Talán mindenki hallotta már azt az mondást, hogy a siker fejben dől el. Ez olyannyira igaz, hogy a megfelelő hozzáállás nélkül nem is érdemes komoly, főleg anyagiakat érintő feladatokat vállani, mert nem azt az eredményt érjük el, amit szeretnénk.

Ez egy nagyon egyszerű képlet. Ha elhiszem, hogy meg tudom csinálni, és valóban meg is akarom csinálni, akkor menni fog. De ha kételkedem, vagy nem vagyok biztos benne, hogy ezt akarom, akkor legyűrnek a nehézségek, és a végeredmény nem az lesz, amit szerettem volna. Ez pedig nem csak az apróságokra, hanem az egész életvitelünkre is igaz lehet.

A vállalkozói lét nem egy könnyen megvalósítható valami, és persze azt is le kell szögezni, hogy benne lenni sem egyszerű. Sokan azért választják ezt az életformát, mert úgy érzik, kevesebb munkával, és kevesebb rászánt idővel lehetnek sokkal sikeresebbek, mint alkalmazottként. Arról már nem is beszélve, hogy sokkal többet is fognak keresni. Persze hogy így gondolkodnak, hiszen a vállalkozói szférából azokat ismerhetjük, akik valóban sikeresek, akik elérték, amit akartak. De ez a kép így fals. Nem láthatjuk ugyanis, hogy milyen ezeknek a vállalkozóknak a hozzáállása, hogy hogyan élik a mindennapjaikat, mi csak a sikert és a csillogást látjuk.

Egy sikeres cégvezető már az elejétől tudja, hogy mit vállal. A munkája nem lesz kevesebb, épp ellenkezőleg, de ez nem riasztja, hiszen szereti csinálni, így vállalja a kihívást. Ez pedig napi 24 órás, heti hét, évi 365 napot lefedő dolog, vagyis nincs szünet, a vállalkozó nem lehet kicsit nem vállalkozó. Az üzlet nem áll meg, és ezt is szem előtt kell tartani.

A siker azonban ettől még nem jön. Az ember kidolgozhatja a lelkét is, ha nem hiszi, sőt, igazából, ha nem tudja, hogy sikeres lesz, hogy amit csinál, az professzionális, és erre van szüksége az üzletfeleinek, akkor nagyon nehéz útja lesz. A biztos tudat ugyanis magabiztosságban mutatkozik meg. Ez pedig imponál mindenkinek. Sajnos azonban van vele egy pici gond: ha meginog, akkor mindent magával ránthat.

Az amerikai elnökválasztás eredménye kinek jó, kinek rossz, nem is ezzel a részével kell foglalkozni. Egy alapvetően esélytelenebbnek ítélt jelölt győzelmével zárult, aki egészen a kampány legutolsó percéig szilárdan hitte, hogy amit kínál, amit ígér, arra van szüksége a népnek. Ezt még akkor is fenntartotta, amikor jöttek a botrányok, amikor minden széthullani látszott. Ellenfele ugyanezzel a magabiztossággal indult neki a harcnak, de megingott, sajnos nem is egyszer.

Természetesen a magabiztosság önmagában kevés, kell a megfelelő stratégia, a kommunikáció, a piac figyelése, és az ellenőrzés is, de tény, hogy a magabiztosság elengedhetetlen, vagyis a kialakult eredményt ezek összessége adta.

A Trump – Clinton összecsapás – bár üzletileg is érinthet sokakat – arra mindenképpen alkalmas, hogy lássuk, az esélylatolgatások, és a statisztikák alapján senkit nem lehet leírni. A siker kulcsa messze nem az, hogy mások szerint lehetséges-e vagy sem. A vezető feladata, hogy tudja, hogy képes az adott dologra, hiszen ha ez hiányzik, akkor nem követik, nem biztosak benne, és persze nem is üzletelnek vele. Érthető: senkire nem bízunk nagyobb összeget, aki nem teljesen biztos abban, hogy azt nem veszíti el, hanem gyarapítja. Ha meginog, vagy elbizonytalanodik, akkor jellemzően a mi gyomrunk is összeugrik, és ha ez nem is csak egyszer fordul elő, akkor bizony másik partner után nézünk.

Summázva: vállalkozóként a sikert elérni paradox módon akkor lehet, ha úgy élünk, és úgy gondolkodunk, mint a sikeres ember (természetesen az is kell, hogy minden lehetőségre gondoljunk, ha pontosan, mindenre kiterjedően tervezünk és ellenőrzünk).

Minden vállalkozónak meg kell értenie, hogy a cégek működtetése bizonyos feltételekkel fog csak működni, főleg, ha nem egyetlen ember érdekeire kell odafigyelni. Ki kell emelni, hogy az üzlet nem demokrácia, vagyis a szabályok lefektetése egy társulás esetében létszükséglet!

Mik a társulás alapszabályai

Amikor kiválasztjuk a társunkat a cégünkhöz, az a legtöbb esetben egy bizalmi viszonyt is feltételez. Sokan ezért nem is nagyon akarják leszabályozni, hogy ki miben dönthet, kinek mik a feladatai, és az ehhez hasonló, kínosnak ítélt kérdéseket. Inkább csak mosolyognak, még akkor is, ha a szakember erre felhívja a figyelmüket, és legyintenek, hogy ugyan, ez nem lesz gond. De lesz. Az üzlet vagy termel bevételt, vagy nem. Az üzletfelek között pedig két történés robbanthat ki igen komoly vitákat: ha van bevétel, illetve, ha nincs.

Ahhoz, hogy biztonságosan, a saját üzleti érdekeinket szem előtt tartva működhessünk, élesen meg kell húzni a határokat, hiszen ha ez nincs, akkor a vitás kérdésekben csak marakodás, és egyhelyben topogás lesz az eredmény. A határokat természetesen igazítsuk ahhoz, hogy ki mihez ért a leginkább, ki miben jó.

Azt is mindenképpen tisztázni kell, hogy az üzlet nem demokrácia. Az a társulás, ami 50 – 50%-os alapon működik, nemes egyszerűséggel döntésképtelen. Minden vitás kérdés eldöntéséhez szavazati alapon minimum 51% kell, vagyis a fifti-fifti alapú cégek nagyon könnyen kerülhetnek lehetetlen helyzetekbe, ami teljes leálláshoz vezet.

A határok meghúzása után arra is figyelmet kell fordítani, hogy a felelősségek mellé következményeket is tegyünk. Egy fontos feladatot az elején mindenki lelkiismeretesen elvégez, de az idő előrehaladtával, mondjuk úgy, csökken a lelkesedés. Ha nincsenek szankciók az elmulasztott feladatok mögött, akkor nem is nagyon lesz motiválva arra senki, hogy valóban elvégezze, alaposan, körültekintően ezeket a lépéseket. Természetes, hogy mindenki szeretné kihozni a cégből a maximumot, de minden ember alapvetően a könnyebbik utat szereti választani, és minimum néhányszor biztosan elgyengül, ha semmi szankcióval nem jár a feladat nem megfelelő elvégzése.

