A feketegazdaság egyik legtöbbet abajgatott része a fekete munkaerő, vagyis a be nem jelentett munkavállalók. A jelenség legmarkánsabban az építőiparban jelenik meg, de persze nem kizárólagosan.

Nem szeretem folyton ezt hangsúlyozni, de a vezetés egyik feladata – vagyis a felkutatás, és szankcionálás – mellett a másikkal is legalább ennyit, vagy még többet kellene foglalkoznia. Ez pedig nem más, mint a megelőzés. A gond ott van, hogy egy kissé félreértelmezik ezt a folyamatot.

Ma jelenleg ott tartunk, hogy szankciókkal, keresztszankciókkal, fenyegetésekkel, és a szankciók szankcióival próbálják visszaszorítani a feketemunkát. Ez pedig röhej. A helyzet ugyanis csak az lesz, ami a gazdasági élet, és annak szabályozása terén olyan sok helyen megfigyelhető: egy hatalmas katyvasz, amit az ember se nem ért, se nem érdekli, hiszen nagyjából a második mondatnál elveszíti a fonalat. A megoldás pedig nem az, hogy a megtalált kiskapukat tömögetik – bár erre is szükség lehet -, hanem egy átgondolt, ösztönző rendszer.

A gazdasági társaságok nem hülyék. Tudják, hogy mennyi az annyi, és mi az a határ, amíg esetleg még meg is éri szabályt szegni. A lényeg, hogy a fekete munka jelenleg komoly gazdasági előnyt jelenthet, így sajnos sokan ki is használják. A munkavállalók részéről is siralmas a helyzet. Tudják, hogy így se tb, se nyugdíj nem jár majd nekik az adott időszakban, de szükség törvényt bont, enni jobban szeretnének, mint évek múlva nyugdíjat kapni.

Tény, hogy a törvény tiltja a feketemunkát, de az is tény, hogy a mértéke jelentősen csökkenthető lenne abban az esetben, ha a terheket, amik a bejelentett munkavállaló után a cégeket terheli, kissé csökkentenék. A jogkövető magatartás sok kockázatot rejt, így sokan nem szívesen mennek bele az ilyen lehetőségekbe. De – akárcsak a munkavállaló esetében – a muszáj nagyúr. A pénz mennyisége is sokakat sarkall a törvény megkerülésére, így a helyzet kulcsa az összegen van. Az alacsonyabb terhek magasabb foglalkoztatottságot is generálhatnak, és a szürke, illetve feketegazdaságot is visszaszorítják. Hiszen mindenki szeret nyugodtan aludni, vagyis a vállalható, és nem fojtogató közterhekkel a vállalkozók döntő többsége megbékélne, és rendesen, időben fizetné azokat.

Alapvető igazság, hogy a jutalmazó magatartás sokkal eredményesebb, mint a büntető. Ez pedig nem csak az emberek esetében, hanem a gazdasági folyamatoknál is igaz, elvégre ott is emberekkel kell dolgozni. A jutalmazás rendszere lehet, egyelőre utópisztikus, de a dinamikus fejlődés lehetősége ebben a formában rejlik.

A munkaidő mindig egy kényes kérdés a vállalkozók számára. Mert ugye ha valaki cégalapításra adja a fejét, akkor a klasszikus értelemben vett munkaideje eltűnik, és gyakorlatilag 0-24 órában ugrásra készen áll.

Namost, így nem csoda, hogy ha eljuttatja oda a vállalkozását, hogy az már alkalmazottakat is képes eltartani, akkor minimum ezt az odaadást és munkatempót várja el az ember a munkatársaitól is. csakhogy ez nem működik.

Egyrészt az alkalmazott nem fog túlórázni a cég szeretete miatt, maximum, ha félti az állását, de jó esetben ez nem áll fenn. Vagyis a munkaidő itt szent, azt túllépni csak térítés ellenében lehet. Ráadásul az alkalmazott motivációja is egészen más, hiszen neki attól nem lesz kézzel foghatóan jobb, ha a cégnek jobb (maximum, amikor fizetést emelnek, de ez nem mindennapos).

