk előre, és kalkulálhatunk a bevételeinkkel, és természetesen az azokhoz igazított kiadásainkkal.

Hogy hol itt a gond? Hogy a vállalkozók csak a legritkább esetekben számolhatnak havi rendszeres bevétellel. A pénzügyi tervezés sem csak abból áll, hogy kiszámolom, mennyit költhetnek, hiszen x összeg beérkezik a hónap elején. Nem. Vállalkozóként a tervezéshez hozzátartozik a „B” terv (és a C-D-E-…) megalkotása, arra az esetre, ha valami mégsem úgy jönne össze, ahogyan szeretnénk. Igazából ezt magánemberként is jó lenne elkészíteni, de vállalkozóként muszáj. Ebből pedig már nagyon jól látszik, hogy egy vállalkozás „takarója” nem egészen a lába végéig ér. Vagyis mindig kalkulálni kell az összeg tekintetében a rosszabb hónapokkal, az üzlet kiszámíthatatlanságával, és az előre nem látható eseményekkel is.

A hitel: rossz – használható

E hitel önmagában se nem jó, se nem rossz. Ezeket ez előjeleket a tervezés alapossága határozza meg. ha nem tervezek megfelelően, és túlnyújtózom a lehetőségeimen, akkor utólag nagyon rossz döntésnek tűnik majd a hitel, míg ha minden klappol, akkor nagyon is jónak. Tudni kell, hogy a hitel is egy pénzügyi eszköz, egy kölcsönzés, aminek vannak költségei. Sok esetben a kölcsönzést – például autóét – azért vállalja a cég, mert így olcsóbban jön ki. Ha a hitel kényszermegoldás, akkor baj van, az már komoly gondokat jelent. Ha a hitel egy cél megvalósításának eszköze, amely lehetővé teszi az optimálisabb, pénzügyileg ésszerűbb megoldást, akkor pedig jól gondolkozunk.

A tervezésnél azzal is számolni kell, hogy a hitel nélkül milyen költségekkel kell számolni, és milyen bevételektől esünk el, és persze fordítva. A kalkulációnak tartalmaznia kell azt is, hogy mi a helyzet akkor, ha az elképzelések mégsem működnek, hiszen egyetlen elképzelés megvalósítása miatt kockára tenni egy egész céget nem a legbölcsebb döntés – bár egyes esetekben bejön.

Hitel, amit nem csak én fizetek

Vállalkozóként lehetőségünk van arra, hogy olyan hiteleket is elérhessünk, amiket nem csak nekünk kell visszafizetni. Ezek természetesen a pályázati pénzek, melyek egyes esetekben vissza nem térítendőek, míg másokban sokkal kedvezőbb lehetőségeket biztosítanak, mint a banki hitelek, melyeket sokszor még csak el sem érhetünk vállalkozóként.

(kép: pinterest)

A szemeket pedig érdemes nyitva tartani, hiszen éppen ma indult útjára egy olyan pályázat, egy olyan hitellehetőség, melynek költsége, vagyis a kamata 0%! A pályázatra olyan kkv-k jelentkezhetnek, melyek fejlesztésre, innovációra kívánják az összeget fordítani. A „Vállalatok K+F+I tevékenységének támogatása hitel” elnevezésű pályázaton való részvételhez előzetes ajánlás szükséges a Nemzeti Kulturális Fejlesztési és Innovációs Hivatal (NKFIH) részéről, és elsősorban olyan cégeket támogatnak, melyek ipari kutatással, kísérleti fejlesztéssel, innovációs tevékenységgel, vagy termék piacra lépési tevékenységekkel, illetve a K+F-hez szorosan kapcsolódó tevékenységekkel is foglalkoznak. Az elnyerhető összeg 100 milliótól 3 milliárd forintig terjed, 15 éves futamidővel, ami azért nem rossz. A keretösszeg 32 milliárdos, így a pályázatok összeállításánál nagyon körültekintőnek kell lenni. A határidő pedig 2019. 12. 02.

Minden igazán sikeres vállalkozás egy jó ötletből indul, vagyis igazából mindenki számára nyitott a lehetőség, hogy sikeres cége lehessen. Persze ehhez kell az a bizonyos jó ötlet, és itt máris kezdhetjük vakarni a fejünket: mitől lesz egy ötlet jó? Honnan tudom, hogy veszik majd az emberek? Kvázi: mitől tarol az egyik ötlet, míg a  másik eltűnik a süllyesztőben?