A szabályok lefektetése

Hogy hol is legyenek leírva azok a bizonyos szabályok, amikre támaszkodhatunk, ez némi szabadságot enged. Alapvetően a társasági szerződés igen sok részletet felölelhet ezek közül, hiszen a kötelező elemek mellett a finomhangolásra is van benne lehetőség.

Sokan mégis a háttérszerződések kötésében látják a megoldást. Ebben ugyanis nem kötnek minket azok a szabályok, melyek a társasági szerződésben megvannak, ráadásul ez utóbbi nyilvános, vagyis kikérhető az üzletfelek számára. A belső szabályozás ilyen bizalmas részleteit nem mindenki szereti közszemlére tenni, így számukra mindenképpen a külön megírt szerződés a megoldás, melyet azonban nem kell közjegyzőhöz vinni, bőven elegendő az ügyvédi ellenjegyzés is.

Üzlet és magánélet

A legtöbbször elkövetett hiba az üzleti életben az, hogy összekeverjük a magánéletünket és az üzletünket, és nem húzzuk meg a határokat.

A leginkább abból adódik a probléma, hogy baráttal, családtaggal képzelik el a közös üzletet. Ez alapvetően hibás nézet, mivel a két elképzelés (vagyis az üzleti, és a szociális) egymással ellentétes. Gondoljunk csak bele, mi az, amit egy idegennek megengedünk az üzleti életben? Bizony csak annyi, amennyi számunkra még profitot hoz, és nem sérti az üzleti érdekeinket. Ezzel szemben egy barát, vagy családtag – természetesen nem rossz szándékból – ezeket a határokat kijjebb tolja. Neki megengedjünk, hogy hosszabban tartozzon, vagy legyintünk – a fogunkat összeszorítva – ha valamit nem tud kifizetni, nem készül el vele időre. Vagyis háttérbe szorítjuk az üzleti érdekeinket.

A vállalkozók világa, az üzleti élet nem éppen egy laza szabályokkal rendelkező terület. Itt élesen el lehet határolni azt, ami jó nekünk, és az üzletünknek, és azt, ami nem. A gond a túl közeli, bizalmi kapcsolat, hiszen ezekben mások a határértékek. Az üzlet, az üzlet – tartja a mondás, és ennél talán nem is nagyon lehet jobban megfogalmazni a dolgot. Ennek megfelelően, ha egy mód van rá, inkább kerüljük el azt a lehetőséget.

Ha minden kötél szakad, vagy ha mindenáron együtt képzeljük el az üzletet, akkor viszont már a legelején fektessük le azokat a szabályokat, melyekről az előzőekben már volt szó. Így ha vita adódik – ami kikerülhetetlen -, akkor legalább megvan a sablon, ami alapján elméletileg sértődés nélkül lehet rendezni a kérdést.

Ha már nem megy

Sajnos, a közösen működtetett cégeknél eljöhet az a pillanat, amikor az ellentétek kibékíthetetlenné válnak. Ilyenkor nincs más lehetőség, mint az elválás, mely a cég végét, vagy darabolását is jelentheti, két új vállalkozássá. Ennek hátulütője, hogy rögtön egymás konkurenciái lesznek az addigi társak, ami tovább szítja az ellentéteket. Ez pedig egy családi viszályt, vagy erős barátságok végét is eredményezheti, amit mindenképpen jobb elkerülni. Alapvetően nem jó az üzleti életben „ellenségeket” szerezni, de ez sokszor kikerülhetetlen. Mindenesetre nem érdemes a labilis helyzetet még azzal is megtoldani, hogy érzelmi érintettséggel is számolni kell.

A legtöbb kezdő- vagy már működő kisvállalkozás számára a „marketing” kifejezés csak egy hangzatos szó a ködösítés szinonimájaként, amit a multik használnak a vásárlók megnyerésére, milliárdokat elköltve – és amit egy kisvállalkozás soha nem engedhet meg magának. Pedig ha időt szánunk rá, akkor néhány tíz-vagy százezer Forint költségért nagyon komoly eszközt kapunk a kezünkbe – ami ráadásul meg is térül.

Mi az a marketing és minek tervezni?

A marketing egyfajta kommunikáció, amivel megmutatjuk a világnak, a vevőknek, partnereknek, hogy kik is vagyunk, mit kínálunk, milyen problémát tudunk megoldani, vagy milyen igényt tudunk kielégíteni. Ez pedig a kicsiknek is legalább annyira fontos, mint a nagyobb cégeknek.

A marketinget is természetesen ugyan úgy tervezni kell, mint a pénzügyi, vagy éppen a fejlesztési lehetőségeket a vállalkozásban. A marketingterv pedig – mivel a vevőkkel köti össze a céget – az egyik legfontosabb dokumentumunk lehet. Nem is tagadjuk, a marketing nem olcsó mulatság, de a megfelelő tervezéssel és a cégünk méreteivel szinkronban lévő eszközök használatával a kiadásaink optimalizálhatóak, miközben bevételeinket szépen feltornázhatjuk.

A jó marketing két kérdésre ad választ: arra hogy mi kik vagyunk, illetve arra, hogy kiknek is fogunk értékesíteni.

Kik vagyunk?

Ez az a kérdés, aminek a legtöbb cégvezető legyintve megy neki, hiszen ezt könnyű megválaszolni, majd pedig belefut az első szarvashibába, ami az ablakon kilapátolt pénzt jelenti. A kik vagyunk kérdésre nem a céget kell bemutatni. Technikailag senkit nem érdekel ezen a kerek világon, hogy nekünk van egy cégünk, egy vállalkozás a kismillió másik vállalkozás sorában. Ha ezt próbáljuk kommunikálni a vevők számára, akkor olyan, mintha egy ovis csoportnak ecsetelnénk a mérnöki munka csínját – bínját. Egy darabig leköti az embereket, de aztán teljesen hidegen hagyja őket, és mivel számukra érdektelen az információ, így nem is jegyzik meg azt. A lényegi kérdés tehát ez: mi az, amivel én – mint a vállalkozás – könnyebbé tehetem a te – mint vevő – életedet, kielégíthetem egy igényedet, vagy egy adott szükségletedet. Ezzel olyan információkat közlünk, ami a vevő számára hasznos, így megjegyzi a céget, keresni fog bennünket.