Tehát a munkaidő adott. Namost, ha valaki dolgozott már alkalmazottként, vagy látta már a munkatársait, akkor azt is tudja, hogy pénteken – hiába van hivatalosan 4-5 ig munkaidő – az emberek nagyjából 1-2 körül már fejben máshol vannak. Ez pedig meglátszik a teljesítményen. A nagy kérdés ezért a következő: a munkaidő a fontos, vagy a produktivitás?

A nyugati országokban nem egy cég próbálkozott már meg sikeresen azzal, hogy eltörölte a munkaidőt. Ez azt jelentette, hogy mindenki akkor dolgozott, amikor megjött hozzá a „kedve”, vagyis amikor a leginkább produktívnak érezte magát. Azt várnánk, hogy ezek a cégek rövid időn belül becsődöltek, de érdekes módon nem így történt. Sőt, a produktivitásuk – és ezáltal természetesen a bevételeik is – ugrásszerűen megemelkedtek.

A munkaidő tehát nem olyan fontos, mint a produktivitás. Hogy akkor miért nem működik így minden cég? Mert ez nem oldható meg minden munkafolyamat esetében, és nem mindenhol megfelelő a dolgozói morál (ez nem ország, sokkal inkább ember kérdése).

Ha nem is így, de a munkaidő azért átalakulóban van. Egyre jobban terjednek az atipikus foglalkoztatási formák, melyekben már felismerték azt, hogy nem az a cél, hogy a kollega 8 órát eltöltsön a munkahelyén, hanem az, hogy a rábízott feladatokat magas szinten teljesítse. És ez bizony a legritkább esetben függ csak össze a munkaidővel.

Egy cég lételeme a fejlődés, és ehhez az is hozzátartozik, hogy tulajdonosként nyitottan kezelünk minden újdonságot, meghallgatjuk, elgondolkozunk rajta, és ötletelünk vele. Persze lehet, hogy esetünkben a dolog nem, vagy nem úgy lesz működőképes, ahogyan eljutott hozzánk, de a fejlődés akkor is adott. A munkaidő pedig csak egy azon lehetőségek közül, melyek kis, vagy nagyobb változtatásával hatalmas fejlődést érhetünk el.

A bevett szokások sokszor segítenek át a nehéz időszakokon, de a trend az, hogy ha nem újulunk meg, ha nem követjük a fejlődő piacokat, akkor nem a legjobb szakembereket foglalkoztatjuk, és szép lassan lemaradunk a versenyben.

A hazai kkv-k számára a legtöbb esetben a bevétel növekedését a vevőkör bővítésével lehet elérni. Ezért is érdekes az a momentum, hogy a marketing fejlesztésére nem igazán szánnak pénzt a vállalkozók.

Sokszor találkozom magam is olyan cégvezetőkkel, akik nem igazán értik a marketing lényegét, annak működését. Ez nem baj – gondolhatnánk -, hiszen nem kell mindenhez értenie, majd a szakember megoldja. És az rendben is lenne, de ha valamit nem értünk, vagy nem látjuk az értelmét, akkor szakemberre sem fogunk költeni. Természetesen nem arról van szó, hogy most mindenkinek el kell mennie egy marketing tanfolyamra, hiszen ha eddig nem fogta meg a dolog, kicsi a valószínűsége annak, hogy most majd másképpen lesz. Azonban az alapvető vezetői ismeretekhez mindenképpen szükséges ennek a területnek a megismerése is. Ezt viszont már könnyebb megtenni, ha az ember megtalálja hozzá a megfelelő tananyagot. Erre tökéletesen alkalmas a Vállalkozástréner, mely nemsokára indul, és ami az összes ilyen, és ehhez hasonló vállalatépítési és fejlesztési, valamint az alapokat adó területeket is bemutatja, megismerteti, és segít a használatukban is.

