A vállalkozások lezárása három módon történhet. Az egyik legritkább az eladás, és sajnos a leggyakoribb a felszámolás.

A fogalmak tisztázása érdekében: amikor egy céget mindenféle tartozástól mentesen, korrektül lezárunk, az a végelszámolás. Amikor követelések vannak velünk szemben, és ezeket nem tudjuk (vagy nem akarjuk) teljesíteni, akkor egy másik cég a cégbíróság kezdeményezésére felszámolja a vállalkozást.

Mindenképpen tisztán kell látni ezt a metódust, ugyanis nagyon nem mindegy, hogy melyikkel élünk. Sok vállalkozó Magyarországon azt gondolja, hogy nem igazán érheti bántódás, ha egyszerűen nem foglalkozik a nyűglődő, vagy tönkrement cégével. Hagyja, hogy az enyészeté legyen, elfordítja a fejét, és a gond már meg is szűnt. De olyan is akad, aki nem akarja rendezni tartozásait, és úgy gondolja, ha nem reagál a megkeresésekre, vagy a követelésekre, akkor azzal mindent tökéletesen megoldott.

Nos, az elkeserítő, de kicsit sem meglepő hír az, hogy ez nincs így. A végelszámolás, mint opció egy olyan szép lehetőség, amiben mi magunk dönthetünk az esetlegesen megmaradó vagyonról, és úgy szállhatunk ki egy már nem életképes cégből, hogy a partnereink legközelebb is szívesen üzletelnek majd velünk. Ez egy felelős megoldás, amire minden vállalkozónak törekednie kell, ha a cége már nem azt nyújtja, amit vár tőle, illetve ha elérte az életgörbéje végét.

A felszámolás, mint opció sokak szeme előtt lebeg, pedig ez nagyon nagy hiba. Gondoljunk csak bele: nem fizetünk, mert nem tudunk, nem akarunk, vagy egyszerűen nem sikerül megegyezni a másik féllel. Na bumm, akkor vége a cégnek, és mi leléphetünk a szorult helyzetből. Ez talán néhány évvel ezelőttig még működött is a Kft-k esetében, hiszen a cég vagyona volt a fedezet mindenre, amit a cég csinált. Ma már a Kft mögé sem lehet elbújni ilyen esetekben, hiszen az ügyvezető a teljes magánvagyonával felelős a cég döntéseiért, tartozásaiért.

Ennek megfelelően, ha nem foglalkozunk a lezárással, és nem teszünk meg MINDENT, hogy a hitelezőkkel megegyezzünk, akkor jön a felszámolás. Ez a következőképpen néz ki: a cégbíróság elrendeli a metódust, és kirendeli a felszámoló céget. Ettől a szent pillanattól kezdve a vállalkozásunkba már nem nyúlhatunk bele, az irodából egy hervadó szál virágot sem vehetünk magunkhoz. A felszámoló felméri a vagyont, kiszámolja, kinek mennyit tud fizetni, és elindítja a kifizetéseket. Ilyenkor úszhat a cég mellett a ház, az autó, és tulajdonképpen bármi, ami lehetővé teszi, hogy a jogos követeléseket kiegyenlítse a felszámoló cég.

A slusszpoén, vagy a büntetés, ha úgy tetszik, azért, hogy idáig jutottunk a felszámoló bére. Mert ugye ez is egy munka, és megsúgom nagyon nem rossz a fizetés. A felszámoló cég tarifája jellemzően sokkal nagyobb összeg, mint amit pirulás, vagy felháborodás nélkül kimondanánk. És ez az összeg a követeléseket FELÜL van, vagyis ezt is nekünk kell majd kifizetni. Vagyis ebben az esetben a nemtörődömséggel csak azt érjük el, hogy még többe kerül a lezárás, mintha magunk kezdtünk volna bele az eladásokba (és persze az árverezésen a ház, autó, lakás, hajó, stb. értékének a töredéke jön csak be).

A vállalkozás egy olyan tevékenység, melynek alapszabályai is vannak, de szerencsére ezek tanulhatóak. Azonban, ha csak felületesen, szőrmentén ért hozzá valaki, akkor olyan szarvashibákat véthet, amivel minden addig megkeresett kis pénzét úgy, ahogy van, elbukhatja.