Vállalkozóként a pénzünk forgatása, és jó befektetése alapkövetelmény a siker eléréséhez, ez sok esetben az is jelentheti, hogy olyan befektetéseket is teszünk, melyek a vagyon gyarapítását szolgálják olyan módon, hogy mellette nekünk semmi dolgunk.

A pici események azonban itt is érdekes fordulatokat vehetnek, amiből kiderül, hogy a vagyon gyarapítása, de még a megtartása is komoly odafigyelést igényel. És bizony az is egyértelműen látszik, hogy nem mindig kifizetődő a többiek után baktatni.

Sőt tulajdonképpen a siker egyik receptje, hogy a többiek elé vagyunk képesek lépni, hogy egy kicsit tovább látunk, mint mások, a konkurenciaharc megköveteli, hogy kalkuláljunk, gondolkozzunk, és akár kockáztassunk is, ha kell. De az okos vállalkozó azt is tudja, mikor kell visszavenni, melyik az az időszak, amikor jobb csendben meghúzódni. Ez a befektetések piacán is nagyon jól látszik. Amikor az elemzők a világvégét vizionálják, az okos befektetők akkor is találnak olyan mentsvárakat, melyek alkalmasak arra, hogy a pénzüket megóvják, vagy akár még gyarapítsák is akkor, amikor mindenki más még veszít is.

A lényeg ebben az esetben is az összkép meglátása, valamint az ésszerű és végiggondolt kockázatvállalás. Nem véletlenül mondjuk, hogy a vállalkozás létforma: nem csak arra kell figyelni, amivel konkrétan foglalkozunk. Tisztában kell lennünk a piacok alakulásával, de az ország gazdasági helyzetével, lépéseivel, valamint a globális gazdaság alakulásával is. ez egyeseknek nagy kihívást jelenthet, míg mások – mivel valóban létformaként gondolnak a vállalkozói létre – ezeket az információkat érdekesnek is találják, és képesek velük előre gondolkodni, akár komoly profitot is létrehozni általuk.

A vállalkozás megalapítása nem kifejezetten nehéz, sokkal inkább összetett, és sok részletet követelő feladat. A fenntartás, és még inkább a sikeresség elérése azonban már egy egészen más tészta. Ezt nem lehet mechanikus folyamatok, begyakorolt lépések útján elérni, ehhez kreativitás, és az összetett kép meglátása szükséges. Vállalkozni sokféleképpen lehet, ám sikert elérni csak akkor, ha a tudásunk stabil, naprakész, és hajlandóak vagyunk gondolkodni, tervezni, kockáztatni.

Bár kis hazánkban a kkv-k helyzete finoman szólva is siralmas, azért néha fel – fel csillan egy kis reménysugár, vagy jó irányba mutató kezdeményezés.

A tőkebevonás mindig kardinális kérdés. Erre már rájöttek a bankok és a vezetés is, ennek megfelelően szép hasznot is próbálnak belőle húzni. Ezzel alapvetően nincs is semmi baj, hiszen az államnak és a banknak is meg kell, hogy érje a tranzakció, a hangsúly azonban éppen azok a kicsike IS-en van. Merthogy az eddigi rendszerben a banki kölcsönök kamatainak visszafizetése olyan terhet jelentett, amit csak nagyon kevés kkv tudott megengedni magának. Ha viszont nincs hitel, akkor a fejlődés is csigalassúságú, ami a gazdaság fontos részét jelentő szektorra nézve is gond, de a világátlagtól való erős lemaradást is maga után vonhatja a jelenség.

Szerencsére úgy tűnik, hogy a kitartó várakozás meghozta végre azt, amit már évekkel ezelőtt kellett volna. A vezetés kezdi felismerni, hogy csak abban az esetben tudja élénkíteni, beruházásokra ösztönözni ezt a szektort, ha a kölcsönök terhein enyhít, illetve ha növeli a vissza nem térítendő, vagy kedvezményes hitelek tárházát.