Csakhogy ez még mindig nem elég. Az üzlet, és a vállalkozói státusz ugyanis létforma, azt folyamatosan fejleszteni, és fenntartani is kell. Ahhoz, hogy a marketing is sikeres legyen, illetve természetesen a cég nyereségeinek emeléséhez is elengedhetetlen, hogy kapcsolatokat építsünk.

A kapcsolati tőke talán az egyetlen olyan részlet az üzleti életben, amit nem igazán lehet másra bízni. Ehhez bizony magunknak kell jelen lenni, ismerkedni, beszélgetni, és folyamatosan reprezentálni a cégünket. Lehet, hogy elsőre hihetetlen, de a kapcsolati tőke az, ami igazán megadja az alapokat egy üzlethez. Sok esetben a megfelelő ismeretségi kör még az olyan hibákat is képes elsimítani, amik a nem megfelelő üzletvezetési ismeretekből származnak.

A kapcsolatokat pedig nem csak megszerezni, hanem ápolni, és használni is kell. Ez nem egyszerű feladat, de elhanyagolni tilos, hiszen olyan előnyökkel járhat, amiket máshonnan nem lehet megszerezni.

Sokszor nem fűlik a fogunk az olyan eseményekhez, mint a céges reggelik, a konferenciák, vagy hasonló kötelező jellegű összejövetelek. Pedig ezek az események nagyon jó lehetőségeket rejtenek magukban, hiszen hasonló érdeklődésű üzletemberekkel találkozhatunk, és így akár partnerekkel, vevőkkel, üzletfelekkel is gazdagodhatunk, ami nagy lépést jelent a siker, vagy annak emelése felé!

A Magyar Marketing Szövetség egy külön díjkategóriát hozott létre a kkv-k számára, ami nagyon jól mutatja ennek a szegmensnek a fontosságát.

A kezdeteknél a vállalkozások többsége próbálja megspórolni még a holnaputánt is, hiszen a kezdeti költségek elképesztő magasságokba rúghatnak. Ez teljesen rendben van, ám amikor a szerkezeti stabilitáshoz nyúlnak hozzá anyagi megfontolásból, az már nagyon veszélyes terep.

Pedig ez is sokszor megtörténik, és jellemzően egyetlen tollvonással lemondanak a marketingről, és a reklámról. Az alapelképzelés az, hogy a marketing csak egy hangzatos kifejezés, a reklám pedig az lesz, amikor az emberek elkezdenek beszélni róla. Sajnos azonban a tapasztalat az, hogy ha nincs stabil háttér – amibe a marketing és a reklám is határozottan beletartozik -, akkor a cégnek annyi esélye van a sikerre, mint elefántnak a magasugró rekord felállítására.

A marketing ugyanis olyan témákat ölel fel, mint a piackutatás, az önmagunk meghatározása, és elhelyezése a piacon, vagy annak meghatározása, hogy mivel is tűnünk ki a többiek közül. És ezek még csak a legalapvetőbb feladatok, ennél jóval szélesebb a skála. Aki nem tesz hangsúlyt ezekre a kérdésekre, az nem igazán tudja majd megmutatni a vevőinek, partnereinek, hogy miért is érdemes éppen őt választani a kismillió másik vállalkozás helyett. És bizony az „azért, mert én vagyok a legjobb” szép állítás, de az üzletben a tényeket szeretik, így ha nem áll mögötte egy halom szám és adat, ami igazolja, amit mondtunk, akkor olyan, mintha csak mosolyogtunk volna a feltett kérdés hallatán.

A reklám egy másik sarkalatos kérdés. Tény és való, hogy nem egy olcsó mulatság, bár nem kell azonnal tv szereplésre spórolni. Azonban nélküle a vevők és a partnerek egyszerűen nem értesülnek rólunk. Nem szabad naivnak lenni: a mai világban az ember borzalmas mennyiségű adattal bombázzák. Ha valamit nem reflektálunk megfelelően, nem megkapó, nem különleges, vagy éppen nem ez folyik a csapból is, akkor a lehetséges vásárlói réteg nagy részét egyszerűen elveszítjük. Ennek nem az az oka, hogy nem elég jó a termékünk, vagy szolgáltatásunk, hanem az, hogy nem mutattuk meg az embereknek, hogy valóban érdemes minket választani. És amíg mások ezt megteszik, addig az emberek többsége olyan helyre megy majd, amiről már hallott, olvasott, látta, vagy tapasztalta, méghozzá nem is csak egyszer vagy kétszer, hanem rendszeresen!