A vállalkozások világában a marketingnek nagyon fontos eleme a pozícionálás, amiről már volt is szó. Ezzel meghatározzuk magunkat a piacon, felmérjük a konkurenciát, előkészítjük az ármeghatározást, stb. a pozícionálás a reklám első, és egyik legfontosabb eleme, hiszen ez segíti elő az önmeghatározás olyan formáját, mellyel a piacon is megtaláljuk a helyünket, illetve azzal is tisztáéba kerülünk, mik az erősségeink, mik azok a részletek, amiket hangsúlyozva az emberekben felébreszthetjük az érdeklődét, az igényt a termékünk iránt.

Ugyancsak önmagunk bemutatásához tartozik az arculat megtervezése. Ez is apróságnak, sőt, akár pénzkidobásnak tűnhet, mégis fontos. Az olyan pici részletek, mint egy fejléces levelezőpapír, egy ügyes, az ember fantáziáját megragadó logó, az azzal ellátott irattartók, repiajándékok, tollak, miegymás, azt sugallja, profik vagyunk, és igen, még ezekre a részletekre is figyelünk. Az olyan cégek, amik szem előtt tartják az arculatukat, azt pontosan megtervezik, és a logót is jól választják meg, könnyebben ragadnak meg az emberek agyában, és ez bizony olyan előny, melynek érdekében az egész marketingtervet felépítjük!

Kiknek adom el?

Ez a másik nagyon fontos kérdés, amire szintén nem lehet az a válasz, hogy az embereknek, vagy a cégeknek. A célpiac meghatározása nem csak az eladás maximalizálása miatt fontos, hanem azért is, mert így sok pénzt takaríthatunk meg. Ebben az esetben ugyanis a nagy számok törvénye nem a legjobb irányadó. Tény, hogy működik, vagyis ha nagyot merítünk, sok hal fennakad, de a nagy merítés irtózatos összegbe kerül, így az már erősen kérdéses, hogy megéri-e. Ha pontosabban meghatározzuk a célközönséget, azt a réteget, akiknek az igényeit, a vágyat ki tudjuk elégíteni, akkor a merítés ugyan kisebb lesz, de arányaiban ugyanannyi halat foghatunk, jóval kisebb összegből. Ráadásul a kisebb rétegnek mindent jobban „személyre” tudok szabni, a kommunikációtól elkezdve a logó üzenetén keresztül egészen a társadalmi szerepvállalásig, amivel egy következő bejegyzésben foglalkozunk majd.

A kérdések megválaszolása után kardinális részlet az utánkövetés. Enélkül egyszerűen nem derül fény arra, ha elrontunk valamit, vagy ha az irány, amit választottunk kifejezetten jó. Ha ugyanis a kommunikációnkban hiba van, az akár hónapokig is eltarthat, mire érződik az eladásokon, utána azonban évekkel visszavetheti a céget. Ha után követünk, akkor ez a hiba gyorsabban kiderül, egyszerűbb a korrigálása, és nem kell számolni a veszteséggel sem. Ha minden rendben megy, az utánkövetéssel akkor is hasznos infókhoz jutunk, hiszen láthatjuk a természetes hullámzásokat, a vevők attitűdjeit, illetve természetesen azt is, hogy mit tartsunk meg a marketingtevékenységünkben, és min változtassunk, finomítsunk egy kicsit.

Ugye már látja maga előtt, hogy milliókat keres a vállalkozásából? Már meg is tervezte mire költi el a kemény munkával megkeresett rengeteg pénzt? Viszont akkor ugye a vállalkozása számára is megtervezte már mindezt az üzleti tervben… Még nem? Akkor segítünk

Amikor belefogunk az üzletbe, akkor első körben felmérjük, mennyi is az esélyünk arra, hogy működőképes, sikeres vállalkozást hozzunk létre. Ehhez tartozik a pozícionálás, a brandépítés, a céggel való azonosulás, amikről már volt szó. Azonban egyetlen vállalkozást sem lehet elindítani anélkül, hogy ne terveztük volna meg a kiadásainkat, a bevételeinket, az amortizációkat, vagyis minden olyan részletet, ami pénzt hoz, vagy pénzbe kerül.

Az első reakció ilyenkor jellemzően az, hogy az ember vakarja a fejét. Az tudja, mennyit akar keresni, azt is, mennyi lesz kb. a bevétele, és azt is, mennyi fizetést, árurendelést, miegymást kell kalkulálnia a hónapra, akkor mi ebben a nehéz?

A kalkuláció maga, hiszen olyan részletekkel is számolni kell, amikre nem is gondolnánk. A kiadások, a költségek és a bevételek pontos tervezése teszi lehetővé számunkra azt, hogy lássuk, mennyire életképes az ötletünk a piacon. És igen, meg kell próbálni a lehető legmesszebb előrepillantani, de minimum egy évre érdemes tervezni, hiszen napról napra élve egyetlen stabil cég sem akar majd velünk üzletet kötni.

Nagyon nagy buktatója a pénzügyi tervezésnek a realitás. Mikor az üzletünkre gondolunk, akkor meglágyul a szívünk, egy kicsi rózsaszín ködfelhő úszik a szemünk elé, és hajlamosak vagyunk elveszíteni a realitásunkat. Több pénzt látunk a bevételi oldalon, mint amennyit valóban el tudunk érni, és a kiadásokat is könnyen elbagatellizálhatjuk. Ez sajnos gyakori hiba, de tudatossággal kizárható. a fontos, hogy valóban reális adatokkal dolgozzunk, ne szépítsünk csak azért, mert az éppen akkor jó a lelkünknek. Hosszútávon ez az önbecsapás nem csak az üzletünkbe, hanem a magánvagyonunk egy jókora szeletébe – ha nem az egészbe – is kerülhet.

Részegységekben vizsgáljunk

Azt megtervezni, hogy mikor mire akarunk költeni, mikor, honnan várunk pénzt, és mikor milyen más költségek merülhetnek fel, elképesztően bonyolult feladat. Hogy megbirkózzunk vele, érdemes részegységekben vizsgálni a kérdést.

A részleteket kitalálni nem lenne olyan könnyű, de szerencsére erre nincs is szükség, nálunk okosabb emberek összerakták, mik alapján kell gondolkodnunk:

• Források: hitel, más lehetőségek az alaptőkéhez, üzletindításhoz, likviditási gondok áthidalásához.
• Beruházási terv: azt is számba kell venni, hogy hogyan akarjuk fejleszteni, jobbá tenni a vállalkozásunkat, ehhez milyen pénzeszközöket, és persze mennyit szeretnénk felhasználni
• Bevételek
• Költségek és ráfordítások: itt taglalunk mindent, ami a kiadási oldalon jelentkezik a vállalkozásban, a rezsitől elkezdve az anyagbeszerzés költségein keresztül egészen a fizetésekig.

