Van egy igen nagy dilemma, amivel minden olyan cégvezető szembesül, aki foglalkoztat másokat: pályakezdőt, vagy tapasztaltat.

A tapasztalt

Sajnos a kérdés nagyon nem könnyű, hiszen mindkét lehetőség mellett komolya érvek, és ellenérvek szólnak. Eddig azonban a szakképzett, és tapasztalattal rendelkező jelöltek előnyben voltak a pályakezdőkkel szemben, ami jó lemérhető a töménytelen friss diplomás álláskereső számából.

Ezen persze nem is kell csodálkozni, hiszen egy frissen végzett munkatárs is elkéri a nettó 150 ezer forintot, ami ugye a cégnek közel a dupláját jelenti kiadásban. Ezzel ugyan még bőven a képzett és tapasztalt munkaerő alatt van a bérigény, de hozzá kell számolni a hibákat. A pályakezdőknek nincsenek olyan kapcsolatai, nem ismerik a kiskapukat, nincs gyakorlatunk a feladatok elvégzésében, és persze nem utolsó sorban nincs munkatapasztalatuk – legalábbis a legtöbb esetben. És a saját bőrünkön is remekül le lehet mérni, hogy bizony nagyon nem volt könnyű beleszokni a napi rendszeres, 8 órás munkába, ahol teljesíteni is kell.

A kezdő

Ugyanakkor az is tény, hogy ha a cégben nem csak egy ember foglalkozik egy adott területtel, akkor a második, harmadik, sokadik munkatársnak elnézhető, ha nincs olyan rutinja és kapcsolati tőkéje. Ezzel pedig a cég is jól járhat, hiszen lényegesen kevesebbet kell fizetnie annak az embernek. Ám ez jellemzően a multik körében működhet, hiszen a feladatkörök ilyen mértékű részekre szedése bizony sok embert, ennek megfelelően pedig bő kapacitásokat igényel. Ráadásul a pályakezdők mellett erős érv lehet az is, hogy a lojalitásuk stabilabb – már persze csak addig, amíg versenyképes helyzetben tartjuk őket.

A kkv-k számára tehát marad a kockázat: fiatal, de tapasztalatlan, vagy egy öreg róka. Mindkettőnek megvannak az előnyei, sajnos azonban ennek ellenére mellé lehet lőni a választással.

Oktatásban a megoldás?

Most szeptembertől dualista képzéssel újítanak az egyetemek, vagyis az elméleti oktatás mellett a gyakorlatira is nagyobb hangsúlyt fektetnek. Ennek egyrészt már nagyon itt volt az ideje, másrészt a kkv-kat is nyerő pozícióba hozhatja. A képzésben még részt vevő hallgatók betanítási ideje a cégnél így kimard, ráadásul a bérük is egy hónapban kötelezően minimum 67 ezer forint, aminek ráadásul további járulékvonzata sincs. Sőt, hogy az ajánlatot még vonzóbbá tegyék, azok a cégek, melyek nem foglalkoznak szakképzéssel, az így foglalkoztatott hallgatók után évi 450 ezer forintos visszatérítést is kaphatnak a szakképzési hozzájárulásukból

És igen, megtörtént a csoda, jól járnak az egyetemek, hiszen a képzés egy része – ezzel annak költségei – kikerülnek a falaik közül, jól járnak a cégek, hiszen olcsó munkaerőhöz jutnak, és jól járnak a hallgatók, mert nem kell vakrepülniük a képzés befejezése után a munkaerő piacon. Minden szép, minden jó, de persze az utópiák a mesék sajátjai.