A szakemberek fontosságát már néhányszor kiemeltem, most azt is szeretném egyértelműsíteni, hogy az üzlet felépítéséhez szükséges lépések egyike sem mellőzhető, hiszen a sikerhez mindre szükség van! Egy tortából is ki lehet hagyni a cukrot, attól még szép lesz, mutatós és kelleti magát, de a cukorral készültekből lesz slágertermék, hasznot csak azok fognak hajtani.

Nem is olyan régen zárult egy Uniós pályázat, melynek témaköre a tanácsadás volt, és kkv-k pályázhattak benne. Meglepő, de 1 milliárd forintos keretet tűztek ki rá, ám a beérkező pályázatok a háromszorosát is indokolttá tették volna.

Ez azért igen sokat elárul a hazai vállalkozók helyzetéről. A legtöbb esetben arról van szó, hogy egyszerűen nincs pénzük a megfelelő szakemberek kiképzésére, vagy alkalmazására. Így marad a menekülési út: utána olvasnak, tanulnak, fejlesztik magukat, hogy ezt is ők csinálják majd meg.

Ez pedig nem is kicsit drága, és még így is marad egy sereg olyan vakfolt, amivel semmit nem tudnak kezdeni. A tanácsadó cégek az utolsó mentsvárak, hiszen sokszor a vállalkozók olyan lehetőségekkel nem tudnak mit kezdeni, mint a kommunikáció, a marketing, vagy az alap vezetési ismeretek. Természetesen sok cég kereste a speciálisabb tanácsokat is, de a többség sajnos az alapoknál szorul segítségre.

A dolog igazán elkeserítő része az, hogy egy – egy ilyen tanácsadás csak egy időre képes megoldani a felmerülő gondokat. Sajnos ahhoz, hogy valóban hathatós segítséget jelentsenek az kell, hogy folyamatosan lehessen velük kommunikálni, ami viszont messze nem egyszerű, és főleg nem olcsó mulatság.

A megoldás egyértelműen abban van, ha a vállalkozók olyan alapsegítséget kapnak, ami mindig elérhető, és lehetőleg olcsó, vagy legalábbis elfogadható az ára. Hiszen a pénzt még kigazdálkodják az emberek, ha valóban használható segítséget kapnak. Lényegében az alapokkal kell teljesen tisztában lenni, és persze szükség van egy olyan információs tárházra, amihez vissza lehet térni abban az esetben, ha arra szükség van.

Ez a probléma ráadásul nem is új keletű. Sok cég foglalkozik azzal, hogy segítsen a vállalkozásoknak, de minden esetben csak specifikus segítségről van szó, ráadásul akkor is az esetek többségében alkalmankénti. Ez volt az oka, hogy megfogalmazódott bennem a Vállalkozástréner elképzelése. Egy olyan segítő rendszer, ami nem csak eseti, hanem hosszú távú, éveken átívelő segítséget jelent az alapoknál, és persze akár speciális kérdésekben is, mint amilyen például az adózás.

A vállalkozói lét egy folyamatosan változó, alakuló terep, ahol játékban maradni nem könnyű feladat. Ahhoz, hogy ez sikerüljön, minden segítség jól jön, és ezeken nem csak hogy nem szégyen, hanem előny igénybe venni!

A vállalkozói létben az egyik, sőt, talán a legnehezebb momentum az elindulás. A legtöbb esetben ugyanis nincsenek az embernek olyan anyagi lehetőségei, amikkel gond nélkül be lehetne indítani egy üzletet, és azt finanszírozni lehetne az első 1-2 évben, zsebből.