Ezek alapján pedig már megadhatunk egy képzeletbeli határt, egy úgynevezett fedezeti pontot. Ez az egyik legfontosabb szám a cég életében, ugyanis megmutatja azt a határt, amely felett nyereséggel dolgozhatunk, és ami alatt már veszteségesek leszünk.

Tehát a pénzügyi terv célja

Értelem szerűen az, hogy lássuk a pénzmozgásokat előre a cégben, de azért ezen túlmenően is vannak előnyei. Egyrészt rögtön az, hogy egy stabil jövőt előremutató terv a partnereknek is kecsegtető, így könnyebben üzletelnek majd velünk.

Vezérfonal gyanánt is ideális a terv. A rengeteg munka, és a részletek között az ember sokszor elveszíti a képet, már azt sem tudja, mi is a cél, hova is tart, mikre is kell figyelnie. Az olyan dokumentumok, mint a pénzügyi terv visszaadják a kezünkbe a gyeplőt, hiszen rámutatnak, hogy hova is tartunk, mik a céljaink.

Nem utolsó sorban pedig a visszacsatolásról sem szabad megfeledkezni. Az üzletkötések, kiadások, irodai felújítások, örömök és bánatok mellett könnyen lecsúszhatunk a pénzügyeinkkel. Még akkor is, ha történetesen nagyon meglódul a szekér. Az ember nem is hinné, hogy a nagy bevételek mekkora kiadásokat generálhatnak, amíg nem találkozik ilyenekkel. A visszacsatolás, vagyis az, hogy vissza tudjuk ellenőrizni, valóban tartottuk-e magunkat az eredeti elképzelésekhez, legalábbis a lehetőségeinkhez mérten, óriási segítség, sőt, akár mentőöv is lehet egy vállalkozás életében.

Mivel lehet egy terméket kiemelni a többi közül? Mi az, amivel akár egy közért is képes lehet a multik felé emelkedni, vagy amivel egy szolgáltatás olyasmit ad, amiért az sokan keresik? Másképpen feltéve a kérdést: hogyan lehet sikeresen pozícionálni magunkat egy olyan helyzetben, amikor sok hasonló termékkel és szolgáltatással kell megküzdenünk?

Mi az a pozícionálás?

A vállalkozások születésének kezdeti eseményei között mindenképpen szerepelnie kell a pozícionálásnak is. Tulajdonképpen arról van szó, hogy meg kell fogalmazni, pontosan meghatározni, hogy mi miben vagyunk jobbak, többek, mások, mint a többi hasonló vállalkozás!

Nagyon kicsi az esélye annak, hogy olyan ötlet pattant ki a fejünkből, és olyasmiben vagyunk igazán jók, amit még előtte senki nem csinált. Jellemzően egy már meglévő piac szereplőivé szeretnénk válni, de minimum hasonló elgondolású, vagy tevékenységű üzletekkel szinte biztosan találkozni fogunk. Ha pedig így van, akkor valamivel meg kell tudnunk magunkat különböztetni a többiektől. Az ugyanis nagyon kevés, hogy hitelesen tudjuk a cégek képviselni, és valóban nagyon jók is vagyunk abban, amit csinálunk, ezt a vevők tudomására is kell hozni. Ráadásul azzal is számolnunk kell, hogy egy már meglévő piacra belépni más nehézségekkel is jár. Nem csak a konkurenciával kell megküzdeni, hanem a szokásokkal is, melyek a vevőket egy – egy üzlethez, szolgáltatáshoz kötik. Technikailag a pozícionáláson múlik, hogy képesek vagyunk-e kitűnni a tömegből és sikeressé válni, vagy megmaradunk egynek a százból, és épp csak megélünk a bevételeinkből.

A pozícionálás a marketing terv részét kell, hogy képezze, mely szintén része az üzleti tervünknek, így a kidolgozása körültekintést és időt igényel, nem szabad összecsapni. Ha gyorsan túl akarunk lenni egy ilyen tervezési részleten, az később könnyen visszaüthet.

Hogyan kell pozícionálni?

Azt már leszögeztük, hogy a megkülönböztetés, a kiemelkedés létfontosságú. De hogyan is csináljuk?

Ez mindig attól függ, milyen piac az, amire éppen belépünk, a vevők számára mi a fontos szempont a vásárlás során. Ezt piackutatással tudom kideríteni, ami azért is hasznos, mert az említett információkon kívül azzal is tisztába kerülünk, hogy hány szereplője van a piacnak, vagyis mekkora konkurenciával kell számolni. És persze az egyik legfontosabb tényezőt is kideríthetjük, jelesül, hogy a többi szereplő milyen árakkal dolgozik. Ez ugyanis segít legalább nagyjából belőni azt a középkategóriát, ami a továbbiakban segítségünre lesz.

A vevők szempontjából kétféle piaccal találkozhatunk: az ár érzékennyel, és a minőség érzékennyel. Előbbi jellemzően a mindennapi élet velejáróinak piacát takarja, mint a kenyér, a tej, vagy a mindennapi szolgáltatások. A vevők ilyen területeken ár érzékenyek, azaz a közel azonos minőségi lehetőségek közül az olcsóbb felé húznak. Az ilyen piacokon természetesen az árainkkal tudunk játszani, azzal tudunk kitűnni. Erre két lehetőségünk is van: megkülönböztethetjük magunkat pozitív és negatív árképzéssel is. Utóbbi esetben a lényeg az, hogy olyan alacsony árakon tudjuk dolgozni, amivel a konkurencia nem képes felvenni a versenyt, és előbb vagy utóbb tönkremegy. Ez egy bevett gyakorlat a multik világában, azonban azt tudni kell, hogy kifejezetten költséges megoldás.

A pozitív árképzésnél azzal tűnünk ki, hogy lényegesen magasabb árakon kínáljuk a szolgáltatásunkat, vagy az árucikkünket. Ehhez persze nagyon jól, és csalogatóan meg kell fogalmazni, hogy miért éri meg a mi termékünket venni. Itt tökéletes választás lehet egy ügyes árukapcsolás, vagy egy olyan plusz szolgáltatás, amivel a termékünk már többet tud, mint a többi. Természetesen kiemelhető a minőségbeli különbség is, de ez a mindennapi fogyasztási cikkek területén nem lehet akkora különbség, így mással is pozícionálnunk kell magunkat.

Abban az esetben, ha a piac nem ár érzékeny, akkor minőség érzékeny, így ilyenkor egyértelműen a minőségi különbségek a mérvadóak. Az árképzés is részben ebből adódik, illetve itt is szükséges az a bizonyos plusz, amivel kiemelkedhetünk. Nagyon jó példa erre a luxusmárkák világa. Tény, hogy a minőségük messze felette áll a 2000 forintos replikáknak, vagy hasonló, márkátlan termékeknek. Azonban azzal is tisztában vagyunk, hogy a minőségbeli különbség nem lehet akkora, hogy az ilyen árbeli különbségeket okozzon. Itt a pozícionálás lényege az, hogy ezt a terméket csak az igazán gazdagok engedhetik meg maguknak, vagyis persztizs kérdés a vásárlása.

