A reklám a nagyok játékaként van számon tartva, legalábbis nagyon sok vállalkozó gondolja úgy, hogy ő ahhoz kicsi, hogy a reklámmal komolyan foglalkozzon.

Pedig ez nagyon nem igaz, gondoljunk csak a cégtáblára, amit kötelezően ki kell tenni. Elsődlegesen persze az az értelme, hogy a cég fellelhető legyen, vagyis könnyebben meg lehessen találni, de emellett egy jó reklámtábla önmagáért beszél. Tény és való, hogy egy kis, vagy középvállalkozás viszonylag ritkán hirdet tévében, vagy óriásplakátokon, hiszen ezek valóban nagyon drága lehetősége.

Ez azonban távolról sem jelenti azt, hogy egy vállalkozás megengedheti magának, hogy csak üljön a fűben, mint a dinnye, várva hogy az üzletfelek és a vevők megtalálják. A piacok igen telítettek, és aki nem küzd azért, hogy lássák, hogy halljanak róla, az bizony addig ücsörög majd abban a bizonyos fűben, amíg tönkre nem megy.

A reklám ugyanis nem feltétlenül csak azt a formát jelenti, amit a legtöbb ember ismer. A rendezvények, a szórólapok, a közösségi média, de az újságcikkek PR anyagok is ehhez a körhöz tartoznak. Összetettsége miatt pedig mindenképpen érdemes szakemberek segítségét kérni. Persze ez újabb kérdéseket vet fel: mégis milyen szakemberekre lehet szükségünk?

Itt is érdemes letisztázni a szakmákat: a Marketing és a PR nem egészen ugyan az, így annak megfelelő szakembert kell választanunk, amelyikkel inkább foglalkozni szeretnénk. A marketing ismertebb terep, míg a PR arculatépítéssel, tervezéssel foglalkozik. Ugyancsak külön szakma a reklámanyagok szövegezése, illetve az újságcikkek írása, ehhez értelem szerűen újságíróra lesz szükségünk, és így tovább.

Tény, hogy a reklám nem olcsó mulatság, de már a cég megjelenésétől kezdve tervezni kell a költségével. Hogy érdemes-e áldozni rá, egy olyan kérdés, amit fel sem tennénk, ha látnánk, hogy a sikeres vállalkozások mennyit fektetnek reklámba – sokszor akár a bevételeik felét is. a hatékony reklám pedig hatékony szakembereket, és valami újat, valami egyedit kíván, hogy a vevők és üzletfelek megjegyezzenek, hogy a cég bekerülhessen a célcsoport tudatába.

Sokan választják a reklámnak egy hagyományos módját, amely a jó hírnév szájról-szájra terjedése. Az elégedett vevő vagy ügyfél elmondja másoknak, akik szintén jönnek, elégedettek és beszélnek, ect. Az elképzelés jó, sőt zseniális, csak a megvalósulás nem igazán működik. Több ponton is bukik a rendszer: az emberek csak rövid ideig emlékeznek arra, hogy valami jó volt, a rosszat tovább megjegyzik. Ez igaz arra is, hogy azt gyorsan tudatosítják, hogy hova nem szabad fordulni, de azt, hogy melyik cég jó, azt kevésbé jegyzik meg. Egy másik buktató az idő. Mire a szájhagyomány kellő vevőkört generál, addigra már a nap is lemegy, jellemzően nagyon sokáig tart. Fontos még az is, hogy a hírnév törékeny. Ha nem tudatosítjuk folyamatosan a létünket, akkor elfelejtenek minket.

Ezzel pedig el is jutottunk addig a pontig, ami megint felszisszenést vált ki a vállalkozókból: a reklámnak folyamatosnak kell lennie, ameddig a cég él, létezik, addig reklámozni kell. Ez persze folyamatos plusz kiadásokat jelent, de enélkül a bevételek sem nőnek majd megfelelően, hiszen a vevők nem tudják, hogy minket is lehet választani.

Nagyon sokszor térünk ki a tervezés fontosságára, és mostanra talán már világossá is vált: annyira sok tényező szól bele a sikeres üzlet kialakításába, hogy azok összefogása, rendszerezése, és folyamatos szemmel tartása nélkül az üzleti életben esélyünk sem lesz egy sikeres vállalkozás létrehozására, vagy fenntartására.

A közösségi oldalakat nem igazán lehet kihagyni a reklám lehetőségek közül, hiszen ma már a facebookot többször ellenőrzik az emberek, mint az e-mail fiókjukat, vagy akár az órájukat.