Ezekkel az eszközökkel jóval egyszerűbben érhető el a fejlődés, így nem is csoda, hogy lényegesen többen pályáznak ezekre a lehetőségekre. Persze itt sincsen minden aranyból, ebben az esetben is számolni kell bizonyos tényezőkkel. A vissza nem térítendő hitelek esetében egy igen komoly feltételrendszernek kell megfelelni, amiben ha a cég elcsúszni, vagy nem kapja meg a támogatást, vagy egy összegben kénytelen lesz leszurkolni az összeget, ami sok esetben akár a cég végét is jelentheti. Természetesen feltételei a kedvezményes hiteleknek is vannak, így ezeknél is fontos az odafigyelés.

A másik könnyítés, ami igazán nagy könnyebbséget jelent, az az, hogy hiteltörténet hiányában is hozzá lehet jutni egyes támogatásokhoz, banki lehetőségekhez. Ráadásul a futamidők is növekednek és a fedezetek mértéke is csökken. Ez persze kockázatos is lehet a pénzintézeteknek, ennek megfelelően biztosan csak igen szigorú feltételek mellett, minden egyes apró kiadást számlával igazolva lehet majd hozzájutni a támogatásokhoz. De legalább már a kezdő lépések megvannak, szélesítik a valóban használható pénzügyi eszközök tárházát, és ez mindenképpen jó hír.

Amikor az emberből vállalkozó lesz, akkor erősen érdekelni kezdi az is, hogy mitől sikeres egy cég, mitől lesz sikeres egy olyan ember, akire ennyi felelősség és stressz rakódik?

A válasz pedig igen egyszerű: attól, hogy szereti, amit csinál. Alapvetően ez nem csak a vállalkozók sikerének a kulcsa, hanem minden munkakörnek, minden tevékenységnek. A világon a legtöbb munkavállaló úgy jár be dolgozni a munkahelyére, hogy nem szereti, amit csinál, de sokszor még magát a céget sem. Csütörtökön már azt mondogatja magának, hogy kispéntek van, vasárnap este pedig görcsben van a gyomra, vagy lemondás lesz úrrá rajta, hiszen hétfőn vissza kell mennie a gályára, a rabigát tovább húzni, és újra 5 napot várni arra, hogy jól érezze magát.

Ha pedig valaki így érez, akkor semmi sem ösztönzi arra, hogy jobban, vagy ügyesebben, leleményesebben dolgozzon. Csak végigcsinálja, mechanikusan azt, amit kell, és ha végzett végre, akkor elkezdheti az igazán fontos dolgokat. Így azonban senki, soha nem lesz sikeres. Ha valaki a vállalkozói léttől kevesebb munkát, több szabadidőt, és kevesebb kellemetlen embert remél, az hatalmasat fog csalódni.

Az igazán sikeres vállalkozások egyik kulcsa, hogy azok, akik irányítják, illetve akik benne dolgoznak, szeretik csinálni azt, amivel foglalkoznak. Erre talán a legjobb példa a Google, ahol híresen innovatívan kezelik a dolgozókat is, olyan körülményeket teremtve, és akár olyan kedvezményeket adva nekik, amiken sokan elképednek. De működik!

Éppen ezért, ha valaki vállalkozó lesz, tudnia kell, hogy ez egy életstílus, amit nagyon lehet élvezni, ami szabadságot és anyagi sikereket jelenthet, de nem kevesebb munkát, és nem kevesebb felelősséget. Az, hogy a vállalkozói lét életstílus, az azt is jelenti, hogy csak annak szabad belevágnia, aki ezt szeretné, aki ezt élvezni, kezelni tudja. Ha ez hiányzik, vagyis az ember cégtulajdonosként is csak egy újabb munkanapot, egy újabb gályanapot lát, akkor a siker olyan messzire kerüli el, hogy még csak nem is látja.