Ennek köszönhetően nagyon sokan alkalmazottként kezdik építeni a saját cégüket, aminek azonban sok hátulütője, nehézsége van. Sajnos azt kell mondani, hogy még mindig ez a leginkább működőképes megoldás, bár elképesztően sokat vesz ki az emberből.

Amikor megvan az elhatározás a saját cégre, akkor az első lépés, még mielőtt bármit is tennénk az ügyben, hogy megbeszéljük a családdal. Ha ugyanis a biztonsági játékot választjuk, akkor az időnk lesz összehasonlíthatatlanul kevesebb, ha pedig kockáztatunk, és egyből a cégre koncentrálva felhagyunk az alkalmazotti léttel, akkor a pénzünk csappan meg jelentősen az elején. Ez pedig egy olyan döntés, amiből nem zárható ki a család, hiszen nélkülük egyetlen vállalkozónak sincsen esélye életben maradni. A nyugodt és rendezett családi háttér alapfeltétele a sikernek!

Tehát ha maradunk a biztonságos megoldásnál, akkor nem engedjük ki a kezünkből az állásunkat és a biztos fizetést, hanem mellette kezdünk bele álmaink megvalósításába. Az időhiányt viszont nem csak a család, hanem mi is meg fogjuk érezni. A folyamatos helytállás a két helyen nem fog túl sokáig működni, vagyis lehetőleg ne arra rendezkedjünk be, hogy 3-4 évig ezt az utat járjuk. Hiszen ha még az idő el is hanyagolható, így egyik munkára sem tudunk majd kellően odafigyelni, és az üzleti életben sem igazán vesznek minket komolyan, ha csak úgy másodállásban vagyunk vállalkozók.

Fontos, hogy a munkahelyünkkel is egyeztessünk, hiszen a teljesítményromlás elkerülhetetlen. Ez az egyeztetés azonban nagyon vékony jég. Ha a vállalkozásunk lehetséges konkurenciája lesz a munkahelyünknek, akkor bizony a jég beszakad, hiszen senki nem nézi jó szemmel, hogy kineveli azt az embert, aki majd elveszi a munkáját. Ha érdekütközés nincs, még akkor is veszélyes bedobni, hogy mire is vállalkozunk. De sajnos a kockázatot vállalni kell. Egyrészt meg kell őrizni a jó viszonyt, hiszen később üzleti kapcsolat is lehet belőle, másrészt stabilabban számolhatunk a munkahelyünkkel, ha nem csak azt látják, hogy romlik a teljesítményünk. Mindenesetre az elsődleges cél az, hogy mindkét fronton olyan munkát adjunk ki a kezünkből, amit teljes mellszélességgel tudunk vállalni.

Ebből is látszik, hogy ez nem tartható sokáig. Ha pedig valaki igazán vállalkozó akar lenni, akkor meg kell szoknia, hogy sokszor hoz olyan döntést, ami kockázatot is rejt magában. Természetesen a cél ezen döntések minimalizálása, de kikerülni nem lehet őket. Vagyis a két vasat egy tűzben működőképes, de csak rövidebb távon.

A vállalkozói lét teljes embert kíván, vagyis nem lehet csak „félig” vállalkozó valaki, maximum papíron. Ha nem tudjuk magunkat teljesen odatenni, az időt és az energiát rászánni, akkor inkább maradjunk a biztos fizetésnél, és az alkalmazotti státusznál. Egy olyan döntést meghozni, ami komoly változással jár, csak akkor lehet, ha valóban, és stabilan tudjuk, hogy azt akarjuk csinálni, azzal akarunk foglalkozni, és vállaljuk az azzal járó következményeket, terheket és előnyöket.

A legtöbb vállalkozás életének legnagyobb megkeserítője az értékesítés. Ennek oka pedig szinte minden esetben a rossz hozzáállás.

Amikor valaki céget alapít, akkor arra koncentrál, hogy azt a lehető legtökéletesebben alkossa meg, vagyis a saját szakmáját a legjobban hozza. Egy könyvelő ezért a könyvelésre, egy tervező a tervezésre, egy programozó cég pedig a programok írására koncentrál. De ez az életben maradáshoz édeskevés.