Ennek megfelelően ez a felület is tökéletesen alkalmas a reklámozásra, persze csak akkor, ha azt tényleg jól, sőt, profi módon csináljuk. Az egyszer-egyszer megosztott posztok, vagy felhívások pontosan annyit érnek, mintha éhség ellen két szem mogyorót dobnánk a szánkba. A facebook ugyan remek reklámfelület, de ahhoz, hogy valóban érjen is valamit, ahhoz bizony áldozni is kell rá. Igen, ez pénzt jelent, és ezt el kell fogadnia a vállalkozásoknak is. Még így is lényegesen olcsóbb, mint a többi reklámforma, és a hatékonysága is igen magas.

Költeni ugyan az emberek többsége nem szeret, pedig enélkül nem lehet mozgatni a vevőket és az üzletfeleket. Ráadásul most, a 21. században olyan részletekre is figyelni kell, amikkel néhány évvel ezelőttig nem kellett számolni. Ez pedig előrevetíti azt is, hogy érdemes egy hozzáértő szakembert felvenni, hiszen akkor nem durran ki a fejünk a temérdek feladat észben tartásától, és a hatásfok is sokkal jobb lehet.

A szakember ugyanis tisztában van azzal, hogy a közösségi média, a facebook, az instagram, a twitter és társaik milyen feladatokat igényelnek, mekkora összeget érdemes rájuk áldozni. Emellett nem szabad megfeledkezni azokról az emberekről sem, akiket nem ezeket a csatornákon lehet elérni.

Az internet olyan lehetőségeket biztosít, melyekkel nagyon is számolni kell. A keresés optimalizálása, az AdWords megfelelő alkalmazása nem csak azon múlik, hogy egyáltalán ismerjük-e ezeket a lehetőségeket (sokaknak ugyanis ezek annyira távol vannak, mint macskának a hold). Éppen ezért kell a szakember, aki helyettünk is navigál, okoskodik, és reklámoz, ahol csak tud.

A felmérések alapján a közösségi médiában sok cég csalódott – bár ennek ellenére a megjelenési arány ezeken a felületeken 98% körüli. Sajnos el kell fogadni, hogy a reklám már csak olyan – főleg ilyen felületeken – hogy ömlesztve kapják a felhasználók, akik persze különböző szűrőket és más gátakat követelnek ellenük. Szóval sohasem lesz tökéletes a rendszer, még akkor sem, ha a legjobb szakembereket és a legtöbb pénzt fektetjük bele. A jó reklám nem is attól jó, hogy mindenkit elér, hiszen olyan nincs, hogy mindenkit érdekel egy adott termék vagy szolgáltatás. A jó reklám attól jó, hogy ötletes, figyelemfelkeltő, így például a facebokkon azok is megosztják, akikhez maga a hirdetés nem jutott el. Gondoljunk csak a Van Damme-féle kamionos etap-ra, vagy a Csuja Imre féle „a csajodat csókolgasd” újraélesztős videóra, amit az emberek maguktól osztottak meg, így pedig a reklám olyanokhoz is eljutott, akiket másképpen megtalálni közel lehetetlen lett volna.

Az üzleti élet egyik legfontosabb eleme a tervezhetőség. Ez teszi ugyanis lehetővé, hogy a vállalkozók a bevételeiket és a kiadásaikat kalkulálhassák, így pedig eldönthessék, hogy a beruházások, illetve az esetleges hitelek a cég teherbírásának megfelelnek-e.

Éppen ezért nagyon fontos, hogy az állam a büdzsét idejében megvitassa, és meghatározza, hiszen ez a legfontosabb alapköve a tervezhetőségnek. Hazánk ebben nagy lépést tett előre, hiszen most már nem halogatja a vezetés ezt a vitát őszig, hanem már júniusban döntenek arról, hogy mennyi pénzt és mire szánnak. Ugyanakkor, aki most elkezdene megnyugodni, ne tegye, mert bár a vita és a döntés is jóval előrébb került időben, a „kőbe vésett” adatokat előszeretettel módosítják a későbbiekben, így a tervezhetőség erősen kérdésessé válik.

A 2016-os időszakra a büdzsét éppen a mai napon fogadták el, és az előzetes kalkulációk szerint nem is olyan szoros, hiszen több, mint 200 milliárdos tartalékot sikerült felhalmozni, ami azért biztosabb képet mutat a változtatások szempontjából. Az is bíztató, hogy az Állami számvevőszék már arról beszél, hogy túlléptünk a krízisen – legalábbis a hvg.hu cikkében így szerepel.