Ráadásul, amíg ezt alkalmazottként teszi, vagyis amíg nem a saját üzletében „gályázik” unottan, addig a legrosszabb esetben kirúgják. Vállalkozóként azonban a legrosszabb eset az, hogy elveszíti valaki a saját, vagy akár a családja egzisztenciáját, mindent, amiért évekig küzdött. Hiszen az üzleti életben az ember a saját zsebéből játszik, és kockáztat, így ha csak muszájból teszi, akkor vagy felejtse el, vagy sürgősen lépjen ki belőle, hiszen esélye sincs a sikerre. Ha azonban a céljait elérni számára kihívás, és élvezetet talál abban, amit csinál, akkor megvan az az alap, amire építkezve elérheti az igazán sikeres emberek szintjét.

Az internet olyan távlatokat nyitott a kereskedelem és az üzletkötések területén, melyek mellett nem szabad szó nélkül elmenni. Az online lehetőségek az értékesítésben szépen növekednek is, hiszen a vevők is rájöttek már egy ideje: ezzel pénzt spórolhatnak. Ami pedig nekik olcsóbb, az logikusan a kereskedőnek is az, hiszen a profitot odaadni a vásárlásért értelmetlen lenne.

Tehát az online kereskedelem egyre nagyobb teret hódít magának, amit mi sem bizonyít jobban, mint az a tény, hogy az utóbbi 10 évben az így lefolytatott értékesítés aránya 21-ről 50%-ra emelkedett. Mivel költséghatékonyabb a megoldás mindkét félnek, így az arány biztosan további emelkedést mutat majd.

A hátulütője a dolognak a személyes kapcsolat hiánya lehet. ha ugyanis a vevő nem tudja megérinteni, kipróbálni a terméket, akkor bizalmatlan, és kisebb valószínűséggel vásárol. Ezzel azonban nem lehet mit kezdeni, a vitás ügyekkel viszont igen. Alap, hogy az online vásárlásnál az áru átvételétől számítva 14 nap van arra, hogy a vevő meggondolhassa magát, és mindenféle (!) indoklás nélkül elálljon a vásárlástól, visszaküldje a terméket, és visszakapja a pénzét. Ám egyéb vitás ügyek is felmerülhetnek, illetve a visszaküldés körül is lehetnek gikszerek, amiket eddig a vevő vagy megoldott az eladóval, vagy nem. Mindenesetre nem volt éppen jól szabályozott, hogy mikor és kihez lehet fordulni, ha probléma van. A fogyasztóvédelem, és a békéltető testület ugyan jelen van a mindennapokban, de ha az ember történetesen külföldi kereskedővel bonyolódik vitába, akkor marad a chates adok – kapok.

Ez a helyzet most változik, mivel február 15.-én az Unió elindított egy olyan honlapot, mely segítséget nyújt abban, hogy összeköti a vevőt, az eladót, és az illetékes békéltető testületet egymással. Vagyis közreműködik benne a hazai, és az unió minden államában működő olyan szervezet, melynek célja az ilyen vitás ügyek rendezése.

A kezdeményezés azért is nagyon jó, hiszen azzal, ha bátrabban vásárolunk külföldi eladótól is, azzal Uniós szinten 11,7 milliárd eurós megtakarítást érhetünk el, ami további fogyasztást tesz lehetővé. A cégek szempontjából pedig kiszélesedik a piac, hiszen már nem csak a hazai közönségnek kínálhatják a termékeiket. Ez ugyan nagy költségekkel is jár, ám a profit is lényegesen nagyobb, mint amit a hazai keretek között el lehet érni. A fejlődéshez pedig szerencsére egy sor pályázat is a rendelkezésünkre áll, így a lehetőséggel mindenki, belátása szerint élhet.

Azok a vállalkozók, akik nem egymagukban dolgoznak, hanem alkalmazottaik is vannak, pontosan tudják azt, hogy nem mindegy, hogy kiket is vesznek fel a céghez. Egy új tanulmány azonban arra is rámutatott, hogy az eddigi kiválasztási metódusok mellé még legalább egy szempontot fel kell venni.