Állami szinten ugyanis ez a lépés egy újabb problémát generálhat, illetve egy már meglévőt fordíthat meg. Jelenleg a friss diplomás munkanélküliek jelentik a gondot, a rendszer bevezetése után pedig a „veterán” diplomás munkanélküliek fogják. Igaz, előbbi esetben a veszteség nagyobb, hiszen a befektetett oktatási költségeket a hallgató még nem tudta „törleszteni” az államnak a munkaerőpiacon. A másik veszélyes rész, hogy a diplomások száma tovább emelkedik, hiszen biztosabban találnak munkát a tanulóidejük, illetve a későbbiek folyamán is, hiszen ahol „gyakorlaton” vannak, oda nagy eséllyel fel is veszik majd őket. A szakmunkások száma pedig tovább csökken, így a villanyszerelésért horror összegeket kell majd kicsengetnie a magasan képzett rétegeknek.

Ön foglalkoztatna hallgatói jogviszonnyal rendelkező kollegát, vállalva, hogy folyamatosan felügyelni kell a munkáját?

A kezdő vállalkozások, de még a néhány éve a pályán lévők is elkövetik azt a hibát, hogy nem számolnak a cégük életgörbéjével. Mert alapvetően nem is mindig tudják, hogy ez pontosan mit is jelent, vagy, hogy miért tervezgetnek a vállalatvezetők olyan sokat.

Pedig a tervezés – értelem szerűen – kicsit sem véletlen.

Az életgörbe

Lehet, hogy elsőre egy kicsit furcsa egy vállalkozást életgörbével felruházni, de ha belegondolunk, akkor kis módosításokkal a jog is „személyiségként”kezeli a cégeket. Tehát minden vállalkozás életgörbével rendelkezik. Ez azonban egy variálható, alakítható dolog, nem fix. A hossza, vagyis a vállalkozásunk piaci jelenléte attól függ, hogy mennyire vagyunk képesek megújulni.

Ez pedig tervezés kérdése. A megújulás szükségszerű, hiszen ha magunkból indulunk ki, mi is szeretjük a modernebb, gazdaságosabb, jobb termékeket és szolgáltatásokat. Ez pedig a mi ügyfeleinkre és vásárlóinkra is igaz. Persze a bevált dolgoktól az ember nem mindig szívesen válik meg, de a fejlődés elkerülhetetlen, éppen ezért szükségszerű.

Tehát meg kell újulni. Természetesen ez nem feltétlenül a céget, sokkal inkább a terméket érinti. A folyamatos fejlesztések, újítások ugyanúgy hozzá kell, hogy tartozzanak a tervezési folyamathoz, mint a pénzügyi, és az üzletvezetési tervezés.

Születés, élet, halál

Tehát a cég életgörbéjét a termékek életgörbéjével lehet befolyásolni. Aki valaha forgalmazott már valamit is, az tudja, hogy minden, de valóban minden elévül egy idő után. Lesz helyette más, jobb, vagy csak újabb. Ez egyes területeken - mint a számítástechnika – gyorsabban megy végbe, míg másokon, mint mondjuk az ipari termelési eszközök – lassabban. De végbemegy, és ez a lényeg.

Vagyis amikor előállok egy termékkel, akkor számolnom kell azzal is, hogy annak egyszer lejár az ideje, meg kell tőle válnom. A tervezés, és a cég fenntartása nem azon múlik, hogy a terméket erőn túl is életben tartom. Sokkal inkább azon, hogy tudatosan készülök annak „halálára”. Ezt pedig úgy tehetem meg, hogy a termék mellett egy másik, jobb, újabb, vagy más termékkel is előállok, és elkezdem azt bevezetni, ezzel a céget folyamatosan sikeresen tartva.

A cégben is

Ennek ellenére egy cég ideje is véges lehet különböző indokok miatt. Ezt pedig egy tulajdonosnak, egy felelős vállalkozónak előre kell tudnia, és számolnia is kell vele, ellenkező esetben kisebb vagyonokat is bukhat. Az ember persze az évek alatt érzelmi kötődést is kialakít a vállalkozása iránt, de nem szabad elfelejteni, hogy ez üzlet. A cég addig tartható fenn, amíg profitot képes termelni, vagy belátható időn belül profitálhatunk belőle. Ha ezt már nem képes megadni nekünk, akkor meg kell tőle válni, vagy le kell zárni azt.