Hogy a krízisen valóban túl vagyunk-e, azt döntsék el a vezetőségben, minket, vállalkozókat sokkal jobban foglalkoztat, hogy a cég pénzügyeit rendesen tervezni tudjuk. Persze ebben nagy szerepe lesz annak is, hogy valóban sikerült-e kilábalni a válság hatásaiból, de azért az is tény, hogy a felvirágzás – vagy maradjunk inkább a kilábalásnál – nem egyik napról a másikra fog bekövetkezni.

Minden vállalkozó életének egyik leginkább sarkalatos pontja a tervezés, és ez a pénzügyek esetében is kiemelt szerepet kap. Ezt nem könnyíti meg a tény, hogy a büdzsé változtatása, mint Damoklész kardja – ott lebeg a fejük felett, de nem is teszi lehetetlenné. A tervezés folyamatában minden esetben több forgatókönyvet kell felállítani, hogy a változásokra is reagálni lehessen. Természetesen egy olyan környezetben, ahol az alapfeltételek változnak, nem lehet kőbe vésett tervekkel előállni. Rugalmasnak kell lennie a tervezeteknek is, ráadásul azzal is számolni kell, hogy a megjelenő, és biztos új információk tükrében a terveket újra és újra át kell gondolni, és ha szükséges, át is kell írni. A munka nem egyszerű – főleg a környezet kiszámíthatatlansága miatt -, de alapvető létszükséglet egy életképes és sikeres vállalkozás működtetéséhez.

Az utóbbi időben a hitel gyakorlatilag szitokszó lett, és mindenki a végsőkig halogatja a felvételét, vagy megpróbálja valahogy kikerülni azt. Pedig maga a hitel egyáltalán nem rossz találmány, csak a vele való viszonyunkat kellene rendezni.

Tény, hogy az utóbbi évek hitelválsága és a devizaadósok helyzete nem fest szép képet erről az lehetőségről. Az is igaz, hogy ebben vastagon benne van a keze a bankoknak, a vezetésnek, és sajnos az embereknek is. Persze utólag könnyű okosnak lenni, de a hitellel is lehet kifizetődően bánni.

Az egyik alaptétel, hogy a bekért hitelt, illetve annak visszafizetését tervezzük, minden lehetséges buktatójával együtt. Ebben az esetben jobbak a hosszabb futamidejű, de alacsonyabb összeget követelő konstrukciók. Ez persze nem jelenti azt, hogy érdemes ezekbe fejest ugrani, de felelős vállalkozóként a tőkebevonás lehetőségeit vizsgálni kell.

A vállalkozói hitelek egyébként is eltérnek a lakosságiaktól, de azért alapvetően ugyanazon az elven működnek. Ennek megfelelően, ami a lakossági oldalon más konstrukcióként megjelenik, az a cégek számára is elérhető. És itt most konkrétan a lízingről van szó.

Ma már több pénzintézet is foglalkozik azzal a lehetőséggel, ami nagyban megkönnyítheti a vállalkozások dolgát, amennyiben gépekre van szükségük. A legtöbb esetben ilyenkor az ember a mezőgazdaságra gondol, ami nem is gond, hiszen a gépek többsége valóban itt kerül felhasználásra. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy kizárólag a kombájnok, vagy a traktorok lízingelhetőek. A vállalkozások mobilitásában is szerephez juthatnak ezek a lehetőségek, de az áruszállításban, vagy éppen az előállításban is.

A lízing nagy előnye (és egyben hatalmas veszélye is) az önerő hiánya. Sok esetben ugyanis nem kell saját zsebből is beszállni az adott gépbe, elegendő, ha szerződünk, vállaljuk a törlesztést, és már meg is kaptuk. Vagyis befektetés nélkül jutunk hozzá az adott eszközhöz. Legalábbis elő ránézésre. Sokan itt ugyanabba a hibába esnek, mint a hitelek esetében: nem terveznek előre.

A lízingelt gépek árát is meg kell fizetni, méghozzá a bank költségeivel és hasznával együtt. Így érdemes előre kiszámolni, hogy mégis mennyit akaszt le rólunk az adott pénzintézet. Ezen felül a részletek vállalhatóságával is kalkulálni kell. Ami azonban ki szokott maradni, az a kopás, és az értékvesztés.

