Mint minden kor, a mostani is olyan kihívások elé állítja a cégeket, amikre ha nem reagálnak, akkor bizony el fognak tűnni a versenytársak tömegében, végül pedig teljesen lemaradnak.

Természetesen az internet, és az áltata elérhető megoldások a szóban forgó kihívások. Ma már egy cég szinte nem is létezik, ha nem található meg a világhálón, de ez szinte már 10 éve kötelező. Napjainkra addig jutottunk, hogy nem csak honlappal kell rendelkeznie egy valamirevaló vállalkozásnak, hanem termékeit, szolgáltatásait a lehető legjobban elérhetővé kell tegye a netes látogatók számára.

A friss adatok alapján a webshpos vásárlás már idén is messze túlszárnyalta az elképzeléseket, és köröket ver a hagyományos pénzköltésre is. Nem is csoda, hiszen egyszerű, olcsóbb, és kényelmesebb, mint autóba ülni, és a tömeggel küzdve válogatni a termékek között.

Azonban nem elég, ha elkészítjük a webshopot, és felkínáljuk a lehetőséget. A vásárlást más eszközökkel is ösztönözni kell, valamint nem szabad megfeledkezni az oldalt elhagyó emberek visszafordításáról sem. Ez persze külön szakma, így külön szakembert, vagy megbízást is igényel, ami sokszor nem éppen a legolcsóbb. A beruházás azonban itt igen gyorsan megtérülhet, hiszen egy internetes áruház fenntartása olcsóbb, mint egy hagyományosé.

Ha haladni akarunk a korral, akkor nem csak a honlapunkat, hanem a netes vendégkörünket is ápolni kell, hiszen a bevételek alakulásának szempontjából egy igen jelentős szegmensről van szó. Gondoljunk csak bele: egy kisebb kereskedelmi honlapot is napi szinten néhány 10 ember meglátogat. A reklámokkal és ügyes marketingfogásokkal ez a szám feljebb is tornázható, és az ember könnyebben kattint egy honlapra, mint kerekedik fel, hogy felkeressen egy céget. Ha már kattintott, akkor kezdődik a munka neheze, vagyis az igény felkeltése a termékre. A hagyományos kereskedelemmel ellentétben a netes verziónál sok az olyan látogató, aki igazából csak sodródik az oldalra, nincs vételi szándéka. Ez azonban nem jelenti azt, hogy velük nem kell foglalkozni. A megfelelő eszközökkel, vagy éppen a jó szakember alkalmazásával el tudjuk érni azt, hogy ezen látogatók egy bizonyos száma vásárlóvá váljon. Ez pedig olyan, mintha az utcán sétáló embereket tudnánk bevinni a boltba, és vásárlásra bírni.

A neten az emberek könnyebben költenek, és a fenntartási könnyítések miatt az árak is rendszerint jobbak. Ezt a két pontot kihasználva az online kereskedelem egy alappillérré nőheti ki magát az üzletben, nem utolsó sorban pedig sokkal jobban kiemelheti a céget a versenytársak tömegéből, hiszen olyan vásárlórétegeket is elérhet, amiket a hagyományos kereskedelemmel csak nagyon nehezen, vagy sehogyan sem tudna megszólítani!

A társadalmi szerepvállalás a legtöbb cég esetében egy olyan részlet, amivel nem szeretnek foglalkozni, hiszen gyakorlati hasznát nem igazán látják. Ugyancsak ez a helyzet a zöld programokkal, az újrahasznosítással, és más, hasonló elképzeléssel. Pedig ezek a részletek is igen fontosak lehetnek a cég jövőjének szempontjából.

A természetvédelmi, vagy szociális részeket most tegyük félre, hiszen ebben az esetben üzletről van szó. Az igény, hogy minél inkább bio, környezettudatos, vagy hasonló termékekkel álljunk elő egy adott réteg – és növekvő réteg – megcélzásánál fontos. Mivel azonban ez a réteg növekszik, így érdemes meghatározni, hogy a piacra milyen hatást gyakorolhatnak a dolgok.

Ugyanez a helyzet a társadalmi szerepvállalással. Az értelme, üzleti szempontból, az, hogy a versenytársak elé kerülhessünk úgy, hogy a cég olyanok eseményeken, kezdeményezésekben működik közre, ami a társadalomnak, vagyis a lehetséges vevőkörnek – fontos.

Ez lehet elszomorító, de attól még működik, és igaz. Minden kornak megvannak azok az igényei, amiket időben felismerve, és azokat kiszolgálva egyes cégek olyan piaci előnyre tettek szert, ami azóta az óriások birodalmába röpítette őket. De minden esetben igaz, hogy a társadalom növekvő igényének felismerése profittöbbletet eredményez, akár rövidebb, akár hosszabb távon. Mi több, ha egy cég az adott igénynek megfelelően alakítja ki stratégiáját is – ami egyébként működésképtelen lenne -, akkor is szép sikerekre számíthat.