Tapasztalat és szeretet

Sokan vágnak bele egy vállalkozásba úgy, hogy igazán nem is tudják, hogy miből áll az, amit csinálni fognak. Kereskedést nyitnak, holott sohasem adtak el előtte, vagy éppen szolgáltatóvá lesznek úgy, hogy éppen csak megszerezték a szükséges képesítéseket. Ez nem a legjobb ötlet, mivel így nincsen meg sem a kellő tapasztalat, sem pedig a szeretet.

Mert bizony ez a kettő azért nem árt, ha szeretnénk, hogy sikeres legyen a vállalkozásunk. Ez egy viszonylag egyszerű képlet: ha ismerem, és szeretem csinálni, akkor jó leszek benne, és ezt is közvetítem a munkámmal. Ha az egyik összetevő sérül, akkor már az egész rendszer borul. A sikeres üzlet egyik alapfeltétele, hogy én, mint a vezető teljes egészében azonosulni tudjak a cégemmel. Na most, ha életem álma a könyvelés de inkább csirkefarmot üzemeltetek, mert az jobban fizet, akkor biztosan nem leszek olyan jó, hogy lekörözhessem a versenytársaimat. Mert azok bizony lesznek, mivel elképesztően nehéz egy olyan ötlettel előállni, amihez még csak hasonló sincsen. És mivel ez nem igazán kivitelezhető, így számolni kell a konkurenciával is.

A piac és ami mögötte van

A jó ötlet még nem minden. Sajnos, ami nekünk tetszik, az nem biztos, hogy másoknak is bejön. Vagy ha igen, akkor sem tuti, hogy elég erős a vásárlóközönség ahhoz, hogy egy egész vállalkozást eltartson. Vagyis a piackutatás nem csak egy leehetőség, hanem kötelező is minden egyes ötlet megszületése után, sőt, közben.

A termékek, vagy szolgáltatások két csoportra oszthatóak: amikre van kereslet, és amikre fel lehet kelteni azt. Ha ebbe a kettőbe nem tartozik bele az ötletünk, akkor felesleges vele komolyan foglalkozni, mivel nem termel majd profitot, és végső soron azért leszünk vállalkozók, hogy az ötletünkből pénzt is csináljunk. Nem kell lemondani a lehetőségekről, csupán jegelni őket, amíg a hazai keretek lehetővé nem teszik a kibontásukat.

És itt el is érkeztünk egy újabb lényeges részlethez: egy ötlet nem mindig működik egy adott ország keretei között, míg más területeken komolyan lehet vele tarolni. Tény, hogy a külföldi piacok feltérképezése, valamit az ottani megjelenés költségesebb, de sokat is hozhat, ha ügyesen csináljuk.

Tervezés és idő

Ha megvan az ötlet, akkor jöhet a fejes a megvalósításba!, ja, nem, mert abból sokszor hatalmas bukta van…

Egyszerűen nem győzöm elégszer hangsúlyozni, hogy a tervezés, a pontos, mindenre kiterjedő gondolkodás, lehetőségek és a buktatók feltérképezése mennyire fontos. fantasztikus ötletek százai mennek a kukába, csupán azért, mert a kitalálóik nem szántak időt a megjelenési tervek kidolgozására.

Ok, nem könnyű türelmesnek lenni, és körültekintően tervezni, amikor az ember érzi, hogy az arany tojást tojó tyúk csücsül a kezében, de muszáj! Ha nem készítjük elő megfelelően a terepet, ha nem teszünk az ötletünk mögé megfelelő marketinget, reklámot, pénzügyi hátteret, vagyis megfelelő stratégiát, akkor a tyúkból gyorsan csak egy kupac toll marad majd.

Vagyis akkor mitől jó egy ötlet?

Na, ez a millió forintos kérdés. Biztos recept nem létezik, ahogyan szinte semmire sem, de azért be lehet segíteni a sorsnak a profit maximalizálása érdekében:

• A jó ötlet mögött pontos és kiterjedt piackutatás van.
• Abból kell meríteni, amiben van tapasztalatunk, és amit szeretünk csinálni, mert e nélkül a megvalósítás nagyon imbolygó lábakon áll!
• Tervezni, tervezni, tervezni. Ezt nem lehet elégszer elmondani, a stratégia egy középszerű ötletből is fantasztikus terméket varázsolhat.

Vállalkozóként nem csak az alapítás csínját-bínját kell megtanulni, hanem azt is, hogy mikor és hogyan kell elengedni a dolgokat. Sok esetben csúnyán legatyásodnak a cégtulajdonosok csak azért, mert már megújulni képtelenek, de „egyetlen gyermeküket, a vállalkozásukat” nem tudják elengedni.