Ki vagyok, mit adok, miért vagyok több?

A pozícionálás egyfajta névjegy a vásárlók felé. Ezzel mutatkozunk be, felhívjuk magunkra a figyelmet, és ezzel különböztetjük meg magunkat a rengeteg másik cégtől. Ennek megfelelően odafigyeléssel és alapos körültekintéssel, valamint kreativitással kell a feladatot megoldanunk, hogy érdekesek, megbízhatóak, és „kívánatosak” legyünk a vevők szemében.

A megfelelő pozícionáláshoz természetesen elengedhetetlen, hogy árainkat jól „lőjük be”, vagyis a bevétel és a költségtervezés pontos legyen. Az üzleti terv ezen részével a következő bejegyzésben foglalkozunk.

Mindenki abban tud igazán sikeres lenni, amit szeret csinálni, és amiben jó is! De ha ennyire egyszerű lenne a dolog, a világ hemzsegne a sikeres vállalkozóktól. Rájönni arra, hogy miben vagyunk igazán jók, ami ráadásul határtalan örömöt is okoz, és mindez profitot is termel? Ez az egyik legnagyobb feladat, amikor vállalkozást akarunk létrehozni!

Nyilvánvaló, hogy mit szeretnék csinálni… vagy mégsem?

Elsőre az ember azt gondolná, annál egyszerűbb dolog nincs is, mint megtalálni azt, hogy mi is érdekel igazán. Pedig ha egy kicsit is elmélyedünk vállalkozási-gazdasági szempontból a kérdésben, akkor ez nem ennyire egyértelmű. Mielőtt a kérdésre rávágnánk valami magától értetődő választ („imádok utazni”), dőljünk hátra egy kicsit, és gondoljuk végig, hogy is van ez…

Ahhoz, hogy közelebb kerüljünk a nekünk leginkább testhezálló vállalkozási terület kiválasztásához, először kutakodjunk az emlékeinkben egy kicsit. Olyan képeket, olyan eseményeket keressünk, amikben a sokat emlegetett „flow” érzés kerített minket hatalmába. Egyszerűen megfogalmazva valami olyasmit, ami elképesztő pozitív energiát adott, ami magával ragadott minket, miközben megszűnt a világ, és csak mi, és az a bizonyos esemény, vagy érzés voltunk. Ezek a flow élmények jelentik azokat a területeket, amikkel azonosulni tudunk, feltöltenek, pozitív energiát adnak, jóformán korlát nélkül tudjuk csinálni, így lehetővé teszik, hogy a lehető legkevesebb erőfeszítéssel majd a cégünket minden egyes nap, a nap minden percében tökéletesen tudjuk képviselni.

Hogy mi adja ezt az érzést, az egészen változó. Lehet az egy nyaraláson szerzett emlék, egy tanóra, egy közös munkafolyamat, egy film, egy hobbi, vagy akármi. A flow érzést akár egy idol, egy popcsillag, vagy a környezetünkben valaki is kiválthatja, akit követendő példaként magunk elé állítunk.

Talán érthetőbb, ha végigfutunk pár példán: nekem például ilyen élmény volt kislány koromban egy Nyugat-Németországból származó magazin, amiben mosolygó, vidám, elegáns, kifinomult emberekről szóló képek voltak, akik minőségi életet élnek, elegánsan berendezett házakban (órákig nem voltam hajlandó lerakni a magazint). Másvalakit az tölt fel mindennél jobban, ha a természetben töltheti minden idejét, és él-hal az állatokért; megint más egy fárasztó munkanap után nekiáll barkácsolni, és észre sem veszi, hogy közben késő este van. Gyerekkorunkban mindannyiunknak voltak példaképeink: Madonna szemtelen polgárpukkasztása, Michael Jackson csodálatos álomvilága, vagy Prince extravaganciája ejtett rabul évekig?  Mindannyian mások vagyunk, más okozza a flow-élményt.

Ha az élményeket, eseményeket és az inspirálólag ható személyeket végiggondoltuk, akkor keressük meg bennük a közös pontot: mi volt/van ránk ekkora hatással pontosan?     Elegánsak, vág az eszük, tárgyalnak, irányítanak, élik az életüket a szokásos korlátok nélkül. Ez indított el már egészen kicsi koromtól azon a vonalon, hogy nekem saját vállalkozásom lesz.

Hogyan lesz az álmaimból valóság?

Ha meg tudtuk fogalmazni magunknak, hogy milyen fogalmakkal tudunk azonosulni, mi lenne az álom-életszituáció a mindennapi tevékenységünk területén, akkor eszközt kell keresnünk hozzá.  A vállalkozások alapvető feladata (mint azt marketingből már jól tudjuk), hogy valamilyen problémára megoldást tudjanak nyújtani a termékükkel vagy szolgáltatásukkal. A vállalkozásunk fő bevételi forrása az lesz, hogy a vevőinknek valamely problémájára mi nyújtjuk a megoldást. Mégis milyen „probléma” megoldásában vagyok sikeres? Mihez van tehetségem? Pillanatok alatt elintézek bármit, amivel megbíznak? Verhetetlen vagyok a konyhában?  Én rendezem a legjobb bulikat az ismeretségi körömben? 10 perc alatt átrendezem és testre szabom bárki gardróbját? A kocsi hangjából tudom, mi lehet a hiba? Bármikor átváltozok 5 évessé és 24 óra játék után sem fárasztanak a gyerekek?  Láthatjuk, hogy a tehetség bármilyen területen megmutatkozhat. Itt nem az iskolai eredményeinkre vagy a tantárgyakra kell gondolnunk feltétlenül. Az iskola és a végzettségünk nem feltétlenül fog közelebb vinni az álmainkhoz.

Ha a tehetségünk és a flow-élményt adó élethelyzetek találkozni tudnak, akkor az eredeti kérdésünk nagy részére megtaláltuk a választ. Persze most jön a legnehezebb rész…

Hogyan fogok az „álmodozásból” pénzt keresni?

Ahhoz, hogy az álmainkat megélhessük hosszabb távon is, pénzre lesz szükségünk. (Nem mellesleg a vállalkozások alapításának fő célja a pénzkereset :)) Pénzt pedig olyan dolgokból tudunk csinálni, amikor a leendő vevőink a problémáik megoldásáért hajlandóak pénzt fizetni – mi pedig a tehetségünkkel könnyedén megoldjuk.