Egy gép, amit használunk, értéktelenedik az évek sorával. Ez azonban a lízing összegén nem változtat, ami érthető is, hiszen miért viselni a bank ennek a terhét? Ugyanakkor a lízing végére egy adott eszköz komolyan veszteséges is lehet, így a tervezés mindenképpen létkérdés.

A hitel, és a tartozás vállalása nem egyszerű dolgok, és nem is beton biztosak. Mindenképpen vállal velük valamennyi kockázatot, amit le kell nyelnie. Hiszen a hitellel sokat nyerhet is, így ha jól, és körültekintően használja, akkor komoly hajtóereje lehet a vállalkozásának, ám ha nem tervezi meg kellően a felhasználását, és a futamidejét, akkor olyan terhet vesz a nyakába, ami végül összenyomhatja a céget és az összes elképzelését is.

Egy vállalkozás az esetek döntő többségében egy ötlettől vezérelve születik meg. Éppen ezért kézenfekvő a kérdés, hogy vajon minden ötlet nyerő, vagy azért vannak olyanok is, amikkel nem nagyon kellene foglalkozni.

Persze az ember sajnos néha mellényúl, így előfordulhatnak kifejezetten rossz ötletek is, de igazság szerint ez a ritkább. Rendszerint inkább arról van szó, hogy a vállalkozó-jelöltek azt gondolják, hogy egy jó ötlettel már nyerők is, pedig ez igencsak messze álla a valóságtól. Ahhoz, hogy valóban jó vállalkozást építhessünk fel, ahhoz az ötlet alapvető fontosságú, de nem kizárólagos.

Nagyon nem mindegy, hogy melyik piachoz akarunk csatlakozni, vagy akár hogyan akarunk új piacokat nyitni a termékünk számára. Ez utóbbi talán valamivel könnyebb, ám valószínűleg költségesebb is, és persze az az ötlet ritka, amivel még soha, semmilyen formában nem találkozott a világ. Sokkal gyakoribb, hogy egy már meglévő piacot szeretnénk megcélozni. Hogy komolyan legyen esélyünk, ehhez tudnunk kell, hogy kik a versenytársaink, és milyen erősségeik és gyengeségeik vannak, vagyis piackutatást kell végeznünk.

Ez persze még nem elég, hiszen ha az adatok megvannak, akkor azt is meg kell határozni, hogy a mi ötletünk mitől egyedi, mitől más, mint a többi tucatnyi hasonló termék, szolgáltatás. Ebből pedig az is látszik, hogy az ötlet nem egy bebetonozott, sohasem változó dolog. Sokan ott is mellényúlnak, hogy az elképzelésükhöz ragaszkodnak tűzön – vízen át. Ez néha célravezető, de rendszerint a rugalmasság sokkal kifizetődőbb. Nem kell a teljes ötletet átformálni, csak a lehetőségekhez igazítani addig, amíg még azonosulni tudunk vele.

És ez is egy nagyon fontos részlet. Hiába van egy nagyon jó ötletünk, ha azzal nem tudnunk azonosulni. Ötletet lehet kapni másoktól is, sugallhatja egy könyv, egy barát, de akár egy élethelyzet is. A lényeg, hogy ha nem tudunk azonosulni az adott elképzeléssel – minden fokon -, akkor azt a későbbiekben nem tudjuk majd hitelesen kínálni. És itt nem is elsősorban a vevőkről van szó, hanem a befektetőkről és üzletfelekről. A jó termék eladja magát, ám ha nincs mögötte a jó értékesítő, aki igazán, szívből, meggyőződéssel adja a nevét és az arcát a termékhez, akkor előbb vagy utóbb szükségszerűen kikopik a piacról.

Nem szabad elfelejteni, hogy a vállalkozás összetett, bonyolult feladat, aminek minden részletéhez még a vén rókák sem mindig értenek. Ám az ő bölcsességük és belátásuk már nem küzd az egójukkal, és nem szégyellnek segítséget igénybe venni, akár egy tanfolyam, egy oktatás, akár egy szakember formájában – ami igen gyorsan megtérülő befektetés lesz!

A görög kormány a késélen táncol, de még az is lehet, hogy ők jönnek ki győztesen a helyzetből, hiszen láthatjuk, hogy az EU-nak nagyon nem füllik a foga ahhoz, hogy egyszerűen csak kitegye az országot az euro zónából, ne adj’ isten a közösségből.