Életmodell

Az életmodell kifejezést nem igazán kéne magyarázni, abban az esetben, ha a mindennapokban értelmezzük. Az üzletben azonban foglalkozni kell vele, még akkor is, ha technikailag nem jelent mást, mint az életben.

Megszületünk, fejlődünk, csúcsra érünk, hanyatlunk és meghalunk. Ez egy természetes folyamat, ami megvan mindenhol a világban, csupán a létezési idő az, ami változik. Ez pedig azt jelenti, hogy megvan a termékek esetében is.

Amikor kitalálunk egy új terméket, szolgáltatást, annak előkészítése sok időt vehet igénybe, de küzdünk vele, hogy végül létrehozhassuk. Ha megvan, akkor reklámokkal, eseményekkel, kedvezményekkel vezetjük be, felkeltjük rá az érdeklődést. Ekkor a termékünk felfutóban lesz, egyre több profitot hoz. A folyamat legszebb rész az, amikor a maximumot tudjuk kihozni a megalkotott dologból, de tisztában kell lennünk vele, hogy egy ívet fog leírni a folyamat, vagyis nemsokára elérkezik a hanyatlás is.

A hanyatlás ellenszere

Nem kell megijedni, a hanyatlás természetes, egy idő után mindenképpen bekövetkezik. Ha számítástechnikai megoldásokban utazunk, akkor gyorsabban, ha például növénynemesítésben, akkor lassabban, de eljön aza pont, amikor az érdeklődés lanyhulni kezd a termékünk iránt.

Cégvezetőként, vállalkozóként azonban a tervezés a lételemünk, vagyis számolnunk kell ezzel az eseménnyel, és ha ezt tesszük, akkor lépéseket is tehetünk a hanyatlás ellen. Ez a megújítás, a ráncfelvarrás, az új köntösbe csomagolás, vagy a kis javítások beiktatása. Ezzel az életgörbe újra felfelé ívelhet, megmaradhat a profit.

Lezárás

Azzal is tisztában kell lenni, hogy hiába a folyamatos megújulás, a termékek esetében előbb vagy utóbb a lezárás is elérkezik. A tervezésben ezzel is lehet számolni, és figyelni a fordulópontot, azt a lépést, amikor a termék már nem hoz profitot, hanem már többe kerül az előállítása, a bele fektetett munka, mint amennyit hoz. Ha innen már nem tudjuk visszahozni a terméket – vagy egyszerűen már nem akarjuk – akkor elérkezett az idő, hogy lezárjuk a termék útját.

Persze ezzel párhuzamosan lesznek termékek, amik éppen indulnak, lesznek olyanok, amik felfutóban vannak, amik csúcsra érnek, és amik hanyatlásba kezdenek, megújításra várnak, vagyis a termék útjának lezárása a céget magát nem érinti olyan mélyen.

Cégek is leírnak életgörbét

Ha azt hinnénk, hogy a cégek nem ugyanilyen elven működnek, akkor hatalmasat tévedünk. Az üzleti életben a profik képesek meglátni azt a pontot, ahonnan már nem érdemes tovább fenntartani egy vállalkozást, azt le kell zárni, és egy másikkal továbblépni.

Ez pedig létkérdés, mert vállalkozónak lenni nem olcsó buli. A cél a profit, ám egy hanyatló vállalkozás azt a bizonyos fordulópontot elhagyva már csak viszi a pénzt. Mivel vállalkozóként a játék a saját zsebünkre folyik, így tudni kell, mikor érkezett el az idő a lezárásra, arra, hogy elengedjünk valamit, ami addig működött, de most már nem. Ez nem jelenti azt, hogy többé nem lehet cégünk, csupán azt, hogy egy vállalkozásunk elérkezett az életútjának végéhez, és azt erőfel tovább működtetni csak folyamatos fejfájást, és jelentős anyagi veszteséget jelentene. Természetesen a megújítás ebben az esetben is működőképes, de a tervezésben akkor is kalkulálni kell azzal a ténnyel, hogy a lezárás pillanata előbb vagy utóbb minden cég életében bekövetkezik.

Mostanában nagy divatszó a branding, még a csapból is ez folyik. Ha pedig ez így van, akkor érdemes vele foglalkozni, mert lehet benne valami. De érdemes egy alapvetően csak pár ember (vagy még annyit sem) foglalkoztató cégnek a brandépítéssel foglalkoznia?