Eladni muszáj

Alapfeltétel egy cég életében, hogy amit létrehoz, azt el is adja, vagyis bevételt termeljen. Sokan gondolják azt, hogy a termékük majd eladja önmagát, ami azért nem ennyire egyszerű.

Tény, hogy a jó reklám, és persze a kifogástalan termék egy nagyon jó kiindulási alap, de az értékesítést akkor sem lehet kihagyni az egyenletből. Ez történhet egy kollega közreműködésével, de cégvezetőként is tudnunk kell eladni, minimum magunkat. Mindenesetre tisztázni érdemes, hogy mi is szükséges a jó eladáshoz.

Első körben mindenképpen el kell hinni, sőt, tudni kell, hogy a termék, amit éppen eladunk, az a vevőnek tökéletes, és nem is találhatna jobbat. Ha ebben nem vagyunk biztosak, akkor ezt észreveszik rajtunk, és az eladás olyan messzire kerül, mintha ki se szálltunk volna a kocsiból. Ehhez persze stabil termékismeret is kell, vagyis mindenképpen felkészülést igényel.

Rámenősen?

Sokan éppen azért húzódoznak az eladástól, mert azt hiszik, rá kell beszélni a vevőt a termékre. De ha valóban ezt kell tenni, akkor a termékkel komoly gondok vannak. A cél ugyanis nem az, hogy a vevőre rátukmáljuk a terméket, hanem hogy megmutassuk, miért előnyös a vétel, és a döntést már rábízzuk. Ha nagyon rámenősek vagyunk, az egyrészt taszító, másrészt nagy eséllyel lemondhatunk arról is, hogy a későbbiekben partnereink között tudhassuk a vevőt.

Egy tárgyalásra, egy eladásra tehát nem csak azzal kell készülni, hogy a saját céget és terméket alaposan ismerjük, hanem a vevőt is meg kell ismerni. Az igényeit, hogy merre szeretne terjeszkedni, hogy a munkáját hogyan segítené a termék. Ha ráadásul mindezt úgy tesszük meg, hogy személyre is szabjuk a lehetőségeit, akkor nagyon sokat tettünk az eladás sikeressége érdekében.

Az ár

Hazánkban, de a környező országokban is elsődleges szempont az ár. Ezen kár is lenne vitatkozni, azonban az is súlyos tévhit, hogy az alacsony ár mindent visz. Egy igazán jó szolgáltatás vagy termék nagyon jól eladható, még akkor is, ha az ára valamivel magasabb a konkurenciánál. Az árképzés létkérdés, de azzal is legyünk tisztában, hogy mennyit is érünk.

Ha a terméket és magunkat nagyon alacsony áron kínáljuk, az nem vet ránk túl jó fényt. Egyszerűen tisztában kell lennünk azzal, hogy a termékünk ér annyit, amennyit kérünk érte. Ha ez megvan, akkor már magabiztosan tudjuk mondani azt is, hogy megéri, hiszen ez az a dolog, ami alapfeltétele a vásárlásnak.

Az iskola a tudásanyag megszerzéséről szól. Egészen a gimnáziumig, mert az egyetem már egészen más tészta. Ebben az esetben is fontos, hogy milyen szakon végzünk, hiszen az itt megszerzett tudást is nagyon jól lehet hasznosítani az életben (vagy legalábbis egy részét), de a főiskola, vagy az egyetem igazi értéke mégsem ez, hanem a kapcsolatok megszerzése.

Ez pedig egy üzlet esetében létfontosságú. Érdekes, hogy sok esetben azok boldogulnak jobban az életben, akik a kapcsolatokkal foglalkoztak sokat, nem pedig azok, akik a tanulásra koncentráltak, hátrányba szorítva a bulikat, összejöveteleket, sörözéseket és nagy beszélgetéseket. A kapcsolatok tehát létfontosságúak a siker szempontjából.