A lényeg, hogy képesek legyünk a piaci igényeihez alkalmazkodni, és a lehető legtöbbet kihozni egy adott helyzetből. Az induló és a működő vállalkozások esetében is hatalmas a hangsúly a piackutatáson, és ezt nem is érdemes elmismásolni. Ha kimarad, akkor egy sor olyan információval leszünk kevesebbek, ami előnyt jelenthetne a versenytársak népes tábora ellen. Vagyis a cég pozícióját, és anyagi biztonságát tudjuk vele megtámogatni.

Ha pedig nem is értünk egyet egy – egy ilyen lehetőséggel, több funkciót is adhatunk neki. A társadalmi szerepvállalás a kis és középvállalkozások számára nem kifejezetten csábító, hiszen rengeteg vele a munka és a kiadás. Ugyanakkor, ha lokálisan, a vevőkörüknek leginkább megfelelő régióban, és témakörben tevékenykednek, akkor a szerepvállalás már nem csak nyűg, hanem komoly reklámértékkel is bír. A potenciális vevők, vagy partnerek így bizalommal fordulnak a cég felé, hiszen megérti, és azonosul az ő céljaikkal, ami bizony óriási versenyelőny lehet. Természetesen nem minden szempontot tesz semmissé, de sok esetben ez az a plus, ami a mi oldalunkra billentheti a mérleg nyelvét még akkor is, ha a konkurencia árban, reklámban, vagy lehetőségekben jobb paraméterekkel bír.

A lehetőségek olyan kapaszkodók az üzletben, amik mellett felelősen nem lehet szó nélkül elmenni. Akármennyire is ellenszenvesek, minimum a végiggondolást megérik, hiszen sokszor keveredhetünk olyan helyzetbe, hogy egy alapvetően rossznak tűnő lehetőség a cég egyik legsikeresebb tevékenységi részévé növi ki magát.

Az üzleti élet nem egy egyszerű terep. Sokban, nagyon sokban különbözik a magánéletünktől, éppen ezért sokszor másképpen is kell kezelni. A dolog érdekes része, hogy a magánéletben is alkalmazható sok szabály, mely az üzletet előre viszi, természetesen megfelelően átalakítva. Íme, 3 alapszabály, amiket minden körülmények között be kell tartani!

Félelem

A félelem nem éppen jó tanácsadó. Ezt már tudjuk az élet sok területéről, de igaz akkor is, amikor az üzletről beszélünk. Nem szabad összekeverni az óvatossággal. A kettőt az különbözteti meg egymástól, hogy a félelmet nem előzi meg a kellő tervezés, és a lehetőségekkel való számolás. Ha igen, és még akkor is félsz van bennünk, akkor nagy valószínűséggel olyan részletek vannak a tervben, amik nagyon bizonytalanok, és nem látjuk át a következményeiket.

A félelem azért is nagyon rossz tanácsadó, mert így eltűnik a kockáztatás kedve. Az üzleti életben a legtöbb esetben nincs biztos lépés, vagyis nem tudunk úgy működni, hogy biztosan, stabilan, előre kiszámíthatóan, adott nagyságú nyereséggel számolhassunk. Készülni lehet, tervezni, kalkulálni kell is, de ekkor is számolni kell az esetleges veszteségekkel, akármennyire is nehéz ez a folyamat. Cserébe azonban láthatjuk a legrosszabb forgatókönyvet is, ami a félelmet elűzi, és marad az izgulás, és a terv betartásának feladata. Tudjuk, hogy kockázat nélkül nincs győzelem, és tény, hogy a magyar vállalkozók inkább nem tesznek semmit, nehogy veszteségük legyen. A hazai rendszer kuszaságát és bizonytalanságát tekintve ezt meg is lehet érteni, de sajnos igaz, hogy csak azokból lesznek igazán sikeres vállalkozók, akik a pontos tervezés mellett kockáztatni is hajlandóak.

Úgy viselkedj (úgy élj), amilyen képet festeni akarsz magadról!

Sokszor beszéltünk róla, hogy a vállalkozói lét egy életforma. Ez pedig azt is jelenti, hogy aki nem tud magabiztosan, az értékei és sikeressége tudatában tárgyalni, beszélni, létezni, az nem jut sokra. Az üzleti életben a látszat hatalmas súllyal esik latba. Ha magunkról nem hisszük el, hogy képesek vagyunk az adott feladatra, sikeresek és magabiztosak vagyunk, akkor miért várjuk el másoktól, hogy ezt lássák rajtunk. Első lépés gyanánt TUDNI kell, hogy jók vagyunk (nem leszünk, majd, egyszer, hanem most, ebben a pillanatban is sikeresek és megbecsültek vagyunk), e szerint kell viselkednünk, és akkor e szerint fognak bánni velünk az üzletfeleink is. a visszahúzódó, bizonytalan és a saját értékeit nem ismerő ember nem kelt bizalmat, és ha nincs bizalom, akkor üzlet sem lesz, ez borítékolható!