A kiválasztásnál minden vállalkozó számára fontos, hogy a leendő kollega a szakmáját magas fokon művelje, egyedül képes legyen dolgozni, legyenek ötletei, legyen kreatív – persze munkakörtől függően -, lojális, és nagy teherbírású. Ezek a szempontok már így is igen erősen megtépázzák a jelöltek sorát, ezután pedig a személyes benyomások és megérzések is előtérbe kerülnek.

Az új munkatárssal azonban nem csak az előző munkahelyein nyújtott teljesítménye által kell, hogy képet kapjunk. Sokszor volt róla szó, hogy egy sikeres cég, melyben többen dolgoznak, akkor maradhat a csúcson, vagy törhet egyre feljebb, ha a csapat jól működik. Ez elengedhetetlen, hiszen a munkatársaknak nem csak bíznia, hanem támaszkodnia is kell egymásra, így valóban nagyon fontos az új kollega személye.

A kutatás - mely alapján érdemes egy új szempontot is beiktatni a kiválasztásba – azzal foglalkozott, hogy mennyire fontos az, hogy a kollegát elfogadja a csapat. Alaptételként persze nem kérdéses, hogy az egy fontos lépés, az azonban már nagyon nem mindegy, hogy mennyire. A kutatás bebizonyította, hogy egy cég szempontjából jobb egy kevésbé teherbíró, vagy akár rosszabb ajánlásokkal rendelkező kollega, akit a csapat elfogad, és aki jól be tud illeszkedni a rendszerbe, mint egy olyan, akinek az ajánlásai tökéletesek, de nem, vagy csak hellyel – közzel jön ki a többiekkel.

A cég munkáját a csapat munkája adja. Hiába az egyes emberek magas teljesítményi lehetősége, a csapat annyira lesz csak erős, amennyire a tagok képesek együttműködni. Ez a tétel sok cég esetében nem újdonság, csupán a kutatási megállapítás alátámasztja az eddigi gyakorlatukat. A vállalkozások egy része – főleg nyugatabbra – ugyanis komoly gondot fordít arra is, hogy a jelenlegi csapat hogyan vélekedik az új kollegáról. Ezt nem csak az interjún szerzett tapasztalatok megosztásával érik el, hanem azzal is, hogy az új munkaerő próbaideje után kikérik a jelenlegi munkatársak véleményét is.

Ez pedig egy olyan példa, amit érdemes követni, hiszen nem csak nekünk, mindenkinek együtt kell dolgoznia az újonnan érkezővel. Bár elsőre lehet, hogy úgy tűnik, ezzel túl nagy beleszólást hagyunk a kollegáknak a cég ügyeibe. De a cégünk is csak annyira sikeres, amennyire a csapat, amely működteti. Vagyis jól felfogott érdekünk, hogy minden egyes kollega igazán jól illeszkedjen a már meglévő teambe!

Útjára indították a „Vállalkozz itthon, fiatal!” programot, mely igen nagy segítséget jelenthet azoknak a fiataloknak, akik komolyan érdeklődnek a vállalkozói lét iránt. A program keretében 500 fiatal számára biztosítanak képzést, mely során elsajátíthatják az üzleti terv készítésének alapjait, és 330 fiatal számára támogatásképpen 3 millió forintos vissza nem térítendő összeg is vár.

Tulajdonképpen ezzel az állam megpróbál munkahelyeket teremteni úgy, hogy a fiatalokat nem a cégekhez irányítja, hanem a saját cég alapítására ösztönzi. Ez alapvetően jó ötlet, de erősen kérdéses, hogy egy üzleti terv orientált tanfolyam segítségével elsajátítható-e az az üzleti szemlélet, amire szükségük lesz. Merthogy önmagában az nagyon kevés lesz, ha tankönyvileg tisztában vannak azzal a fiatalok, hogy hogyan is kell kinézzen egy üzleti terv, de még akkor is, ha ezeket profik is átnézik.