Ha a példabeli elnyűhetetlen energiájú, gyerekszerető vállalkozó-jelölt történetesen felejthetetlen bulikat szervez néha, amiket évekig emlegetnek a barátok, akkor mindezt remekül kamatoztathatja gyerekzsúrok szervezésében – mert legyünk őszinték minden anya őrült összegeket szánna rá, hogy a csemetéje szülinapja felejthetetlen legyen, és ráadásul az ezzel járó őrülettől valaki kímélje meg… És akár kész is a vállalkozási ötletünk, a többi már csak finomítás kérdése…

Ez a hármas, vagyis az álmok, a pénz és a tehetség szoros szimbiózisban adják meg a választ a kérdésre, hogy melyik az én vállalkozási területem. A pénzt csinálni az álmainkból csak a legritkább esetben megy, mondhatni ez a kivétel, ami erősíti a szabályt. Ha ez így működne, akkor a világon mindenki gazdag és sikeres lenne. Pénzt a tehetségünkből tudunk csinálni, de az ember nem csak egy dologban tehetséges, így ha ehhez nincs köze az álmainak, akkor nagyon hamar beleun majd a munkájába, nem tudja igazán átadni magát neki, és hitelét veszíti. Ha tehetségesek vagyunk azokban a dolgokban, amik az álmaink, akkor is előttünk van még egy feladat: valahogy úgy kell formálni a dolgokat, hogy abból pénzt is lássunk.

1 álom 1 ember?

Az álmok megtalálása, megvalósítása, megélése egy dolog. De mi van akkor, ha megvan? Szerencsére az embernek nem csak egy álma lehet, hanem több is. és ha egyszer már sikerült egy olyan céget létrehoznia, amiben megtapasztalja, milyen, amikor valóban azonosulni tud azzal, amit csinál, akkor már azt is látja, mennyire sokat lehet még fejlődni. Nem csak emberileg, hanem gazdaságilag is, hiszen a cégek is változnak, nőnek, transzformálódnak, ahogyan az emberek, és az álmok is új álmokat, lehetőségeket szülnek.

Az álmot megtalálni, gazdaságilag értelmezhető formába önteni nem könnyű, de itt még koránt sincsen vége a feladatainknak. Ha megvan a terület, amin elképzeljük a vállalkozásunkat, akkor a következő lépés, hogy rájöjjünk, hogyan lehetünk jobbak, hogyan emelkedhetünk ki a sok hasonló cég közül. Ugyanis ez a rész sem tündérmese, a konkurencia mindenhol jelen van, és ha nem tudjuk magunkat megfelelően pozícionálni, ha nem jövünk rá, mitől leszünk egyediek,

Sokan elmerengtünk már azon, hogy, miért lehet egy táskát milliós áron értékesíteni, amikor táskát kap a Tesco-ban is 2000-ért? Mitől lesz eladható egy luxustermék, egy utazás, egy jó hamburger, vagy bármilyen szolgáltatás? A sok titok közül az egyik a márka megalkotója vagy tulajdonosának hitelessége. Egyik híres, sikeres divattervezőt sem láttuk még sosem sportcipőben rohangálni a „kettőt fizet, hármat vihet” akciók után.

Nem tagadom, előfordul olyan helyzet is, amikor ez nem lényeg. Amikor valakinek van egy tuti ötlete, amit elindít, és sok pénzt hoz. Ez működik, legalábbis egy ideig, de ez nem a márkaépítésről szól. Azonban amikor már a vevők érzik, hogy az ez egész csak a pénzkeresésről szól, nincs mögötte az elhivatottság, akkor előbb-utóbb elfordulnak, mert valami hiányozni fog…

Miért is imádjuk a gyorséttermeket?

A marketing alapja, hogy nem terméket, hanem életérzést adunk el. Gondoljunk csak bele, miért is járunk az amerikai gyorséttermekbe?  Nem „enni”, azt hiszem, ebben egyetértünk. Hiszen mindannyian tisztában vagyunk vele, hogy ott az ételek jó része nem igazán felel meg a mai egészség-őrületnek. Zsírosak, talán nem romlanak meg soha, nem kifejezetten táplálóak, és a teljes kiőrlésű lisztet, a reformkonyhát és hasonló dolgokat csak ritkán ismernek. Hogy akkor miért is érzünk ellenállhatatlan vágyat időről időre egy jó kis hamburger-kóla-sültkrumpli kombináció után? Azért, mert ezek a cégek a hamburgereivel, a sült krumplijával, a shake-kel az áhított „amerikai életérzést” közvetíti. Ez az, amit keresünk, ez az, ami miatt ez a vállalkozás sikeres, hiteles.

Mi történik akkor, ha a napi trendnek megfelelően valamelyik gyorsétterem gondol egy merészet és áttér a reformétkezésre?  Törli az étlapról a sült krumplit, bio-valamiből készíti a salátákat, a shakekben a kilónyi cukor helyett édesítőszer lesz, és a hamburgerzsemle a teljes kiőrlésű, német típusú fekete-kenyérre fog hasonlítani. Biztos szeretnénk ezt?  Ez már közel sem az az amerikai életérzés, ez egy másik üzenet, ami nem ettől a cégtől származik, nem így ismertük meg, nem így szerettük meg. Az ekkora változás a brandben a vevőknek már fura, visszatetszést kelt. Most őszintén: nem tudom elképzelni, hogy ha valami frisset, és egészségeset szeretnék enni, akkor a Mekibe térjek be. Nem. Ide azért jövök, mert érezni akarom az amerikai élet ízét, a hamburgert, a zsíros krumplit, a napi +800 kalóriát. Majd ledolgozom, holnap egészségesen eszem, de ma irány a Meki.  A reformburgerrel, az egészséges ételek üzenetével csak nevetségessé válik, hitelét veszíti és nyilván csődbe is megy.

Ennek megfelelően tisztában kell lenni azzal, hogy a terméket, a brandet csak akkor adhatjuk el, ha tisztában vagyunk önmagunkkal, ha hitelesen tudjuk képviselni a brand közvetítette üzenetet, életérzést. Leegyszerűsítve:

Önismeret nélkül nincs hitelesség, hitelesség nélkül nincs siker.

                                      Önismeret       > Hitelesség       > Siker

Mi a szerepe a vállalkozónak? És ha ő a reform biokaja híve?

Amikor vállalkozást alapítunk és megalkotunk egy márkát, terméket, szolgáltatást, akkor annak olyan életérzést kell közvetítenie, amik mi magunk vagyunk. Csak olyan márkával leszünk sikeresek, amit a nap 24 órájában, hetente 7-szer, egész évben gond nélkül tudunk képviselni. Ehhez pedig elengedhetetlen a megfelelő önismeret. Nélküle a mögött a bizonyos maszk mögött kell képviselnünk a vállalkozásunkat, ami hosszútávon egyszerűen fenntarthatatlan. A vevők, a partnerek egy idő után megérzik, hogy nem azonosulunk a cég üzenetével, és ez hiteltelenné tesz minket. Aki pedig a hitelét elveszíti, az lemondhat a sikerről.