Ha ezt nem tesszük meg, ha nem tudunk előre tervezni ezzel a lehetőséggel is, akkor a vállalkozói lét rengeteg kínkeserves, és elképesztően költséges napot tartogat számunkra.

Önnek is volt más olyan helyzet az életében, amikor egy vállalkozást el kellett engednie, annak ellenére, hogy nagyon a szívéhez nőtt?

Egy cég működtetéséhez szükség van szakemberekre. Ez egy pillanatig nem is kérdés, azonban sokan esnek bele egy olyan hibába, amivel a munkám miatt én is igen sokszor találkozom.

Spórolás!!!

Spórolási intézkedések nélkül a mai vállalkozói környezetben sajnos nagyon kevesen képesek életben maradni. A nagytöbbségnek maradnak az ügyes megoldások, a fejtörések és a pénzzel való sakkozás. És itt el is érkeztünk egy sarkalatos ponthoz: aki a pénzzel sakkozik, az spórol. Ez azonban nem igaz akkor, ha a szakemberi gárdát nézzük.

Sokan próbálkoznak azzal, hogy egy kalap alá vesznek adott területen működő szakmákat. Erre az egyik legjobb példa a könyvelő és az adótanácsadó összekeverése. Bár tény, hogy mindkettő pénzügyi területen mozog, de a munkájuk ég és föld – illetve sokkal inkább múlt és jövő.

A könyvelő egy olyan szakember a vállalkozások életében, aki kicsit sem elhanyagolható, hiszen ahhoz, hogy rendben és sikeresen működhessen a cég, mindenképpen kell egy a munkáját magas fokon űző szakember. És hát miben is áll a könyvelés? A kifizetések, bevételek, számlák, követelések, kintlévőségek, stb. összesítése, és azok kategorizálása, illetve az azokkal való munka. Ha jól megnézzük, akkor a felsoroltak mind olyan dolgok, amik már egy megtörtént eseményt írnak le. A számla egy más kifizetésre került összeget bizonyít, a bevételt is egy kis idővel annak leírása előtt kaptuk meg, és így tovább. A szakember tehát összegez, szortíroz, előkészít, bead, intéz, de nem kell, hogy a pénzügyeket előre is tervezze.

Ez ugyanis már az adószakértő területe. Itt arról van szó, hogy a cég számára a legjobb, leg-gazdaságosabb adózási formát válasszuk. És mivel ezt a bizonyos választott formát nem lehet kétnaponta váltogatni, mint a cipőt, így kénytelenek leszünk előre gondolkodni. Illetve megbízni ezzel az adószakértőt, akinek ugye ez a szakterülete.

Spórolás???

Ha ezen a vonalon elindulunk, akkor a spórolás, amit a szakembereken fojtatunk, nagyon gyorsan visszanyalhat. Hiszen – hogy a pályán fennmaradjanak – sok könyvelő ad tanácsokat a cégnek úgy, hogy nem ez a szakmája. Ad, mert kérik, sokszor követelik tőle, és hát a munkáját nem akarja elveszíteni, így a legjobb tudása szerint segít. Természetesen nem arról van szó, hogy ha követjük a könyvelő jövőbe mutató tanácsát, akkor a cég veszteséges lesz, vagy tönkremegy. Csupán nem fogunk annyit spórolni, mintha szakemberre bíznánk a feladatot.

Az adó ugyanis egy olyan dolog, amit nem lehet nem megfizetni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem lehet az adózáshoz olyan formát választani, hogy a lehető legkevesebbet fizessük. Ehhez azonban olyan mértékig kell érteni a vonatkozó jogszabályokhoz és a pénzügyi tervezéshez, ami egy könyvelőtől egész egyszerűen nem várható el!