Az érzelem nem szerves része az üzletnek

Nagyon fontos megérteni, hogy „az üzlet, az üzlet”. Ez azt jelenti, hogy a vállalkozásunkban az egzisztenciánkat, a családunk jólétét, a saját vagyonunkat forgatjuk, kockáztatjuk. Ennek megfelelően nincs helye az érzelmi döntéseknek. Nem győzöm elégszer hangsúlyozni, mennyire fontos a tervezés. Az érzelmi alapú döntéseink az esetek legkisebb hányadában jelentenek anyagilag előnyös lépéseket, vagyis érzelmi alapon saját magunkat károsítjuk meg. Nagyon leegyszerűsítve ez olyan, mintha egy nagyon aranyos kiscicának adnánk a havi bevételünket, nem foglalkozva azzal, hogy annak milyen következményei lesznek.

Természetesen van, amikor az ember az érzelmei vezetik, és a társadalmi szerepvállalás is fontos, de ezt is lehet tervezni. Létre lehet hozni egy olyan, elkülönített összeget, mely az érzelmi alapú döntéseinket szolgálja ki. Azt azonban tudni kell, hogy az üzletmenet, a cég stabilitása, és persze ezzel együtt az alkalmazottak, és a saját megélhetésünk is függ a döntéseinktől. Érzelmi alapon sajnos nagyon gyorsan veszélybe lehet sodorni a tőlünk függő családokat, akik ezek után joggal kérdezhetik, hogy rájuk miért nem gondoltunk. Az üzlet, az üzlet, és először ezzel foglalkozzunk. Az érzelmi rész a pénzügyekben olyan, mint az esti mese a tv-ben: nem gond, ha van, de egy nap csak egyszer, és akkor is csak fél órára. Így az egyensúly fenntartható, és sokkal kevesebb lesz az esetleges lelki sérülés is, nem veszítünk barátokat, nem alszunk majd rosszul, és nem sodorjuk veszélybe az egzisztenciánkat, a cégünket.

A munkatársak kiválasztásánál a munkáltatók szembesülhetnek azzal, hogy diszkrimináció felé hajlanak. Ez sajnos agyban kikerülhetetlen, hiszen az üzletszerű gondolkodáshoz meg kell látni egy munkavállalóban a hiányosságokat, esetleges buktatókat.

Hazánkban a legtöbbször a kor a kizáró tényező, persze sohasem kimondva. Még így is jobbak vagyunk az EU átlagnál, nálunk kevesebb a negatív megkülönböztetés, de ez nem vigasztalja azokat, akik mégis találkoznak vele.

Munkáltatói szempontból azonban az embernek mindenképpen számolnia kell bizonyos részletekkel, amik pedig etikusak kell, hogy legyenek. Egy munkavállaló kora elrettentő lehet több szempont szerint is. az idősebb korosztály nem terhelhető annyira, nem vállal olyan túlórákat, és nem hajtja magát annyira, mint a fiatalabbak. Rendszerint a fizetési igényük is magasabb, ráadásul megválni is biztosan előbb kell tőlük, mint a fiatalabbaktól, hiszen a nyugdíj számukra még reális lehetőség.

Ezzel szemben azonban azt is tudni kell, hogy az idősebb korosztály problémamegoldása jóval fejlettebb, hiszen sok esettel találkoztak már. A szakmai felkészültségük is messze felette van a fiatalabbaknak, még akkor is, ha a modern technikával gondban vannak. Tény, hogy a terhelhetőségük nem akkora, ellenben a munkahelyi helytállásukkal nem szokott gond lenni, és a stabilitásuk is rendszerint sokkal jobb, mint a fiataloké. Az, hogy mennyi időt töltenek a cégnél nem releváns, hiszen ma már nem igazán él a rendszer, hogy egy munkavállaló 15-20 évet lehúz egyetlen helyen. Vagyis patthelyzet alakul ki.

A legtöbb esetben a pénz az, ami elviszi a munkáltatókat a fiatalabbak irányába, bár azzal is érdemes számolni, hogy bármelyik korosztályból az igazán jó szakemberek sohasem olcsóak. A munkatársakon pedig nem éri meg spórolni – persze ésszerű keretek között kell tartani a kiadásokat velük kapcsolatban is -, hiszen a jobb szakemberek nagyobb esélyt jelentenek a sikerre, és vonzóbbak az ügyfeleknek is.