Igazából igen, bár ez is döntés kérdése. A brand segít abban, hogy a partnerek, a lehetséges üzletfelek megtaláljanak minket, és persze megszerezzék rólunk az első benyomásukat is. Sokszor volt már szó arról, hogy a vállalkozók élete, a céges világ hasonló a divatvilághoz. A rólunk elsőre kialakult kép nagyon fontos. Lehet, hogy nagyon tehetséges vagyok a munkámban, de ha a cégem, a viselkedésem és a stílusom nem ezt kommunikálja a világ felé, akkor nagy bukta van, mert senki nem áll velem szóba.

A márka, vagy a brandépítés egy kisvállalkozás esetében is szükséges, hiszen mi is bevételből élünk. Ráadásul itt nem kell feltétlenül hatalmas összegek befektetésére gondolni. Lépésenként haladva, lassabban is lehet biztos lábakra állítani a rólunk kialakult képet. Az viszont nagyon fontos, hogy ennek a képnek mi, a viselkedésünk, fellépésünk mindig, minden körülmények között megfeleljen. Akkor is, ha éppen tárgyalásra megyek, és akkor is, ha reggel, karikás szemmel bámulom a kávémat egy Starbucks-ban, és valaki megszólít.

Azt nézd, mi a jó nekik és a brandnek, ne azt, mi a divat

A brandépítés egyik alapszabálya, hogy ha jó céget akarsz, akkor a munkavállalóid legyenek elégedettek, szívesen dolgozzanak veled. Ha jól érzik magukat, jobb a teljesítményük, és lojálisabbak is. Persze nyilván a fizetésüknek is kecsegtetőnek kell lennie, de az ma már nem elég. Jó példa a divat és a hatékonyság ellentétére az openoffice. Az egy légtérű irodák trendik, ráadásul nagyon könnyen átlátható, hogy ki mit csinál. Ez alapvetően jó, de nem az alkalmazottak számára. A közös munka elősegítésére alkalmas lehet, ugyanakkor a többiek munkazaja erősen zavaró, sokszor nagyban rontja a produktivitást is. Szép, valóban szép, de ez nem elég.

Szítén alapszabály, hogy harmónia legyen a cégben. Nem a zen típusúra gondolok, ahol mindenki szereti a másikat – bár ez sem árt - hanem a logó, színek, megjelenés tekintetében. Erről már született nem is egy bejegyzés, ami annak köszönhető, hogy hatalmas mellényúlásokkal lehet találkozni. Sok kisebb cég gondolja úgy, hogy nem kell neki grafikus, meg ilyen csiribús tanácsadó, majd ő! És az elkészült anyaga olyan messze van a harmóniától, amennyire csak lehet. A logó, a színek, a megjelenés mind üzenetet közvetítenek. Ha jók, és valóban összhangban vannak, akkor azt, hogy megbízható, hatékony, sikeres, profi. Ha nem, akkor azt, hogy hanyag, nemtörődöm, inkább menekülj.

Kisvállalkozások esetében a brand harmadik alappillére a tulajdonos. Igen, a márka én vagyok felkiáltással is élhetnénk, mert ez bizony igaz. Tény, hogy egy BP, vagy egy Zara tekintetében a tulajdonos személyével nagyon keveset foglalkozunk, mivel vannak területi, közép, felső, top, és más vezetőségi területek, akik az ügyeket sínen tartják. A kkv-k esetében ez bizony a tulajdonos, legalábbis a legtöbb esetben, de mindenképpen mi is találkozunk a partnerekkel, alkalmazottakkal. Vagyis mi magunk is a brand része vagyunk, azt öregbíteni, szépíteni, csillogóvá tenni a mi egyik elsődleges feladatunk.

A branden hatalmasat lehet tolni a megfelelő utánkövetéssel. Persze ez nem minden esetben lehetséges, hiszen ha például parkolójegyek értékesítünk, akkor ennek a résznek nincsen értelme. A legtöbb esetben azonban a termékünk utóélete lekövethető. Ha ezt meg is tesszük, azzal felelősségteljes hozzáállást tanúsítunk, ami nagyon vonzó egy olyan világban, ahol minden és mindenki eldobható. Többletmunka, ez tény, de nagyon jó érzéssel távoznak a vevők, üzletfelek, partnerek, és ajánlanak minket, legközelebb is hozzánk fordulnak. Ezek a dolgok pedig olyan erős alapot adhatnak a vállalkozásnak, amivel nem csak megélünk, hanem fejlődünk, növekszünk, és sikeresek leszünk (nem beszélve a bevételek növekedéséről, ami azért nem egy utolsó szempont)