A legtöbbször nem azzal van a baj, hogy az iskolai tananyagot nem sajátították el a fiatalok a vállalkozási alapismeretekkel kapcsolatban. A nyers tudásanyag ugyan megvan, ez azonban még messze nem jelenti azt, hogy a gyakorlatban is tudják majd azt alkalmazni. A program ezért akkor lehetne igazán sikeres, ha egy minimum egy évre egy gyakorló üzletember mellé kapnának helyet, hogy megismerkedjenek azzal a világgal, amit addig csak tankönyvekben és az iskolában láttak.

Ha ez így lenne, akkor azt is láthatnák, hogy ez a hárommilliós támogatás, bár valóban nagy segítség, messze nem lesz elegendő az indulásra. Ráadásul az üzleti terv elkészítése mellett azzal is meg kellene ismertetni a jelölteket, hogy miként történik az árképzés, hogyan térképezzék fel a piacot, vagy éppen azzal, hogy hogyan hívják fel a cégre a figyelmet. Hiszen ezek azok a momentumok, melyeknél sok esetben a tankönyvi leírás köszönő viszonyban sincs a tényleges gyakorlattal.

Az üzleti szemlélet oktatása ideális esetben már az iskolában el kellene, hogy kezdődjön, de ha már támogatjuk a fiatalok cégalapítását, akkor minimum abba a tanfolyamba be kellene építeni, amivel az útjukra bocsátjuk őket. Ma, Magyarországon minden induló vállalkozás komoly gondokkal küzd, így nem is csoda, hogy több, mint a felük egyetlen évet sem él meg, és a maradék is nagyon erősen aprózódik a következő években.

Az üzleti szemlélethez pedig még mindig hozzá kéne venni a hazai jogrendszer egyáltalán nem kedvező feltételi rendszereit, lehetőségeit és egymásnak ellentmondó tiltásait. Összegezve: jó dolog, hogy támogatjuk a cégalapítást Magyarországon, de nem azzal kellene ezt tenni, hogy pénzt adunk az újabb vállalkozások indítására, sokkal eredményesebb lenne a munka, ha a cégek működésének mikéntjét tisztázná le az állam, átlátható, és főleg előre tervezhető formára. Ez lenne az a lépés, amivel megoldhatnák, hogy a kis és középvállalkozások am munkanélküli réteget hatékonyan felszívhassák.

Fejlődnek a hazai kis és középvállalkozások! Legalábbis ez derül ki a felmérésekből, melyek a pályázati szándékokat vizsgálják.

Szerencsére egyre többen értik meg azt, hogy a pályázati pénzekkel igen nagy lökést lehet adni a vállalkozásuknak. Persze tény, hogy ez nagyon sok plusz adminisztrációval jár, de azért ezt ki lehet bírni. A pénzzel a legtöbben új eszközöket, és bővítést szeretnének, ami azt jelenti, hogy a fejlődés a cél.

Külön jó pont, hogy a hazai cégek többségénél nem az van, hogy a tulajdonos kitalál, a tulajdonos dönt, és a tulajdonos megköveteli a végrehajtást. A felmérésben részt vevő cégeknél jellemző, hogy a bővítési, eszközvásárlási tervekbe a dolgozókat is bevonják. Ez elsőre feleslegesnek is tűnhet, pedig nem az. Ha jól végiggondoljuk, igazán ki az, aki meg tudja mondani, hogy mekkora munkamennyiséggel bír el? Természetesen maga a dolgozó. Ez ugyanis egyénenként is változhat – és itt gyorsan megjegyzem, hogy nem mindig a hatalmas teherbírású kolléga a legjobban teljesítő, ha a minőséget, kreativitást, és más szempontokat is figyelembe veszünk.