Egy utópisztikus világban a diszkrimináció nem létezne, de mi nem abban a valóságban élünk. Ennek megfelelően cégvezetőként mindent mérlegelni kell, amit egy munkavállaló nyújtani képes. Súlyozottan esik a latba a képesség, a tapasztalat, a munkabírás, a lojalitás, és persze a fizetési igény is. Természetesen mindenki számol a másod, vagy sokadlagos tényezőkkel is, de valószínűleg az esetek többségére igaz, hogy ha egy munkavállaló megüti a mércét, sőt, nagyon is jó ajánlásokkal érkezik, de öregebb, ellenkező nemű, más rasszba tartozik, más vallási nézeteket vall, vagy más a szexuális beállítottsága, akkor is megéri alkalmazni. Mindent összevetve, a lehetőség/tudás/tapasztalat, amivel a cég szekerét megtolhatja, sokszorosan megtéríti az esetleges ellenérzést, problémákat, vagy ne adj’ isten azokat a „kellemetlenségeket”, melyek a jelölt korából, stb. adódnak.

Egy vállalkozónak a szemlélete is egy vállalkozóhoz méltó kell, hogy legyen. Az, hogy emberileg mit gondol, vagy érez, magánügy. Cégvezetőként a munkában egyes egyedül azt kell szem előtt tartani, hogy a cégnek, és a benne dolgozó csapatnak a produktivitását, sikerét növeli az adott munkavállaló, vagy sem. Tény, hogy az ellenérzések is elképesztő sebességgel képesek csökkenni az emberek fejében, ha segítséget, lojalitást és sikert kapnak azoktól, akiket eredetileg diszkriminatívan akartak kezelni.

Közeleg az év vége, és ezzel együtt egy sor teendő, amikkel a cégvezetők néha nem számolnak. Itt jellemzően nem a kötelező részletekről van szó, mint az adók bevallása és fizetése, vagy más adminisztratív kötelezettség – bár ezekkel is sok helyen problémák vannak.

Az év utolsó felében a vállalkozások is megünneplik a karácsonyt, méghozzá jellemzően egy vacsora keretein belül. Sok cégvezető úgy tekint erre a szokásra, mint egy kötelezően beiktatandó rosszra. Pedig a céges rendezvények nagyon jó szolgálatot is tehetnek, hiszen motivációs, és csapatösszehozó erejük vitathatatlanul van. Ehhez azonban jól kell alkalmazni őket.

Mindenekelőtt érdemes tisztázni azt, hogy egy karácsonyi vacsora nem csak az evésről, és a karácsonyról kell, hogy szóljon. Az évértékelést is érdemes ekkorra időzíteni, hiszen végre kiszabadultunk az iroda fogságából, így egy kissé kötetlenebbűl beszélhetünk arról, amit jónak, vagy éppen rossznak tartottunk az év folyamán. Nagyon fontos az egyensúly, vagyis nem szabad, hogy a negatív események vigyék a prémet a beszédben, illetve az sem jó, ha egy órás értekezéssel készülünk. Tömören, kellemes hangvételben megemlíthetjük a jó és rossz dolgokat is, de ez nem egy olyan esemény legyen, amin a munkatársak úgy érzik, visszacsöppentek az irodába, és éppen fejmosást kapnak.

Motivációs eszközként akkor tekinthetünk egy ilyen eseményre, ha abban ünnep is helyet kap, ami nem a karácsonynak szól. Persze az is benne van, de az ünneplés és a koccintás szóljon a közösen elért eredményekről, sikerekről, hiszen egy teljes évet zárhattunk le együtt. Ugyancsak nagyon motiváló, ha az értékelés kölcsönös. Ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy minden munkatárs elmondja, mit gondol rólunk, és a cégről, de minimum a vezetésben részt vevő emberek, vagy a nagyobb felelősséget viselő munkatársak véleményét érdemes ilyenkor kikérni. Ez nagyon jót tesz a munkatársak önértékelésének és lojalitásának, hiszen azt érezhetik, hogy valóban fontos a véleményük, és valóban nagyban hozzájárulnak a cég sikeres fejlődéséhez, ami így is van.

A csapatépítés is fontos szempont, ez azonban bonyolultabb annál, mint hogy jó sok alkohollal oldjuk a hangulatot. Az alkohol persze nem marad el, de emellett az is fontos, hogy olyan részei is legyenek a vacsorának, amikor nincs klikkesedés, és nem csak kis csoportok beszélgetnek egymással. Ez is nagyon élvezetes lehet a kollegáknak, ám a csapatot nem építi annyira, mint az ideális lenne. Mindenképpen figyeljünk a reakciókra, hiszen nem biztos, hogy a legjobb megoldást választjuk arra, hogy az egész cég együtt szórakozzon. Tehát ha készülünk egy feladvánnyal, játékkal, valamilyen plusz programmal, készüljünk többel, hogy ha valamelyik nagyon nem jó irányba mozdítja a hangulatot, akkor váltani tudjunk. Erőltetni persze ezt sem kell, de a csapatépítés a jó vállalkozó feladatai közé tartozik.