Az igazán nagyra törő vállalkozók ráadásul nem is csak a határokon belül gondolkoznak az ilyen lehetőségeken, hanem azokat is átlépik. Erre egy sikeres cégvezetőnek sokkal több lehetősége van, egy fiatal, kezdő vállalkozó azonban csak ritkán jut ilyen lehetőséghez.

Az egyetemek egyik nagyon jól működő programja, az Erasmus éppen ezt a célt szolgálja, bár nem kifejezetten üzleti szempontból. A lényege, hogy a hallgatók egy másik ország, másik kultúra szárnyai alatt tanulhatnak fél – egy évet, amivel rengeteg tapasztalatot szerezhetnek, a barátságokról nem is beszélve.

Az üzleti életben is jól jönnek az ilyen lehetőségek, és szerencsére ma már az Erasmus-nak van olyan része, az Erasmus Fiatal Vállalkozóknak, amivel fiatal üzletemberek utazhatnak külföldre, hogy egy kis ismeretanyagot, és annál is több kapcsolatot gyűjtsenek. Ilyenkor tapasztalt cégvezetőkkel is találkozhatnak, és feltörekvő fiatalokkal is kapcsolatba kerülnek, vagyis a dolog olyan tőkével kecsegtet, amit egyébként elképesztően nehéz összeszedni.

A programban 3 évnél nem régebben alapított kkv-k vezetői vehetnek részt, és a kiválasztott országban egy helyi kkv vezetőjétől leshetnek el fogásokat, illetve összefogva nem csak tanulhatnak, hanem segíthetik is az ottani céget az ötleteikkel. A kint tartózkodást részben a program, vagyis az EU finanszírozza, vagyis némi ráfordítást ugyan igényel az utazás, de a lehetőség messze felülmúlja a ráfordított összeg nagyságát!

A kormány politikája sok esetben igen érdekesen alakul. Hiszen olyan elemeket hagynak ki a számolásból, amiket nem szabadna, mert nélkülük a gazdaság olyan irányba fog mozogni, amit csak nagyon kevesen szeretnének.

A gazdaság alappillérei a vállalkozások, ám a legtöbb esetben az igazán nagy támogatást ennek a rétegnek csak egy nagyon kis szekciója kapja. Természetesen a nagyvállalatokról van szó, és hát naivak se legyünk, ez a trend nem is igazán fog változni. Mármint abból a szempontból, hogy hatalmas összegetek fordítanak majd ezeknek a vállalatoknak a támogatására. Ezzel pedig nincs is semmilyen gond, hiszen nagyon régóta így működnek a dolgok, az emberek többsége alkalmazkodott, ezzel együtt próbál érvényesülni.

A gond ott van, hogy a réteg többi résztvevőjét, vagyis a mikro, kis és középvállalkozásokról sokszor megfeledkeznek. Teljesen ugyan nem, hiszen mindig csurran – cseppen valami, de az igazán nagy fejlődéshez ezek az összegek kevésnek bizonyulnak. A hazai viszonyok között, a kusza, sokszor értelmezhetetlen jogi háttérrel csak azok alapítanak kkv-t, akik nagyon pontosan tudják, mit akarnak, és azt hogyan akarják elérni. Ez jó, hiszen így stabil üzletek jönnek létre, de a támogatások hiánya – és a hátráltató tényezők folyamatos, erős jelenléte – sok vállalkozót még úgy is térdre kényszerítenek, hogy azok mindent megtesznek a boldogulásért.

Ha pedig valaki nem is megy tönkre, a fejlődésre annyi esélye van, mint a háromlábú sündisznónak az autópályán. Most azonban úgy tűnik, a vezetés számára is egyre világosabb, hogy a kkv-k nélkül nincs igazán gazdasági fellendülés.

A tervezett támogatási csomag – ami remélhetőleg már jövőre elérhető is lesz – olyan összegekkel operál, amire már érdemes odafigyelni. A GDP 3-4% kitevő összeg a kkv-kon belül is elsősorban a feldolgozóipart érinti, és fontos szempont lesz a pályázatoknál az is, hogy munkahelyeket teremtsen a cég.