A bővítések előtt mindenképpen érdemes bevonni a dolgozókat is a kérdés megvitatásába. Hiszen mi már látjuk, hogy milyen munkákat, milyen magaslatokat akarunk elérni, és ők látják azt is, hogy ebből mennyire képesek még kivenni a részüket. Ezzel a döntéssel igazán előrelátó főnökké léphetünk elő, és a munkatársak is jobban megbecsülnek majd minket.

A bővítéseknél a gyakorlat még mindig a régi, vagyis ha új kollégát keresünk, akkor jellemzően az alapján ítéljük meg őket, hogy a jelenlegi munkatársak mennyire ajánlották. Egyszerűbben: könnyebb bejutni egy munkahelyre, ha egy ott dolgozó beajánl minket. Ez így volt 20 éve is, és még mindig jellemző. Az előny pedig sokszor akár hátrány is lehet, mégis inkább e mellett döntünk, hiszen megbízunk a munkavállalóinkban.

Az ajánlásos rendszer nem csak a munkakeresőknél, a cégeknél is nagyon jól tetten érhető. Ez azt jelenti, hogy ha egy jelenlegi üzletfél partnert keres egy másik üzlethez, akkor kikérheti a véleményünket. Ez a fajta ajánlásos rendszer pedig erősen rámutat arra, hogy mennyire fontos az üzleti magatartás. Nem csak arról van szó, hogy az ember korrekt módon viselkedik a partnereivel, hanem a modorról is. még abban az esetben is, ha valami rosszul sikerült, vagy az üzlet meghiúsult. Az elmenő hajó után neheztelés nélkül kell integetni, hiszen találkozhatunk még az életben, szükségünk lehet még a jó modorból adódó szimpátiára.

A taxisok kontra Uber vita nem csak a személyszállítás területét érinti. És nem is biztos, hogy egyértelműen állást lehet foglalni az ügyben.

Sokan vélekednek úgy, hogy a taxisoknak van igaza, hiszen az Ubereseknek se engedélye, se szakszerű autója, órája, stb. nincsen. Ugyanakkor azoknak is igaza van, akik úgy érzik, röhejes, hogy egy ágazatban azért van tüntetés, mert konkurencia jelent meg a piacon.

Azonban a helyzet nem ennyire egyszerű – már ha ezt annak lehet tekinteni. Az Uber nem egyszerűen konkurencia, ahogyan az Airbnb, vagy éppen a Kikstarter sem az. Nem is lehet őket ennyire egyszerűen kezelni. Azok a cégek, akik már szembe találkoztak hasonló, közösségi alapon szerveződő versenytárssal azok pontosan tudják, hogy a megszokott fegyverekkel most nem sokat érnek.

A cégek többsége ugyanis a késői kapitalizmus alapelvei szerint szerveződik, a megszokott normákkal, foglalkoztatási lehetőségekkel, szemlélettel, miegymással. Az Uberhez hasonló vállalkozások azonban egészen más vizeken eveznek. Alapjuk a közösségi FELHASZNÁLÁS, nem pedig a tulajdonlás. Ez pedig a megszokott fogyasztó társadalmat olyan helyzetbe hozza, mellyel nem tud mit kezdeni. Hogyan is tudna, hiszen egy taxisnak ez a munkája, ebből él, míg az Uberesek többsége ezt csak mellékesen végzi. A tőkeszerzés ezelőtt bankokon, hitelező cégeken, partnereken keresztül történt. Ha megvolt a pénz, akkor mehetett a gyártás, és az értékesítés. A Kikstarterrel azonban a kocka fordul, és a befektetők azok a vevők lesznek, akik előre megrendelik az adott terméket.

Ez nem csak a versenyhelyzetet módosítja, hanem például a felelősségi köröket is. a hagyományos rendszerben a felelősség a cégé, ha rossz helyre fektet be, akkor nagyot bukhat. A közösségi alapú gazdaságban azonban a felelősség a fogyasztóé, hiszen nem mások döntenek helyette, hogy szüksége lesz- e a termékre, hanem önmaga.