Nagyon sok szó esik arról, hogy a cég sikerességéhez milyen eszközökre lesz szükségünk. Ezek között kettő az, ami erősen kiemelkedik: a tudás, és a segítség. Ez utóbbi alatt természetesen azokat az embereket kell érteni, akik velünk együtt dolgoznak a vállalkozás sikeréért.

Ennek megfelelően nagyon nem mindegy, hogy egy alkalmazottunk mennyire érzi jól magát a cégben, hiszen a teljesítménye, a munkája minősége is ezen múlik. Amíg csak egyedi jelenség, hogy valaki nem szívesen dolgozik a csapatban, addig ezt orvosolni lényegesen egyszerűbb. Amikor azonban arra leszünk figyelmesek, hogy az egész csapattal gondok vannak, akkor ott sajnos mi vagyunk azok, akik szembe mentek fel az autópályára, ahogyan az a viccben is van.

Hogy mennyire fontos a dolgozok elégedettsége, azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy évek óta versenyeztetik a vállalatokat, és győztest is hirdetnek közöttük, ráadásul nem csak külföldön, itthon is. A Legjobb Munkahely Felmérés eredményeire pedig érdemes figyelni, hiszen nagyon sok hasznos infót szerezhetünk így.

A felmérés megemlíti, hogy a magyar kkv-k szempontjából a főnök – beosztott kommunikáció kiemelten jó, ami a cégek kis volumene miatt nem is olyan meglepő. Az már sokkal inkább, hogy a dolgozók örülnek a motiváló javadalmazásnak. És itt nem arról van szó, hogy örülnek a több pénznek, hiszen az egy picit sem lenne meglepő. Az hozza tűzbe a munkavállalót, ha a munkáját teljesítmény alapon is értékelik. Ezzel elismerik az érdemeit, amiket a cégért tett, így az év végi bónuszok és jutalmak, valamit akár a teljesítmény alapú jövedelem kiegészítés is nagyon jó módszer lehet a munkavállalók ösztönzésére, hiszen mindkét félnek kedvez. Azt azonban külön ki kell emelni, hogy ez a módszer is csak akkor működik, ha a kollega tisztában van azzal, hogy mi alapján érheti el a bónuszt, jutalmat. Ha a követelményi rendszer nem egyértelmű, akkor azt fogják érezni az emberek, hogy ad hoc módon, vagy ne adj’ isten kivételezési alapon történik a jutalmak kiosztása. Ez pedig már igen komolyan nyomja rá a bélyegét a lojalitásra, és az általános munkahelyi légkörre.

A létra és a stressz

Ez a két dolog sajnos még javításra szorul. A munkahelyi előrejutás lehetőségét fejleszteni kell a kkv-knak is. ez persze nagyon nem egyszerű feladat, hiszen a legtöbb esetben egy ilyen vállalkozás csupán kétszintes, ez azonban nem jelenti azt, hogy ne tudnánk előrelépési lehetőséget adni a kollegáknak. Hiszen a főnöki feladatok közül is van néhány olyan, amit egy jól képzett munkatárs már el tud látni, ezzel pedig mi magunk is plusz időhöz jutunk. Ez persze komoly bizalmi kapcsolatot is feltételez, ám a munkatárs, aki így előrébb kerül, garantáltan megbecsültnek fogja magát érezni.

A stressz még mindig erős hátráltató faktor. Itt sajnos kétélű fegyverről van szó: némi stressz ugyanis motiváló, míg túl sok erősen romboló hatású. A magyar munkavállalók legfőbb félelme a munkahely elvesztésének lehetősége. Ez pedig a kkv-k helyzetében nem is csoda, hiszen a hazai viszonyok annyira kuszák és rendezetlenek, hogy a cégeknek eligazodni sem egyszer, hát még azt biztosítani, hogy a kollegák számíthassanak hosszútávon a munkájukra.

Ugyanakkor a cél ez, hiszen a cég hírneve és megbecsültsége is vonzó (nem is kis mértékben) a munkatársaknak. A stabil, jó munkakörülményeket biztosító vállalkozásokat magasabban képzett, és tehetségesebb emberek bombázzák, mint a rosszhírűeket, vagy a semmilyeneket. Vagyis ez egy önmagát gerjesztő folyamat: a jó üzlet jobb munkavállalókat, míg a rossz, küszködő cég frusztráltabb munkavállalókat vonz. Vezetőként tehát alulról építkezve juthatunk hozzá a sikeres cég második oszlopához, a megbízható, motivált és tehetséges munkavállalóhoz.

A vállalatok számára a legjobb elérhetőség nagyon fontos, hiszen ez teszi lehetővé számukra, hogy a lehetséges vevőkből minél többet elérjenek.