Ha valóban a spórolás a cél, akkor azt tegyük profi, és ne proli módon. Ne azon fogjunk pénzt, hogy nem a megfelelő emberekkel végeztetünk el feladatokat, hiszen ezzel hosszútávon igencsak nagyot lehet bukni, ami enyhén szólva is keserűvé teszi a kezdeti, spórolás felett érzett örömöt. Ha a cél valóban a legoptimálisabb, legkevesebb kiadással való működés, akkor nem a szakembereken, hanem az adón és más, pénzügyi tranzakciókat illető kiadásokon kell „spórolni”, hiszen ezek az igazán nagy kiadások!

Futott már bele Ön is olyan helyzetbe, amikor egy adótanácsadó felnyitotta a szemét, hogy mennyi pénzt spórolhatott volna, ha jobban előre tervez és ügyesebben választ adózási lehetőséget?

Amikor az ember egy céget hoz létre, akkor azt nem teszi néhány pillanat alatt (legalábbis jobb esetben). Szépen megtervezi a lépéseket, szakemberekkel beszél, alaposan végiggondolni mindent és azután lép. Erre azért van szükség, hogy a vállalkozás ne csak úgy össze legyen csapva, és lehetőleg ne csak a jövő hetet érje meg, hanem évekig tudjon profitot termelni

 Vagyis lényegében egy profi céget – vagy legalábbis egy közel profi céget szeretnénk alkotni. Nos, ebben az esetben azt is tudnunk kell, hogy az üzleti élet a külsőségekről is szól, és a reklámra, a profizmus felhívására minden lehetőséget meg kell ragadni.

A logó

Minden cég rendelkezik egy logóval, amelyik nem, annak nem sok esélye van a tényleges sikerre. A logó azért fontos, hogy a cégünk egyértelműen, és könnyen beazonosítható legyen, még akkor is, ha a logó nem egy forma, hanem egy márkanév, akárcsak a SONY.

Ehhez azonban az is kell, hogy a logónk többet tudjon egy egyszerű piktogramnál. Ne essen félreértés, nem kell bonyolultnak lennie. Sokszor egy olyan egyszerű jel is, mint a Nike „pipája”, tökéletes választás. Persze ez sem úgy jött, hogy megszaladt a toll a papíron, és akkor már ez is jó lesz. Tudatos tervezés, és egy sor rejtett üzenet is helyet kapott ebben az egyetlen kis pipában. Lendületes, egyszerű, mindenki számára elérhető sportot hirdet. Ugyanakkor a pipa a gyerekkorunkból is ismerős, így jelöljük, ha valami jó – és ennél nem is kell jobb ajánlás.

Ahhoz, hogy ilyen logónk lehessen, mindenképpen szakemberre kell bíznunk magunkat. Ezen túl azonban mi is sokat tehetünk a kép rögzüléséért. A színek megválasztása sem mindegy, hiszen tudat alatt a legtöbb emberben bizonyos árnyalatok bizalmat, míg mások óvatosságot váltanak ki. Tehát a színek tervezése is fontos. Ha ez megvan, akkor a nehezebbik részével meg is volnánk.

Az iroda, a mappák, minden

A logót minél jobban be kell építeni az emberek tudatába, hogy ha hasonló forma, vagy színkombináció jön velük szembe, akkor egyből mi ugorjunk be. Ezt elérhetjük azzal, ha a cég reklámanyagain, mappáin, levélpapírján, vagy éppen a tollakon is ezekkel a színekkel és formákkal borítunk mindent – persze csak ízlésesen, főleg a színeket használva. Sőt, az öltönyön, kosztümön is megjelenhetnek az árnyalkatok, amikor tárgyalni megyünk. És akkor még az egyedi betűtípusokról, vagy bármi más, szép, de megkülönböztető lehetőségről nem is beszéltünk, amiket egy logóban, egy levélpapíron, vagy akárhol alkalmazni lehet

Sokan azt gondolják, hogy ezek olyan hívságok, amikre nem érdemes költeni, és meghagyják azt a nagyoknak. Szívük rajta, bár ezzel a komolyabb üzleteket is könnyen elbukhatják. A nagy vállalatok nem véletlenül alkalmazzák ezeket a fogásokat, rengeteg pénzzel és idővel kiderítették, hogy megéri foglalkozni velük. És ha nekik megéri, akkor nekünk is.