Minden világraszóló brand egy életérzést közvetít, legyen az a „luxusban élni”, az „egészséges élet”, vagy a „környezettudatosság a Föld fenntartásáért”. A vezetőik pedig ezen üzenet szerint élnek.

De a lényeg: nem ők azonosulnak a céggel, hanem a cég által közvetített életérzés eleve az övék.

Csak így lehetséges hitelesen képviselni egy céget, márkát. A Louboutian cipőért nem azért fizetünk horror összeget, mert ezzel az esőerdőket támogatjuk, hanem azért, mert a magas, kiváltságos luxus megteremtője, amit a tervező a mindennapjaiban, a privát életében is képvisel.

Hitelesség mindenek felett

Képzeljünk magunk elé egy bohócot, aki üzleti tanácsokkal akar minket ellátni, és ezt zsonglőrködve, és nagyokat esve, nevettetve teszi. Kétségkívül szórakoztató lesz az előadás, és még az is lehet, hogy a mondandója is hasznos lenne, de nem fogjuk megfogadni. Egyszerűen azért, mert nem hiteles, nem a komoly üzleti stratégát látjuk benne, csak a bohócot. De fordítva is igaz: soktízezres öltönyben, kemény aktatáskával, kimért, pontos fogalmazással nem tudunk gyerekzsúrokat eladni.

Ha nincs kellő önismeretünk, akkor a hitelességünk erősen csorbulni fog. Az üzleti életben a hitelesség pedig egy olyan alapkövetelmény, ami nélkül sokáig biztosan nem fogjuk húzni. A már említett maszk viselésével, vagyis az életvitelünkkel, hitvallásunkkal nem összeegyeztethető, vagy azt nem tökéletesen lefedő vállalkozással indulunk neki az útnak, akkor számolnunk kell a résekkel. Azokkal a napokkal, amikor fáradtak vagyunk a maszkot viselni, amikor egy tárgyaláson keresztkérdésekbe futunk és nem jó választ adunk, vagy amikor a nyaraláson elengedjük magunkat. Ezek a rések a hitelességen esnek, és gyorsan a teljes vállalkozás kudarcát okozzák majd.

Mi változhatunk, a brand nem feltétlenül

Abban az esetben, ha nem fesztelenül és természetesen önmagunk vagyunk a vállalkozásunkban, az rengeteg plusz energiát vesz el tőlünk, nincs honnan töltekezni. A cég beindítása, a kezdeti egy – két év, az üzemeltetés és a fejlesztés mind iszonyú energiaigényes folyamatok. Ha nem önmagunkat adjuk, akkor ki fogunk merülni, és nem lesz erőnk fenntartani a képet, amit a cégről, és ezáltal magunkról mutatni akarunk.

Persze az emberek változnak, alakulnak, átértékelnek, de ha ez az alapokat érinti, akkor azt a brand nem éli túl. Kisebb módosítások, modernizálások beleférnek, és igény is van rájuk a vevőinktől, de a nagy változások másik brandet igényelnek.

A sikeres cég stabil, és ez annak köszönhető, hogy a kezdetektől tudatosan van felépítve és mindig ugyan azt az életérzést, színvonalat közvetíti. Vállalkozónak lenni életforma, azzal azonosulni kell, a vállalkozásunk és a brand képviselete 365 napon keresztül napi 24 órás folyamat, mindig, mindenhol, a privát életünkben is. És ez a siker egyik alapvető kulcsa. És hogy hogyan is tudjuk feltérképezni, hogy mivel tudunk könnyedén, őszintén és tudatosan azonosulni? Mi lenne a nekünk való vállalkozási terület és képviselt életérzés? Erről legközelebb…

Kis, közép vagy mikro vállalkozóként az embernek minden lehetséges helyről be kell gyűjtenie azokat a forrásokat, amikkel valóban előnyre, tőkére tehet szert, hiszen nem dúskálunk a lehetőségekben.

Az említett réteg adja a gazdaság egy igen izmos rétegét, ennek ellenére a vezetés nem tartja fontosnak, hogy könnyen elérhető támogatásokkal segítse a munkánkat. Sőt, már azzal is megelégedne a vállalkozó, ha kiszámítható gazdasági környezetre építkezhetne, de ezek az elgondolások egyelőre utópisztikusak.

Maradjunk tehát a reális lehetőségeknél. Az Unióhoz való csatlakozás egyik nagy előnye, hogy olyan támogatási forrásokkal bővül a kínálat, melyekhez nem kell hét fejjel, 8 bankbetéttel, és 43 magasan képzett alkalmazottal rendelkezni, vagyis a feltételeik teljesíthetőek a kis és középvállalkozások számára, de sok még a mikro vállalkozóknak is segítséget jelenthet. Mivel a hazai viszonyok között nem könnyű támogatásokat megcsípni – a hitelek konstrukcióiról nem is beszélve –, így értelemszerűen foglalkozni kell minden lehetőséggel. Az Uniós támogatások pedig igazán jó kapaszkodót jelenthetnek.

A hazai réteg azonban még nem értette meg, hogy bár a feltételrendszerek sokszor valóban komolyak, és sok pluszmunkát is jelentenek, a támogatások még mindig a legjobb lehetőségek közé tartoznak. Mindezekkel együtt a kis, közép és mikro vállalkozások 20-30%-a nem tud semmit ezekről a pályázatokról. Nem arról van szó, hogy hallotta, de őt nem érdekli, egyszerűen semmit nem tud arról, hogy milyen lehetőségek állnak rendelkezésére a fejlődéshez. Ez pedig elkeserítő.

A vállalkozások nagyjából 35%-az él a pályázat adta lehetőségekkel, ami igen alacsony szám, de bíztatóan hat, hogy több, mint 50%-uk nem csak hallott a hozzájárulási lehetőségekről, de az üzleti tervben számol is velük – bár egyelőre nem pályázik rájuk. A startupok számára ezek a pályázatok jelenthetik azt az induló lökést, amivel egyrészt a piacra léphetnek, másrészt jelentheti azt a kezdőtőkét, amivel megalapozhatják a sikerüket.

Tény, hogy vállalkozónak lenni, a szabályokat minden körülmény között betartani, és így is sikeresnek lenni súrolja a lehetetlen határát – ha át nem lépi azt. A nehéz, és főleg kusza, ellenséges környezetben az ilyen lehetőségek kapaszkodók, melyek lehetővé teszik, hogy előrébb jussunk, adott esetben olyan környezetbe helyezhessük a vállalkozásunkat, mely kedvezőbb, amiben a siker elérhetőbb közelségbe kerül. Éljünk hát a felkínált – ésszerű – lehetőségekkel!