Sajnos a hazai kkv-k esetében a legtöbbször azzal találkozhatunk, hogy a fejlesztés kimerül abban, hogy átrendezik a boltot, vagy egy kicsit felkapottabb termékeket szereznek be eladásra. Ez azonban kevés. Természetesen kellenek ezek a lépések is, de a mai igényekhez is igazodni kell. Ez pedig azt jelenti, hogy pénzt kell áldozni a digitális elérhetőségre is.

10-20 évvel ezelőtt a boltok azzal tudtak becsalogatni vásárlókat, ha az árakkal versenyeztek, illetve azzal, ha a kiszolgálás minősége, és a bolt kinézete is hívogató volt. Erre ma is szükség van, de itt nem állhat meg a dolog. Mivel a digitális korban élünk, így azt már a kkvk is érzik, hogy a közösségi oldalakban nagy a potenciál, jó reklámfelületek. Kevés kivétellel a cégek már honlappal is rendelkeznek – amik minősége sokszor bőven hagy kívánni valót maga után, de legalább van.

A fiatalabb vásárlói réteg számára fontos, hogy a neten böngészve ne csak a céget találja meg, és egy gyors, összegzett leírást arról, hogy miket is lehet náluk beszerezni, elérni, hanem pontos bemutatást kapjon, árakkal, méretekkel, lehetőségekkel együtt. Hiszen ma már nem ritka, hogy a vevők a neten csekkolják az árut, és csak utána mennek be az üzletbe, vagy a céghez az adott termékért. Hogy a fejlődést még inkább láthassuk, tudni kell, hogy ennek a fordítottja is jellemző: a vevő a cégnél kiválasztja az árut, de megvenni otthonról, az internet segítségével fogja. Ez azt jelenti, hogy az internetes értékesítéshez is fel kell zárkózni, hiszen a piac megköveteli ezt a fejlesztést is.

Ma már alapelvárás az emberek részéről, hogy az internetet hordozható eszközökön is elérhessék. És az okos mobilok terjedésével ez már nem csak a laptopokkal valósítható meg. Ez pedig azt jelenti, hogy ha valaki mobilon keres, akkor a cégnek olyan honlappal kell rendelkeznie, ami ott is megjelenik, mi több, a vásárlás onnan is könnyen és gyorsan végrehajtható. A telefon ugyanis mindig a vevőnél van, így ha nem optimalizálunk honlapot mobilos felületre, akkor olyan, mintha becsuknánk az ajtót a potenciális vevők előtt. Az optimalizálás természetesen a táblagépekre is ki kell, hogy terjedjen, ezt a lehetőséget sem szabad kizárni.

Tény, hogy ez bizony befektetést igényel, de a trendeket követni kell. Ez nem múló divathóbort, hiszen a webes áruházak forgalma évről évre emelkedik, az ár, és szolgáltatásverseny már köztük is legalább annyira éles, mint a megszokott piacokon – ha nem élesebb. A felzárkózás, és a játékba való belépés nem lehetőség! A sikerhez a célcsoport igényeit ki kell elégíteni, sőt, valami pluszt is adni kell. Ha ez nem történik meg, akkor hiába spóroltunk a fejlesztés elmulasztásán, folyamatosan lejjebb és lejjebb csúszunk a konkurenciaharcban, végül pedig eltűnünk a süllyesztőben éppen úgy, mint a régi, nyomógombos mobilok, a hatalmas asztali gépek, vagy éppen a faxkészülék.

Nagyon sokszor vetődik fel a kérdés a vállalkozókban, hogy mi az az összeg, vagy mi az az összetevő, amivel egy jó munkavállalót meg lehet tartani? Hiszen a lojalitás ma is nagyon fontos lenne, főleg az olyan helyeken, ahol éles a piaci harc, és esetleg a kilépő kollegák egy – két egyedi technikát is magukkal visznek a konkurenciához.

A témában hosszasan lehet keresgélni, hiszen nem egy teória és tudományos hipotézis látott már napvilágot. Sőt, sokan a jól bevált tapasztalati rendszerre építenek, vagyis a fizetést tolják meg, ezzel biztosítva a delikvens maradását.

Ne legyenek illúzióink, a fizetés az egyik legfontosabb részlet, de önmagában nem elég. Olyan ez, mint egy párkapcsolat: szerelem nélkül nem megy, de önmagában a szerelem nagyon kevés ahhoz, hogy a kapcsolat hosszú távú legyen.

Egy népszerű elképzelés, Herzberg modellje alapján jól levezethető az egész kérdéskör. A lényege tulajdonképpen az, hogy a munkavállaló lojalitása két összetevőből jön: az úgynevezett higiénés, és a motivációs tényezőkből (vagyis alap, és felsőrendűbb igényekből). Alapigénynek tekintik a munkakörülményeket, a munkahely kialakítását a létbiztonság elérését, valamint a fizetést is. Igen, alapigénye egy munkavállalónak a jó, sőt, a piackövetően emelkedő fizetés. Ebből egyenesen következik, hogy nem marad meg olyan munkahelyen, ahol a fizetése nem versenyképes (és abból is lehetőleg a felső közép kategória legyen az alja), de önmagában a pénz kevés lesz a hosszú távú együttműködéshez.