Ha mindent szépen összehangolunk, akkor a benyomás, amit adunk profi és összeszedett. És hát őszintén, kivel üzletelne szívesebben: egy megjelenésében és beszédében is összeszedett és profi féllel, vagy olyannal, aki ugyan jó ajánlatot tesz, de közel nincs olyan profi benyomása. És ez itt a lényeg: a benyomás.

Amikor mindent ilyen szépen összehangolunk, attól a munkánk minősége nem lesz jobb. Vagyis gyakorlatilag a cég nem lett produktívabb, vagy profibb, de kívülről ezt a benyomást kelti. És mint olyan sok területén az életnek, az üzletben is döntő szerepe van az első benyomásnak (egy olyan, tökéletes és okos szakember, aki egy több 10 milliós üzletet akar nyélbe ütni, nem jelenhet meg egy olcsó autóval a tárgyaláson. Egész egyszerűen azért nem, mert ezzel nem azt üzeni, hogy sikeres és profi, így pedig meginog a belé vetett hit, még MIELŐTT belépne az ajtón).

Az ilyen strukturált és összehangolt kialakítást brand - nek hívjuk, aminek nem csak most, hanem a későbbiekben is vannak előnyei. Ha terjeszkedni akarunk, akkor az új területek meghódítása, és az új piacokon való ismertség szerzés sokkal könnyebb, ha a cég alapvető működési területén a logónkat és a színeinket már beleégettük a köztudatba.

És itt is egy példa: ki mit lát a logóban? Mitől érdekes, mit jelent? Mit sugall?

Kell vagy nem az euró? Ez a kérdés vetődött fel bennem az nol.hu cikkét olvasva. Bár nem éppen ez a központi témája, de tény, hogy nem lehet mellette néhány elgondolkodtató eszmefuttatás nélkül elmenni. Hiszen ha jól belegondolunk, akkor vesztesei és nyertesei is lehetünk a helyzetnek – függetlenül attól, hogy az euró bevezetésre kerül, vagy sem.

Is-is

Az euró alapvetően egy egyáltalán nem rossz dolog. Már persze akkor, ha az ország, ahol bevezetik, kellően fel van rá készülve. Hiszen mint mindennek, ennek is megvannak az árnyoldalai, és persze az előnyei is.

Éppen ezért alaposan meg kell fontolni, hogy okos lépés-e a bevezetése. A téma pedig mostanában már akár aktuális is lehet, hiszen a négy kritériumból, melyeket az EU meghatározott, hazánk háromnak már megfelel. Ez pedig azt jelenti, hogy ha nagyon szeretnénk, akkor nyitva áll az út a bevezetés előtt – persze némi plusz erőfeszítéssel. Ugyanakkor azt is szem előtt kell tartani, hogy ezzel nem csak nyerhetünk, hanem veszthetünk is.

Az Unió gazdasági előnyei – főleg a vállalkozások szempontjából – vitathatatlanok. A határok eltörlése gyorsítja és olcsóbbá teszi a nemzetközi kereskedelmet, és megkönnyíti a terjeszkedést, de a pozitívumokat a kisebb cégek is érzik – gondoljunk csak az elnyerhető támogatások igencsak magas számára.

De persze ez sem fenékig tejföl, hiszen az előnyökért cserébe nekünk is sokat kellett tenni. Többek között lemondani bizonyos agrárelőnyökről, ami az itteni kkv-kat nagyon fájdalmasan érintette. De ide sorolható az is, hogy a kül, és sajnos a belpolitikai helyzet is instabillá vált. Sok helyre és sokféleképpen kell megfelelni, ami természetesen a gazdaságra is rányomja a bélyegét. Tehát kapunk is, és adunk is.