A munkatársak motiválása folyamatos kihívást jelent minden vállalkozó számára. Tény és való, hogy a leginkább a pénz esik latba ebben az esetben, de nem szabad megfeledkezni a többi lehetőségről sem.

Az atipikus foglalkoztatásokról már volt szó korábban, most az irodai, munkahelyi környezet kialakítását nézzük meg egy kicsit alaposabban. Bár az öreg rókák már megszokták, hogy a munkahelyre a munkaeszközök kellenek, hiszen nem szórakozni mennek be, a fiatalabb generációnál ez azért nem ennyire fekete fehér.

A „legmenőbb” cégek, melyeknél minden fiatal diplomás szakembert szívesen dolgozna, olyat kínálnak az irodai környezetben, ami nem megszokott. Ez a szerkesztőségekre, vagy más, kreatív munkát igénylő területen működő cégekre a jellemző. Remek példa a Google, ahol az iroda messze nem felel meg a klasszikus elképzeléseknek.

Természetesen a munkaeszközök itt is helyet kapnak, de fontos az is, hogy a stresszt az alkalmazottak le tudják vezetni, hogy a csapatot építse a belső tér kialakítása, hogy az étkezések ne rohanva történjenek, stb. vagyis a munkahely gyakorlatilag valóban második otthonkánt funkcionál, csúszdával, csocsóval, kanapékkal, relax fotelekkel, esetleg könyvespolccal.

Adódik a kérdés, hogy ezzel nem csökken-e a munkára fordított idő? De igen! Csakhogy a produktivitás jelentősen nő, vagyis mindenki nyer a dolgon. Nosza, más dolgunk sincs, mint becsúszdázni az irodát, betenni néhány fotelt, és kész. Ez azonban nem ilyen egyszerű, hiszen a munkatársak jellemzően nem egyetlen korosztályból kerülnek ki.

Ahhoz, hogy ilyen innovatív, és produktivitást ösztönző környezetet teremthessünk, mindenképpen előzetes felmérésre van szükség, hiszen ha a terveink visszatetszést eredményeznek a kollégákban, akkor a puska visszafelé sül majd el. Sok esetben a nagy újítások az idősebbeknek már nem tetszenek, de ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne kompromisszumos, mégis tökéletes megoldást találni. Ebbe pedig beletartozhatnak a már említetteken kívül az összenyitott, hatalmas terek, az üvegfalú külön irodák és tárgyalók, illetve szinte minden, amivel hozzájárulhatunk a kreativitáshoz, a munkatársak jókedvéhez, ezzel pedig lojalitásához, és teljesítményéhez.

Minden embernek fontos, hogy milyen pénzügyi döntéseket hoz. Ez különösen igaz akkor, ha az ember történetesen vállalkozó, hiszen ebben az esetben a havi fix egyáltalán nem áll rendelkezésre, vagyis egy – egy hibás döntésnek sokkal katasztrofálisabb hatásai lehetnek az egzisztenciára.

Fontos megérteni, és elfogadni, hogy mint mindenben, a pénzügyekben is érzelmi alapon döntünk. Hiába tudjuk, hogy itt a logika az elsődleges, sokszor – főleg a veszteségek minimalizálása érdekében – kapkodva hozunk nagyon rossz döntéseket, amik további problémákat generálnak. Szerencsére a helyes cselekvési módszer tanulható, és ezt el is kell sajátítania minden vállalkozónak. Az attitűd jó esetben már megvan, az életszemléletnek kell igazodnia az elvárásokhoz. Ez a legtöbb esetben azt jelenti, hogy az ember folyamatosan, mindent megtervez, ami az üzletet érinti. Ez a tervezés pedig nem fullad ki abban, hogy nagy nehezen beírjuk a naptárba azt, hogy mikor is kell elvégezni az adott tevékenységet.

A folyamatos tervezés ad egy kis előrelátást, tudunk egy kicsit tervezni. Azonban tény, hogy teljes biztonságba még ezzel sem kerülhetünk. Az érzelmeink minden esetben befolyással lesznek ránk, de ez nem is feltétlenül gond.

A célok eléréséhez ugyanis a logikus gondolkodás néha kevés. Kell, hogy az ember válasszon magának egy példaképet, akinek az életstílusa, a lehetőségei annyira vonzóak, hogy azt mi is szeretnénk elérni. És persze a magabiztosság egyik alapfeltétele is az érzelmekben keresendő, így azok szorosan kapcsolódnak a sikerhez.

Vagyis a cél nem az, hogy az érzelmi részeket teljesen kizárjuk a feladatból, és csak robot módjára végezzük a feladatainkat, ugyanis a robotoknak nincsen motivációja, így mi előbb vagy utóbb kiégünk. Az érzelmekkel azonban óvatosan kell bánni. A túl kevés sem tesz jót, hiszen elveszíthetjük a lelkesedést, a túl sok viszont komolya veszélybe sodorhatja az egész céget.

Az önmeghatározáson keresztül bemutatva könnyebben megérthetjük az érzelmi szint fontosságát. Azok az emberek, akiknek nagyon fontos, hogy mit gondolnak róluk, hogy a lehető legjobb színben tűnjenek fel, azok mások által határozzák meg magukat. Ennek következtében a hibáikat takargatják, vagy gyorsan meg akarják oldani, ennek eredménye pedig sokszor az, hogy az alap szituációt még tovább rontják a gyors és helytelen érzelmi alapú döntéseikkel.

Ha az önmeghatározás kizárólag belülről fakad, vagyis csak a saját elveinket tartjuk szem előtt, akkor a sikereinket is csak magunknak köszönhetjük. Azonban az üzletben, és gyakorlatilag az életben is szükségünk van másokra, üzletfelekre, beszállítókra, vevőkre. Azok az emberek, akik semmilyen külső tényezőt nem engednek be az önmeghatározásukba nagyon maguknak valóak lesznek. Hiába ügyes, és sikeres az elgondolásuk, ez egy ponton túl áthidalhatatlan szakadékot generál az üzletfelek felé.

Az érzelmek fontosak, de a jó vállalkozó képes megtalálni azt az egyensúlyt, ami a sikerhez szükséges. Ez a folyamat nem könnyű, és mindenki számára tartogat hullámvölgyeket. Azonban ha valakinek valóban a saját cég a célja, ha valóban magáénak érzi ezt az életstílust – az összes előnyével és hátrányával együtt -, akkor az érzelmeinek kordában tartása már korán elkezdődik, ezt a folyamatot erősíti, tökéletesíti ki az elengedhetetlen üzleti tudásbázis magáévá tételével.