Persze ez is lehet a vége, de nagyon úgy tűnik, hogy a Görög vezetés felszívta magát, és nem enged. Márpedig ez azt jelenti, hogy az eddig kölcsön gyanánt folyósított összegeket szeretnék ajándéknak, mintegy szülinapi meglepinek tekinteni, és nem szándékoznak a törlesztést folytatni. Persze ezen sem kell fennakadni, hiszen volt már erre példa, és bár egy ország csődje lényegesen bonyolultabb, mint egy vállalaté, alapvetően azért mégiscsak ugyan arról van szó. A görögök azzal, hogy hajlandóak vállalni az államcsődöt tárgyalóasztalhoz kényszerítik az EU államait. Mert ugye most két lehetősége van a hitelező országoknak: vagy továbbra is hajthatatlanok, mely esetben államcsődöt jelent a görög kormány, és egy kannyit sem kapnak (legalábbis egyelőre), vagy hajlandóak egyezkedni, mely esetben talán egy részét visszaszerezhetik a kölcsöneiknek.

Persze nem kell sajnálni a hitelezőket sem nagyon, hiszen itt sem a két szép szeméért kap valaki plus tőkét. Azok, akik pénzt adtak nem csak anyagi, hanem politikai előnyöket is szereztek ezekből az üzletekből. Ennek ellenére a kölcsön összegének nem visszaszerzése kifejezetten kínos a vezető személyiségekre nézve.

De ez a nagy halakra tartozik, ami viszont már mindenkit érinthet a hazai szektorban is, az az, hogy a görögök esetleges csődje, vagy talpon maradása is komoly lehetőségeket és veszélyeket is rejt magában. Hiszen bárhogyan is döntenek Zeusz leszármazottai, az mindenképpen hatással lesz a hazai gazdaságra is, méghozzá nem is olyan kis mértékben.

Persze sokan gondolhatják, hogy ők kis halak ehhez, ennek ellenére nem árt egy kicsit végiggondolni a lehetőségeket és a veszélyeket. Ez igazából nem is csak egy opció, hanem a felelős vállalkozók számára szinte kötelező (mindenesetre egy órát rászánni mindenképpen érdemes).

Azok a vállalkozások pedig, melyek nem maradtak meg a hazai keretek között még inkább fokozott figyelemmel kell, hogy kísérjék az eseményeket. Hiszen az esetleges összeomlás nem csak minket, hanem a közép, kelet, de még a nyugat-európai régiót is érinteni fogja, kisebb-nagyobb mértékben.

Erősen elszomorító a vállalkozások felkészültsége ma Magyarországon. Azt kell látnunk, hogy a cégek vezetői nem készülnek fel, nem tudják, mibe vágnak bele, csak mennek, vakon, tudatlanul, hátha sikerül. Nem szeretek vészmadár lenni, de most, előre szólok, nem fog menni.

A statisztikai adatok nagyon szépen megmutatják, hogy hetente (!) több ezer cég mondja be az unalmast, illetve inkább kényszertörlés alá kerül. Ez ugyan a gazdaságnak inkább jó, mint rossz, mivel tartozások csak ritkán maradnak, és így a „fiktív” cégek is kiesnek. De azt azért gyorsan szeretném hozzá tenni, hogy ez nem fest rózsás képet a hazai vállalkozások hozzáértéséről, így a külföldi, vagy a magyar, de külföldi tulajdonossal működő cégek kissé ferde szemmel nézhetnek leendő hazai partnereikre.

Hogy miért is ilyen elkeserítő ez az adat? Az utóbbi hónapokban kiugróan magas lett a megszűnő cégek száma. Azzal azonban a hírportálok már csak ritkán foglalkoznak, hogy ennek mi is az egyik fő oka. Az ugyanis nem más, mint a jogi procedúrák végén az utolsó lépés. Hogy érthetőbb legyen: azok a cégek dobták meg most a számokat, melyek tavaly nem adtak le beszámolót, majd az első, később pedig a második felszólításra sem pótolták az elmaradásukat.

És most jön a történet sírvaröhögős része: sok vállalkozás egyszerűen NEM TUDTA, hogy be kell adnia ilyesmit. Szomorú, hogy vállalkoznak emberek úgy, hogy nem néznek utána semmilyen követelményi rendszernek, nincsenek tisztában a pénzügyi vonzatokkal, és nem értenek az üzlet, a vállalkozás vezetéséhez. Szomorú, mivel így rengeteg hasznos ötlet, és ügyes ember megy kárba, és tűnik el a palettáról.