Eurót ide

Tudni kell, hogy a közös pénz bevezetése egy újabb olyan döntés, melynek két oldala van. Egyrészt hozzájutunk egy stabil fizetőeszközhöz, ami nem csak a hazai teljesítménnyel arányosan változik, vagyis könnyebben lehet vele számolni. Ez olcsóbbá teszi a beruházásokat, hiszen nem kell mindent az ingadozó forinthoz igazítani.

Ám inverz módon az előnyében rejlik a hátránya is. A váltogatástól ugyan megszabadulunk, de el is veszítjük a kizárólagos befolyást a pénzünk felett (teszem hozzá a váltogatástól való megszabadulás sem mindig jó üzlet, hiszen az euró – forint jó időben történő váltásában nem kis pénzek vannak). Vagyis hiába kellene a pénzt rontani, hogy a befektetési kedvet és lehetőségeket ösztönözzük, ezt már nem tehetjük meg, más eszközök után kell nézni. Ez nagyon szépen látszik a görögországi helyzetnél is. Hiszen tudjuk, hogy bár nem álltak olyan jól a görögök a csatlakozás, és a pénz bevezetése előtt, mostani helyzetük nem csak elkeserítő, hanem veszélyes is. De nem is kell ilyen messzire menni, hiszen a később csatlakozott, az EU átlagfejlettségét el nem érő, és az eurót mégis bevezető államok is erős gondokkal küzdenek. És bizony ezeknek a gondoknak egy részéért a közös pénz a felelős.

Természetesen az új pénz kiadásokkal is jár, ami érinti a vállalkozásokat is. még akkor is, ha az utópisztikus elképzelések realizálódnak, és egy esetlegesen bevezetett euró komoly minimálbéremelkedést hoz-, mint munkáltató ennek akkor sem fogunk annyira kirobbanóan örülni, hiszen a kezdeti szakadékokat nekünk kell majd áthidalni.

Örök igazság, hogy amikor válság van, akkor a legjobb befektetés a takarékosság. Ugyanakkor azzal is tisztában kell lenni, hogy a takarékosság következtében még egyetlen válság sem szűnt meg.

Itt természetesen üzleti szempontból közelítem meg a kérdést. Így azonban tény, hogy bár a megszorításokkal egy cég kihúzza egy ideig, akkor is csak az menti meg, ha a környezet, a feltételek változnak. Ezt pedig rendszerint az állam közbelépése, vagy a világgazdasági helyzet változása hozza.

Besült valóság

De mi a helyzet akkor, ha az állam nem, vagy csak részben teszi meg a szükséges lépéseket, a világgazdaság pedig vergődik, egyik veszélyes helyzetből a másikba bucskázik. Ilyenkor vagy hagyja az ember leépülni, amit nehezen felépített, vagy kénytelen tenni valamit.

Való igaz, hogy a legtöbb esetben a kivárás hatásos technika. Ugyanakkor azt is tudni kell, hogy az állami közbeavatkozás sokszor azért késik, hogy a nem kellően erős és felkészült cégek – akik adott esetben a hiteleket nem fizetnék, támogatásokat és anyagi segítséget kérnének az államtól – szépen tönkremenjenek. Ez persze közvetlenül nem szokta érinteni a kkv-kat, de közvetve nagyon is hatást gyakorol rájuk. Hiszen a megrendelések, üzleti partnerek között, esetleg a partnerek üzletfelei között szerepelnek ezek a cégek, így elindul a dominóelv.

Megintcsak komoly hátrányt jelent, ha a nagyok visszafogják a költést, hiszen ez a kicsik pénzügyeire is hatással van. Egy olyan ördögi kör, amiben a kkv-k sokszor csak sodródnak ahelyett, hogy lépnének valamit.

Tervezés és kihasználás

Amikor egy vállalkozást elindítunk, akkor bizony akár évekkel előre is kénytelenek vagyunk tervezni. Hiába nagyon nehéz, és sok az előre nem látható tényező, meg kell tenni, különben a befektetett pénzüket akár a ruletten is elverhetnénk. Szóval tervezünk, amennyire csak tőlünk telik. Ilyenkor pedig érdemes egy vésztartalékot is felépíteni, hiszen a válságokkal, a szűkösebb időkkel számolni kell.

