Nem egyszerű a helyzete egy vállalkozónak, hiszen nem csak az állam, és önmaga felé kell megfelelnie, hanem az alkalmazottainak igényeit is ki kell elégítenie. És hát háromfelé szakadni, nem kis kihívást jelentő feladat.

Természetesen a megvalósítás nem lehetetlen, de ehhez egy stabil, kiszámítható pénzügyi környezet, és kalkulálható megtérülési arányok kellenek. Jelenleg pedig ez hazánkban semmilyen szempontból nem teljesül. Alaphelyzetben a cél az lenne, hogy az állam jól tartsa a vállalkozóit, vagyis támogassa a szektort, főleg azzal, hogy tervezhetővé teszi a jövőt, és nem csak azzal, hogy pénzt oszt. Előbbivel ugyanis azok jutnak előnyhöz, akik valóban vállalkozni akarnak, míg utóbbi válogatás nélkül mindenkinek tőkét jelenthet (szoknak is, akiknek a célja nem kifejezetten a hosszútávon sikeresen működő cég). Ha ez megvan, akkor a vállalkozó nagyobb bevételekkel, ráadásul stabilan képes számolni. Persze ez a vállalkozói szféra gazdagodását is jelentené, de mellette a vezetők megengedhetnék maguknak, hogy a munkaerőt jobban megbecsüljék anyagilag. Így pedig az emberek is jól járnának, a képzettségeknek is lenne értelme, és persze jobban is élnének. És a szépség itt következik: a jobban élő családok, akiknek az élete nem abból áll, hogy azt tervezgetik, mit esznek holnap, azok fogyasztanak. Utaznak, étterembe járnak, különböző dolgokat vesznek meg, és esetleg még az adót is könnyebb szívvel és teljesen befizetik, hiszen nem a küszöböt rágják utána, hanem haladhatnak a céljaik felé. A fogyasztás és jólét magasabb adóbevételeket jelent, amivel visszaértünk az államhoz. Magasabb bevételekkel jobban tud tervezni az állam, kiszámíthatóbb a pénzügyi környezet, ami jó a vállalkozóknak, akik több pénzt adnak a dolgozóknak, és így tovább.

Ha azonban visszatérünk a valóságba, akkor nem ezt látjuk. Jelenleg nem csak az a gond, hogy napi szinten több ezer cég szűnik meg, hiszen ezek között szép számmal akad fiktív, vagy éppen nem működő társaság is. Az is nagyon jó, hogy a tendencia azt mutatja, hogy csak kevés vállalkozás tervez létszámleépítést. Az azonban már nem igazán kedvező, hogy a béremelés, ne adj’ isten a bővülés tervezése erősen visszaesett az utóbbi időben. És sajnos, ha az állam elmulasztja a szükséges – és igen régóta esedékes – lépések megtételét a kiszámíthatóbb pénzügyi környezet, és a barátságosabb vállalkozói létforma megteremtése felé, akkor bizony a mérleg nyelvei eltolódnak, és nem csak a fizetésemelések maradnak el, hanem csökkentések és leépítések is jönni fognak.

Ezt elkerülendő alaposan ismerni kell a vállalkozói lét lehetőségeit, kötelességeit, és persze a kiskapukat is, de az sem árt, ha a cégvezetők nem rekednek meg ceruzával berajzolt, és azóta már nem igazán létező határok miatt. Ha hajlandóak a nemzetközi piacra is kilépni, és megfelelően felkészültek a kihívásokra is, akkor a céget több lábra lehet állítani, így pedig nagyobb biztonságot, nagyobb profitot, és lojálisabb munkatársakat lehet elérni.