Aki vállalkozni akar, annak több dologgal is számolnia kell:

1. Olyan nincs, hogy egy munka miatt csinálok egy céget, és hasraütéssel mondok egy árat a megrendelőnek. A cég megalapítása, és a működés is költségekkel jár, nem is beszélve az áfáról, az iparűzési adóról, a nyereségadóról, az adóelőlegekről, és még sorolhatnám. És bizony a bevétel, vagyis a munkaért kért hasraütés szerű ár az esetek elenyésző részében fedez mindent, ám a tényleges nyereség még ekkor is elmarad. Ilyenkor persze a „vállalkozó” néz nagyokat, hogy hát erről nem is tudott. Nem véletlenül nem lehet fűrészgépet kezelni egy arra tévedő emberkének. A vállalkozás sem játék, a saját és sokszor a családunk vagyonát is kockára tesszük akkor, ha nem gondolunk végig mindent, ha nem TERVEZÜNK előre.
2. A másik nagy hiba, hogy az emberek összekeverik a dolce vitat a vállalkozói léttel. Ez bizony kemény, 0-24-ben végzett munka, amihez sok olyan ismeret is kell, melyek nélkül a siker olyan messzire kerül minket, mint rókát a kacsa. A cég vezetése, a pénzügyi tervezés, az árképzés, az üzleti terv összerakása, az adótervezés és minden ilyesmi tanulható, vagy szakember bevonásával megoldható. És aki hajlandó időt áldozni arra, hogy ne tudatlanul vágjon bele az álmai megvalósításába, az a befektetett összeget is röhejesen alacsonynak fogja érezni, hiszen az élete, a sikeressége múlik ezen, így kis idő elteltével a ténylegesen felkészült vállalkozók a „tandíj” összegét életük egyik legjobban megtérülő befektetésének tudhatják.

Nem egyszerű a helyzete egy vállalkozónak, hiszen nem csak az állam, és önmaga felé kell megfelelnie, hanem az alkalmazottainak igényeit is ki kell elégítenie. És hát háromfelé szakadni, nem kis kihívást jelentő feladat.

Természetesen a megvalósítás nem lehetetlen, de ehhez egy stabil, kiszámítható pénzügyi környezet, és kalkulálható megtérülési arányok kellenek. Jelenleg pedig ez hazánkban semmilyen szempontból nem teljesül. Alaphelyzetben a cél az lenne, hogy az állam jól tartsa a vállalkozóit, vagyis támogassa a szektort, főleg azzal, hogy tervezhetővé teszi a jövőt, és nem csak azzal, hogy pénzt oszt. Előbbivel ugyanis azok jutnak előnyhöz, akik valóban vállalkozni akarnak, míg utóbbi válogatás nélkül mindenkinek tőkét jelenthet (szoknak is, akiknek a célja nem kifejezetten a hosszútávon sikeresen működő cég). Ha ez megvan, akkor a vállalkozó nagyobb bevételekkel, ráadásul stabilan képes számolni. Persze ez a vállalkozói szféra gazdagodását is jelentené, de mellette a vezetők megengedhetnék maguknak, hogy a munkaerőt jobban megbecsüljék anyagilag. Így pedig az emberek is jól járnának, a képzettségeknek is lenne értelme, és persze jobban is élnének. És a szépség itt következik: a jobban élő családok, akiknek az élete nem abból áll, hogy azt tervezgetik, mit esznek holnap, azok fogyasztanak. Utaznak, étterembe járnak, különböző dolgokat vesznek meg, és esetleg még az adót is könnyebb szívvel és teljesen befizetik, hiszen nem a küszöböt rágják utána, hanem haladhatnak a céljaik felé. A fogyasztás és jólét magasabb adóbevételeket jelent, amivel visszaértünk az államhoz. Magasabb bevételekkel jobban tud tervezni az állam, kiszámíthatóbb a pénzügyi környezet, ami jó a vállalkozóknak, akik több pénzt adnak a dolgozóknak, és így tovább.