Félreértés ne essen, a tartalék nem az életben maradáshoz kell. Ez bele kell kalkulálni a költségvetésbe, minden körülmények között. Ez a bizonyos tartalék a kezdőlökéshez kell. Amikor a helyzet már javul, és a befektetések is megindulnak, a kkv-k egy része annyira meggyengül, hogy csak vánszorogva tud kikecmeregni a gödörből, ami bizony olyan lehetőségek elvesztegetését is jelenti, amikkel a profit sokszorozható lenne.

A tartalék itt jön képbe. A javuló tendenciákban, az ébredező gazdaságban a jókor megtett befektetések aranybányának bizonyulhatnak, és a vállalkozásunkat az ismeretlenségből akár országos, vagy éppen nemzetközi hírűvé is tehetik (arról már nem is beszélve, hogy a gyors emelkedés, és a lehetőségek maradéktalan kihasználása mágnesként vonzza a befektetőket).

Mibe?

Hogy mibe fektessünk a vállalkozásunk nagyságáért? Ez változó, és persze a cég igényei is alakíthatják. Tökéletes választás lehet a reklám, ami a megszorult időkben ráadásul olcsóbbá is válik. Így kevesebb pénzből lehet a cégek komoly ismertséghez juttatni.

Szinte mindig jó befektetés a termék fejlesztése. Ha a termék jobb, újabb, valamivel többet tud, mint a piac többi szereplője, akkor bizony a kereslet is nőni fog rá, méghozzá ugrásszerűen – persze a fejlesztés mértékétől és használhatóságától függően.

Akik a tartalékot igencsak sok nullával értelmezték, azok előtt a kutatás is nyitva áll, mint befektetési lehetőség. Tény, hogy a kockázata nagyobb, ám az is igaz, hogy olyan mértékű fejlődést tesz lehetővé, amivel nem csak a terméket lehet eladhatóbbá tenni, de akár teljesen új piacokra való belépést is lehetővé tesz (kiugró eredménynél pedig reklámnak sem utolsó).

Elérkezett az évnek az az időszaka, amit a dolgozó emberek a legjobban várnak. És bármilyen meglepő is, ez nem az adóbevallás leadása, hanem a béremeléseké. Az év eleji ugyanis a munkáltatóknak hozza a fejtörést, hogy hogyan emeljenek úgy a fizetéseken, hogy azzal az alkalmazottjaik is elégedettek legyenek.

Ez ugye azért nem egyszerű, hiszen hiába van az emelés, ha azt az infláció el is viszi, vagyis igaz, hogy mennyiségileg több pénzt kap az ember, csak éppen a vásárlóeleje topog egyhelyben, mint az a bizonyos galamb. Tehát a béremelés mértéke ebből a szempontból nagyon nem mindegy.

Az eddigi évek során jellemzően versenyt futottak a vállalkozók az inflációval. Történetesen azt próbálták megoldani – sokszor erőn felül – hogy legalább a pénz romlásának mértékét kompenzálják, és ne érezze a dolgozó azt, hogy hiába hajt, mint a güzü, a pénze mégis valahogy kevesebb. A nagy inflációban pedig a tényleges vásárlóerő javulással járó béremelés nagyjából a hamupipőke történet mellet foglalt helyet.

2015

És akkor el is érkeztünk az idei évhez. A Hay Group nemzetközi elemző cég előrejelzése alapján idén nagyjából 2,6 százalékos fizetésemelésre lehet számítani (ezeket az adatokat nyilván a multik szolgáltatták, és nem a sarki közért üzemeltetője, de az érték nagyjából reális lehet). Ez első hallásra nem éppen egy nagy összeg, ez tény és való. Ugyanakkor azt mellé kell tenni, hogy a várható infláció olyan alacsony lesz, hogy a reálbér, vagyis a vásárlóerő tényleges növekedése 2,3 százalék körül lesz. Vagyis nem csak azt érezhetik majd a dolgozók, hogy mennyiségileg több a pénzük, hanem valóban többet is ér majd.