Vagyis a pénz a fejlesztéshez adott, már csak a jó pályázat kell, és a megfelelő foglalkozási kör. Az ilyen pályázatok pedig – ha nem tűnnek el – hosszabb távon is biztosíthatják a folyamatos gazdasági fejlődést, ami már a kkv-kat, így pedig a piac egy igen jelentős részét is érinti.

Mi sem bizonyítja jobban az erősen eltervezett, előre végiggondolt, és tudatosan felépített törvényhozást, mint az egészségügyben uralkodó egyes helyzetek.

Most éppen az, hogy csak azok a gyógyászati segédeszközök forgalmazhatóak TB támogatással, melyeket közvetlenül a forgalomba hozótól szereznek be. Kicsit leegyszerűsítve arról van szó, hogy a gyártó és a vásárló között csak egyetlen cég lehet.

A logika érthető, és egy utópisztikus világban ez egy olyan lépés lenne, ami a vásárlók igényeit szolgálja: kevesebb köztes állomás = alacsonyabb ár. Ráadásul ezzel az olyan cégek közötti versenyt is ki lehetne élezni, akik már belekényelmesedtek az egészségügy kusza helyzetébe, vérfrissítés, és az újítások keresése lenne a trend.

A valóságban azonban egészen más a helyzet. A gyse (gyógyászati segédeszköz) gyártó kkv-k ugyanis rá vannak szorulva a nagykereskedőkre, vagyis a köztes cégre, ami továbbítja az árujukat a kiskereskedők, és közvetve a vevők felé. Az ok banálisan egyszerű: a gyártók egyszerűen nem rendelkeznek azzal a logisztikai háttérrel, ami szükséges lenne ahhoz, hogy tökéletesen teríteni tudják az árut.

Ha kiesnek a nagykereskedők, akkor két dolog valósulhat meg: a kkv-k kiépítik a megfelelő logisztikát, és néhány éven belül sokmilliós tételekkel növelik piaci értéküket. De sajnos ahhoz olyan feltételek kellenének – állami támogatások, vissza nem térítendő hitelek, pályázatok -, amik jelenleg nem elérhetőek, és nagyon tervben sincsenek. De még ebben az esetben is számolni kellene a tömeges elbocsátásokkal, hiszen a nagykereskedők által alkalmazott emberek egy részét ugyan átvennék a fejlődő kkv-k, egy része – főleg az adminisztratív munkakörök – azonban az aktív álláskeresők táborát erősítené.

A másik lehetőség – ami egyelőre sokkal valószínűbb -, hogy a nagykereskedők nem foglalkoznak tovább a TB támogatott eszközökkel, és csak a többit vásárolják. Vagy vásárolják a tb-s dolgokat is, csak éppen a támogatás nélkül. Ennek a vége az, hogy a vásárló sokkal drágábban jut csak hozzá a tételekhez, ami az államnak jó – anyagilag, és csakis időlegesen -, hiszen a TB költségei csökkennek.

A legvalószínűbb mégis az, hogy a nagykereskedők a gyse ágazatukat szépen leépítik, a vevők nem, vagy csak drágán jutnak a segédeszközökhöz, a gyártók forgalma visszaesik, vagyis ők is elbocsátanak, küszködnek. Végső soron pedig az államnak kell majd az álláskeresőkkel foglalkoznia csak azért, mert egy olyan döntéssel élnek, amit nem, vagy csak nagyon nyakatekert módon gondolnak végig.

És a helyzet nem csak az egészségügy területén jellemző. A hazai vállalkozások jogi szabályozása olyan kusza, hogy egy egész sereg ügyvéd sem érti meg, hiszen olyan ellentmondásokba ütköznek a törvények, rendeletek és határozatok egymással és önmagukkal, ami egyszerűen elképesztő és röhejes. Így marad a választás: küszködünk a káosszal, vagy a rendezettebb hátteret nyújtó országokban tesszük le a cég alapjait.