Ha azonban visszatérünk a valóságba, akkor nem ezt látjuk. Jelenleg nem csak az a gond, hogy napi szinten több ezer cég szűnik meg, hiszen ezek között szép számmal akad fiktív, vagy éppen nem működő társaság is. Az is nagyon jó, hogy a tendencia azt mutatja, hogy csak kevés vállalkozás tervez létszámleépítést. Az azonban már nem igazán kedvező, hogy a béremelés, ne adj’ isten a bővülés tervezése erősen visszaesett az utóbbi időben. És sajnos, ha az állam elmulasztja a szükséges – és igen régóta esedékes – lépések megtételét a kiszámíthatóbb pénzügyi környezet, és a barátságosabb vállalkozói létforma megteremtése felé, akkor bizony a mérleg nyelvei eltolódnak, és nem csak a fizetésemelések maradnak el, hanem csökkentések és leépítések is jönni fognak.

Ezt elkerülendő alaposan ismerni kell a vállalkozói lét lehetőségeit, kötelességeit, és persze a kiskapukat is, de az sem árt, ha a cégvezetők nem rekednek meg ceruzával berajzolt, és azóta már nem igazán létező határok miatt. Ha hajlandóak a nemzetközi piacra is kilépni, és megfelelően felkészültek a kihívásokra is, akkor a céget több lábra lehet állítani, így pedig nagyobb biztonságot, nagyobb profitot, és lojálisabb munkatársakat lehet elérni.

Miért is kell reprezentálni az üzleti életben? Azt hiszem, nem lehet elégszer hangsúlyozni azt a tényt, hogy ez a világ sokat ad a külsőségekre, de ezen túl a reprezentálás nem csak a külsőségek mutogatása, hanem gyakorlatilag egy 0-24 órás elfoglaltság is.

A külsőségek

Tény, hogy egy üzletfelünkről sokat elárul az, hogy hogyan is néz ki. Tegyük fel, hogy egy 20-30 milliós megbízást akarunk adni valakinek. Ez sok pénz, így biztosan utánanézünk az illetőnek, a szakmai múltjának, esetleg még egy kicsit mélyebbre is ásunk. A róla alkotott kép azonban azzal lesz teljes, amikor találkozunk is vele egy tárgyalás keretében. És itt van a kutya elásva.

Hiába remek a róla festett kép az agyunkban, ha a tárgyaláson rendezetlen, vagy leharcolt képet mutat. Ha beesik egy szalagavatóról maradt öltönyben, ami két számmal nagyobb, ha nem illenek össze a rajta lévő darabok, ráadásul ordít róluk, hogy turkáló kaliberű boltból vannak, és mindezt megfejeli azzal, hogy egy 20 éves Suzukival gördül be a parkolóba, akkor bizony az a 20 millió túl soknak is tűnik. Egyszerűen nem azt sugallja az ember, hogy sikeres, vagyis érdemes rábízni a munkát, pénzt, befektetést. Ez ugyan egy kissé felületes képalkotás (na jó, nem is kicsit), de tény, hogy így van. Éppen ezért nem kell harcolni ellene, mert csak mi húzzuk a rövidebbet. Ha munkát, befektetőt akarunk szerezni, akkor a megjelenésünknek, a közlekedési eszközünknek, a fellépésünknek és a gondolkodásmódunknak is azt kell sugallnia, hogy mi vagyunk a legjobb választás, sikeresek, és profik vagyunk.

0-24

Ráadásul azt a képet mindig fenn kell tartani. Ez nagyon megerőltető, ha nem belülről jön. A ruha, autó, miegymás elsajátítható, de a magabiztosság és a hozzáállás belülről kell fakadjon. Ennek is van természetesen jelentősége.

Egy vállalkozó a nap 24 órájában, az év 365 napján vállalkozó, vagyis abból él, hogy eladja önmagát, a tudását, a képességeit, a profizmusát (legalábbis nagyon fontos összetevője a vállalkozásnak ez a momentum is). Ez pedig azt is jelenti, hogy hétvégén is tudnom kell reprezentálni a cégemet, ha olyan emberekkel futok össze. És itt látszik is, hogy miért életforma a vállalkozás. A családi kirándulásra sem megyek szakadt joggingban, mert rossz képet közvetít rólam. Persze nem kell talpig öltönyben és kiskosztümben hegyet mászni, de arra igen is figyelni kell, hogy ilyenkor is látni lehessen rajtunk a magabiztosságot, és a profizmust.