A lényeg: a közösségi gazdaság térhódítását nem lehet figyelmen kívül hagyni. Mire teljesen lenyomja – ha egyáltalán lenyomja – a jelenlegi rendszert, még sok víz lefolyik a Dunán, ez azonban nem jelenti azt, hogy a cégeknek ne kellene elgondolkozni azon, hogy a saját területükön ők hogy lehetnének részesei az új trendnek. Hiszen az ilyen újítások rengeteg potenciális vevőt vonzanak, és a vevők jelentik mindkét – a hagyományos, és az új, közösségi alapú – gazdaság alappillérét. A versenyhelyzet adott, és MOST kell reagálni a feltámadó igényekre.

Napjainkban a társadalmi szerepvállalás egyik legelterjedtebb módszere az ökotudatos gondolkodás. Ennek oka nagyon egyszerű: jelenleg ez az a téma, ami a leginkább mozgatja az emberek fantáziáját. És ha ez így van, akkor érdemes meglovagolni a lehetőséget.

Senkit ne tévesszen meg az elnevezés, a társadalmi szerepvállalás nem kell, hogy kizárólag plusz munkát, vagy kiadást jelentsen. Persze ez mindenképpen benne van, de azért még nyerhetünk is rajta. Az ökotudatosság üzletileg felértékelődik azzal, hogy kevesebb az erdő, problémákat okoz a globális felmelegedés, stb. emberileg is természetesen foglalkozni kell ezzel a kérdéssel, de üzletileg mindenképpen. Bár ez elsőre nyerészkedésnek tűnhet, de tény, hogy a környezet felértékelődése miatt, ami jó a világnak, az jó a cégnek is.

Az ökotudatos gondolkodásnál az ökológiai lábnyom csökkentése a cél. Ez történhet tömegközlekedéssel autó helyett, vagy e-mailekkel, papír helyett. Cég esetében a dolgozóknak juttatott tömegközlekedési támogatás is működőképes, de persze arra is megvan a lehetőség, hogy olyan irodaházba költözzön az ember, ami eleve nagy hangsúlyt fektet a fenntarthatóságra, és az ökológiai lábnyom kisebbítésére. Ez azonban messze nem olcsó buli, bár tény, hogy ezután hirdethetjük, hogy mi erre is figyelünk – ami igaz is -, és ezzel több vevőt, partnert szólíthatunk meg.

Azok, akik nem engedhetik meg az ilyen kiadásokat, sokszor lemondanak a lehetőségről. Pedig a tudatosság, és annak kommunikációja kicsiben is megoldható. Külön szép része a történetnek, hogy így még spórolhatunk is!

Egy iroda egyik nagy költsége a fenntartása. Ezt csökkenthetjük ökotudatosan úgy, hogy nem fűtjük túl télen, és nem légkondizunk eszetlenül nyáron. A meleg ellen szellőztetéssel és árnyékolással tehetünk, a hideg pedig szigeteléssel, illetve a megfelelő szellőztetéssel tehetünk (vagyis nem bukóra nyitjuk az ablakot, hogy órákig az utcát fűtsük). Tudatos lépés lehet az erdők védelme, ami a papírfelhasználás mérséklésével történhet. Ez költséget is megtakarít, hiszen kevesebb tintapatron, kevesebb energia, és kevesebb papír kell az irodába. A beszállítókkal is tárgyalhatunk arról, hogy újrahasznosított termékekkel lássanak el minket.