A cégeknek érdeke, hogy a munkatársaik szeressenek ott dolgozni, hogy sokáig támaszkodhassanak rájuk. Ez nem érzelmi indíttatású, tisztán üzlet: egy embernek idő kell, hogy a cég ritmusát, és szokásait megértse, felvegye. Minden vállalkozás más, így egy-egy munkahelyen is vannak olyan igények (akár tudásban, akár hozzáállásban), amit el kell sajátítani. Ez idő, energia, és persze pénz, amit a munkáltató fog állni (minimum egy részét biztosan). Vagyis az a kollega, aki a vezetőség igényei ellenére feláll az asztaltól, az közvetve veszteséget jelent, hiszen az utódja újra az alapoktól indul a vállalkozás mindennapjaiban.

Ennek köszönhetően a fejlettebb régiókban már arra is nagy hangsúlyt fektetnek, hogy az alapigények mellett a felsőbbrendű igényeket is kielégítsék. Ezek pedig a felelősség igénye, a sikerélmény az előrelépési, fejlődési lehetőség, illetve például az elismertség a cégen belül, esetleg azon kívül is. Ráadásul ezek nem csak hangzatos kifejezések kellenek, hogy legyenek, hanem valóban érvényesülniük kell. Sok álláshirdetés szövegében megjelennek ezek a lehetőségek, ám a tényleges munkában a fejlődés kimerül abban, hogy a munkatárs A asztaltól B asztalhoz ülhet, ám a munkája, a cégen belüli léte egyhelyben toporog.

A motiválás tehát összetett feladat, aminek eléréséhez a vezetői szemléletnek, sőt a vállalkozói szemléletnek is illeszkednie kell. Egy valóban sikeres cég alapjait a részfolyamatok – mint amilyen a motiválás, a vezetői szemlélet, az árképzés, a vállalkozó hozzáállása, a reklám, a marketing, stb. – sikeressége, és helyes véghezvitele határozza meg. Csak így lehet építkezni. Ha az alapokkal gond van, akkor is elérhető siker, de ez csak időleges. A magasra épített vár, aminek az alja ingoványra épül, előbb vagy utóbb összeomlik, és mindent kezdhetünk előröl, újra rengeteg pénzt, időt és energiát ölve az egyszer már végigjárt útba.

A legnagyobb probléma, amivel a cégekkel kapcsolatban a leggyakrabban lehet találkozni, az a pénzhiány. De itt nem teljesen egyértelmű, hogy mire is nincsen pénzük.

Egy cég megalapításánál ugyanis jó esetben egy igen átfogó költségkalkulációt kell csinálni. Nem utólag, és nem soha, hanem mielőtt bármit is tennénk. Ebből pedig egyértelműen látszik, hogy mekkora az a minimum alapköltség, amivel egy vállalkozás el lehet indítani.

A kkv tőkehiánya most éppen egy informatikai fiaskó miatt került az érdeklődés középpontjába. Természetesen adatlopásról van szó, méghozzá egy igen tekintélyes ügyfél bizalmas adatairól. A dolog megelőzhető lett volna egy jó IT szakember bevonásával, és persze a megfelelő összegek rááldozásával. Ám a kisvállalkozás tulajdonosa széttette a kezét: erre nem volt keret.

Érthető persze, hogy kicsiben sokkal nehezebb, és megterhelőbb ezeknek a szolgáltatásoknak a beszerzése, a vírusvédelem, a tűzfal, és az adatbiztonság. Ugyanakkor a költségkalkulálásnál ezzel is számolni kell, vagyis nem túl jó kifogás az, hogy erre nem volt keret. Egy olyan vállalkozás, mely az interneten (is) ténykedik, és rajta keresztül bizalmas adatokhoz lehet hozzáférni, egyszerűen nem engedheti meg magának azt a bakit – vagyis inkább szarvashibát -, hogy nem megfelelő az elektronikus védelme, és a munkatársai elektronikus, és a virtuális munka világát felölelő képzettsége. Ha ugyanis a számítógépet – ami ma már teljesen alapfelszereltsége egy irodának – a munkatársak csak a legalapvetőbb funkciókig ismerik, akkor egy kiberbűnöző olyan könnyedén jut hozzá az adatokhoz, hogy az már a szánalmas kategóriát súrolja.