Ha hétvégén, nyaraláson, ilyen helyeken futunk össze mostani, vagy leendő partnerekkel, akkor ők sem úgy fognak kinézni, mintha skatulyából húzták volna ki őket, hiszen nem is ez a lényeg. De a viselkedésük, a kinézetük, a hozzáállásuk ilyenkor is megfelelő, nem leharcolt, elhanyagolt. Az üzleti életben mi magunk vagyunk a cégünk, így a külsőségeink alapján megítélhetik a vállalkozásunkat is, amiből kijöhetünk jó, vagy nagyon rosszul is.

A Quaestor ügy egy újabb gyönyörűséges példája a visszás helyzetnek kicsiny hazánkban. Fura, hogy egy befektetési társaság egyik napról a másikra bedől – legalábbis a „kisebb” befektetők számára – és külön törvénnyel kell szabályozni, hogy hogyan is működjön a kártalanítás.

Mindenesetre erről van szó, és akármennyire is állítják, hogy a Quaestorban pénzt tartani az évszázad üzlete volt, azért elég kellemetlen, és sok munkát igénylő feladat, hogy az ember hozzájusson a saját megtakarításaihoz. A hírek tanúsága szerint 30 millió forintig terjed a garantált kártalanítás, ami a legtöbb esetben elégséges is lehet, bár azt a részét inkább hagyjuk az ügynek, hogy mi lesz azokkal, akik 30 millió felett tartottak a társaságnál pénzt.

A kártalanítást a nagyjából 32 000 ügyfél esetében kérvényezni kell (már ez is érdekes, hogy annak kell kérnie a kártalanítást, aki kárt szenvedett, de legalább érthető, hiszen így egyszerűbb és gyorsabb lehet az ügyintézés), ám ennek is megvan a maga metódusa, amit legalább nem a kisbetűs rész tartalmaz, ahogyan a Buda Cash esetében. Tehát ahhoz, hogy az károsultak a pénzükhöz jussanak, figyelniük kell néhány dologra.

Első körben természetesen az időre. A kérelem beadásának határideje 2015 május 6.-ától egészen 2015 június 5.-éig tart, ezután jogvesztés következik be. Jó hír azonban, hogy a június 5-én éjfélig igazoltan feladott kérvényeket is elfogadják, tehát nem kell azzal is sakkozni, hogy beérkeznek-e a kérvények. Természetesen ehhez űrlapra van szükség, amit letölthet innen, és a kitöltési útmutatót is megtalálja, de beszerezheti a 26 kormányablakon keresztül is, amik listája itt megtekinthető. A Quaestor Károsultak Kárrendezési Alap-hoz (QKKA) benyújtott kérelmek egyben a BEVA kérelmek is.

A kérelmeket – mint azt írtuk – postai úton is el lehet juttatni a QKKA számára. Ehhez a cím a következő: 1476 Budapest, Pf. 800. ugyanakkor, ha a már említett 26 kormányablak egyike elérhető közelségben van, akkor a kérelem náluk is leadható (fontos, hogy nem akármelyik ablaknál, kifejezetten csak a kijelölteknél adhatóak le a kérelmek), de itt is, és minden esetben figyelni kell a határidőre!

Sajnos az is előfordulhat, hogy a károsult ugyan megkapja az értesítőt az egyenlegről, de az köszönőviszonyban sincs azzal, ahogyan emlékszik rá. Ebben az esetben egy picit bonyolódik a dolog. Az értesítő kézhezvételétől számított 8 napon belül élhet észrevétellel, amit azonban csak postai úton juttathat érvényre. Ehhez a levelet a Pénzügyi Stabilitási és Felszámoló Nonprofit Kft. címére kell megküldeni a 1055 Budapest, Bajcsy-Zsilinszky út 78 számra. A borítékra pedig mindenképpen rá kell írni, hogy „észrevétel Quaestor kötvény”!

És végül, de nem utolsó sorban akkor is van kihez fordulni, ha az ügyfél egyáltalán nem kapott egyenlegértesítőt. Ekkor szerencsére az e-mail is elfogadott kommunikációs csatorna (hogy a 21. századan egyéb esetekben miért nem, az már más tészta…), így egy kicsit egyszerűbb lehet az alapból bonyolult ügyintézés. A kimaradt értesítőt jelezhetik a quaestor@psfn.hu e-mail címen, de postai úton is van rá lehetőség. Ebben az esetben a Pénzügyi Stabilitási és Elszámolási Nonprofit Kft.-t kell megcélozni a már említett címen, de a borítékra az „Egyenlegközlő igazolást kérek”-nek kell rákerülnie, ahogyan ez a mondat szerepeljen az e-mail tárgymezőjében is.