A rezsiköltségeken még az energia megtakarításával is faraghatunk, ami megintcsak ökotudatos lépés. A nap végén érdemes áramtalanítani az irodát, hiszen a stand by üzemmódról régóta tudjuk, hogy zabálja az áramot. Az izzók cseréje is jó lépés, bár egyszerre igen nagy kiadást is jelenthet, így ezt érdemes lépésekre bontani. És természetesen jelentős megtakarítást hozhatnak az atipikus foglalkoztatási formák. Nem csak azért, mert a munkaidő is a teljesítményre maximalizálható, és a pihenést, láblógatást nem az iroda rezsije állja. Ha a kollegák – akár időszakosan – otthonról dolgoznak, az bizony már jelentős összegeket jelenthet a mérleg felénk eső oldalán – persze csak akkor, ha a munka megoldható otthonról, és a szükséges eszközökkel is rendelkezünk már, nem akkor kell beszerezni. És persze nagyon fontos az is, hogy ne feledkezzünk meg ezeknek a lépéseknek a kommunikálásáról. Ezzel mindenki nyer, és a WIN – WIN pozíció az üzleti élet jackpotja.

A hazai vállalkozások a hazai rendszerekre vannak beállva, aminek azonban lehetnek hátulütői is. Ezek között szerepel az, hogy így a határokon túli tranzakciókat bonyolultan oldhatják csak meg, hiszen a számviteli rendszer hazánkban más, mint amit a nemzetközi trendek diktálnak.

Ez azonban most megváltozik. 2016 januárjában a számviteli rendszerek átállása várható a legtöbb cég esetében. Ha nem is januárban, de az év folyamán mindenképpen jelentős mennyiségű vállalkozás fog áttérni az IFRS-ek alkalmazására. Ennek oka többek között a már említett külföldi mozgástér, valamint az is, hogy a hazai rendszer a forinttal kompatibilis. Ha nem ebben a pénznemben gondolkodunk – márpedig a nyugati, de még a keleti partnerek sem ezt használják -, akkor az átállást mindenképpen meg kell kezdeni.

Természetesen mind sok más folyamat, ez sem gyors, és nem is könnyű, így az áttéréshez időt kell hagyni, és idejében kell elkezdeni. A zökkenőmentes lefolytatáshoz pedig mindenképpen szükségünk lesz a szakemberek segítségére is, ezen nem érdemes spórolni, hiszen óriási katyvaszban találhatjuk magunkat. A hazai rendszerek bonyolultsága után a nemzetköziek tisztább, reálisabb volta felüdülés lehet, de amíg áttérünk, addig rengeteg részletre kell figyelni, amiket ha nem tartunk szem előtt, akkor a szakembereken való spórolás durván megbosszulja magát.

Hogy miért jó az átállás? Egyszerűen azért, mert a hazai szabályozás jogszabályok csokra, amivel messze nem lehet lefedni reálisan egy gazdasági folyamatot. Ez az oka annak is, hogy a magyar vállalkozók borzalmas útvesztőben találják magukat, bármilyen hivatalos ügyet, vagy a cégükhöz kapcsolódó kötelezettséget akarnak elintézni. Az átalakítással ez a kis – bár messze nem elhanyagolható – részlet legalább tisztábban, egyértelműbben látszik majd.

Az átállás természetesen nem kötelező, de azzal számolni kell, hogy az összes olyan cég, mely leányvállalata egy külföldi vállalkozásnak, bizony előbb vagy utóbb kénytelen lesz átállni. Ez a bankokat is érinti - hol a folyamatokat már el is indították -, vagyis a bankokkal kötött pénzügyi tranzakciók menete is változik majd.

A nemzetközi piacokon való megjelenésnek alapfeltétele az átállás, de más oka is van. Az IFRS-ek logikusabbak, gazdasági gondolkodásra épülnek, és nemzetköziségüknek hála az egész világon használhatóak, összehasonlíthatóak. Ez pedig nagy előny lehet, még akkor is, ha csak hazai környezetben mozgunk, hiszen a nagyobb, nemzetközi vállalatok nagyobb bizalommal fordulnak felénk, ha számukra is könnyen lekövethetőek a gazdasági folyamatok, összehasonlíthatóbbak az eredmények.