Ráadásul azzal is számolni kell, hogy a saját bizalmas dokumentumaink is eltűnhetnek, az ügyfelek pedig – adatvesztés esetén – a bizalmukat veszítik el. És ha nincs bizalom, akkor nincs üzlet sem. Egyenes következtetés, hogy a biztonság elengedhetetlen a kkv szektorban is, még abban az esetben is, ha drága. Léteznek olcsóbb, kkv-k világához jobban illeszkedő megoldások is, de a biztonságról mindenképpen gondoskodni kell.

Mivel a nagy – és a kis – ügyfeleknek ez igen fontos, így üzleti előnyre is szert tehetünk egy olyan rendszerrel, mely garantálja – vagy legalábbis magasabb fokon biztosítja – a dokumentumok és adatok védettségét. Ezt feltűntetve olyan üzletfelekkel is köthetünk megállapodást, akik a konkurenciát éppen a biztonsági hiányosságok miatt kerülték el.

Sokan fordulnak ilyenkor a „sufnituninghoz”, ami ideig – óráig még valódi megoldást is jelenthet, de nem kifejezetten bizalomgerjesztő. Az üzleti életben a látszattal is sokat kell foglalkozni, és egy házi megoldás, ami nem erős lábakon, pontos szakemberek munkáján nyugszik, az ezen a próbán olyan nagyot hasal, hogy a puffanást is hallani lehet

A bérek és a gazdaság kapcsolata minden ember előtt egyértelműen világos, akik csak egy kicsit is tanult közgazdaságtant. Ha azonban a tényleges bér – gazdaság összefüggéseket akarjuk szemlélni, akkor az alapoktól egy kicsit el kell távolodnunk.

Az ugye nem meglepő – hiszen megszoktuk –, hogy tőlünk nyugatabbra a bérek sokkal magasabbak. Ennek az oka azonban nem igazán egyértelmű. Persze igaz, hogy drágábbak is az ottani dolgok, összességében az élet, és az is igaz, hogy a gazdaság is jobban teljesít, azaz kifizethetőek a magasabb bérek. Ám ha a gazdasági mutatók határoznák meg a bérek alakulását, akkor hazánk egy igen érdekes anomália lenne.

A hazai viszonyokban most már tarthatatlanná válnak a bérek. A szakmunkások annyival többet keresnek a nyugati szomszédoknál, vagy egy kicsit távolabb, hogy rövid gondolkodás után, érthető módon el is mennek itthonról. Nem a több pénz a vonzó, illetve nem csak. A lényeg az életszínvonal, vagyis a bérek és az árak egymáshoz viszonyított értéke. Ebben vagyunk mi erősen lemaradva. A hazai viszonyokban egy szakmunkás sokszor csak tengődik, de előre lépni egyáltalán nem tud. A vicc az, hogy ez a hazai társadalom többségére igaz.

Na mármost a kérdés az, hogy azzal lehet-e változtatni a helyzeten, hogy pikk-pakk, megemeljük a minimálbéreket? Hiszen ha belegondolunk, akkor a magánszektor – ami a foglalkoztatás legnagyobb részét adja – már így is trükközni kénytelen, hogy a jelenlegi béreket kifizesse. Nem is a bérek mértéke, hanem az azokat, és úgy egyáltalán a cégeket sújtó terhek a lényeges pont.

A fogyasztás emelkedése több adóbevételt jelent, nagyobb léptékű fejlődést tesz lehetővé. Ha túl sok az adó, akkor lassú a fejlődés, hiszen mind kevesebben fizetik azt, egyre többen képtelenek vállalni a terheket. A bérek emelése csak abban az esetben jelent megoldást az elvándorlás ellen, ha az árak, illetve a béreket sújtó adóteher nem emelkedik jelentősen, sőt, inkább nem emelkedik szinte semmit. A fogyasztáshoz pénz kell, amiből többet kell az embereknél, cégeknél hagyni, hogy a fogyasztás emelkedjen, és nem raktározásról, túlélésről legyen szó. Ha a vezetés a béremeléssel együtt megtartja az adóterheket, akkor olyan, mintha az egyik kezével adna egy szelet kenyeret az éhezőnek, amit a másikkal gyorsan el is vesz. Vagyis a helyzet technikailag nem változik. Bár a bérek magasabbak lesznek, de egyre több lesz a munkanélküli, hiszen a béreket ki is kell fizetni – és persze az azokhoz tartozó elképesztően magas adóterheket is. Ez pedig – mivel a cégre marad a bérkifizetés a saját profitjából – akkor oldható meg, ha kevesebb embernek kell a magasabb béreket kifizetni.

Ebből következik, hogy az elvándorlást nem állítja meg egy olyan félintézkedés, melynek hosszabb távon semmilyen hatása sem lesz az eredeti mutatókra. Kiugrást rövidebb esetben eredményezhet, azonban ez semmi másra nem jó, pillanatnyi dicsfényben fürdésre, tényleges változás ettől még sajnos nem lesz.