Persze ez nem érinti másképpen a munkáltatókat sem. Jellemzően évente legalább az inflációt követve emelnek bért a cégek. Ez idén szerencsére alacsony, hiszen a 2,6 százalékos emeléssel az oroszok nem tudnának mit kezdeni, náluk az infláció 7,5 százalékos. Vagyis a reálbér tényleges emelkedése csak e fölötti emeléssel lenne elérhető. Ez pedig plusz teher a vállalatok számára is.

A cégeknek is jó

A hazai vállalkozások számára is ez egy örömteli hír, hiszen nem csak az emelési összegekbe nem roppannak bele, hanem a bevételeik is gyarapodnak. Persze nem mennyiségileg, de minőségileg mindenképpen, ami azért messze nem elhanyagolható tényező.

A mostani teljesítménnyel ráadásul hazánk Európa élbolyában van, ami további előnyökkel is jár azok számára, akik nem csak a határainkon belül képzelik el a működésüket. Az erősebb hátország nagyobb bizalmat generál, így a befektetők keresése, illetve a hazai cégek külföldi befektetői tevékenysége is stabilabb hátteret kaphat. Ezt pedig érdemes kihasználni, mivel a gazdaság – akárcsak az üzlet – sokszor produkál olyan lépéseket, amiket előre nem, vagy csak bajosan lehet látni, így könnyen eleshetünk igen jó lehetőségektől.

Ha minden jó megy

A mostani tendenciákat szemlélve még egy nagyon pozitív hozadéka lehet ennek a folyamatnak. Ahogyan azt biztosan mindenki észrevette a pénztárcáján, a benzinárak szépen lassan leapadtak (bár mostanában emelés is volt, nem is kevés, az árak még mindig jóval kedvezőbbek a néhány hónappal ezelőttieknél). A benzin alacsony ára eleve beleszól a háztartások kiadásaiba, és ha eljutunk odáig is, hogy a szállítmányozói piac is reagál a csökkenésre, akkor igen sok termék ára mehet lényegesen lejjebb. Ez pedig értelem szerűen többet hagy mind a családok, mind pedig a cégek pénztárcájában is, vagyis akár az is lehetséges, hogy egy önmagát gerjesztő folyamatban végre rátalálunk a gazdaság reális működtetésének módjára.

Ön szerint is van reális esélye a vállalkozói környezet és a gazdaság kedvezőbbé válásának, vagy ez megint csak egy olyan délibáb, ami felvillanva reményt majd eltűnve csalódást és anyagi gondokat hagy maga után?

Csak hogy egyetlen pillanatra se felejthessük el, hogy kis hazánk mennyire bőkezű a vállalkozókkal, és mennyire igyekszik, termékeny környezetet teremteni a gazdaság növekedését egyértelműen és stabilan elősegítő vállalkozói réteg számára, íme, a csodálatos vasárnapi nyitva tartás.

Erősen elgondolkodtató az a felkiáltás, amit a zászlajára tűzött ez az elképzelés. A családok érdeke, hogy vasárnap a boltok zárva legyenek. Egyrészt így senkinek nem kell ilyenkor dolgoznia – vagy legalábbis néhány ezer embernek -, és végre tartalmas időt tölthetnek együtt. Mert ugye a boltok bezárása rögtön megoldja a család esetleges problémáit, hiszen így vasárnap mindenki mehet állatkertbe, a parkba, sétálni, focizni, biciklizni miegymás. Mit nekünk általános fáradtság, létminimum alatti élet, folyamatos stressz, és persze mit nekünk a tévé, az ebédfőzés, és a stikamunka. Hiszen a vasárnap is zárva tartó boltok ezeket a gondokat egyetlen varázsütésre megoldották, és mindenki rózsás orcával és széles mosollyal sétálgathat végre a lukas cipőjében.

Gazdaságilag

A viccet félretéve tény, hogy a vasárnapi zárva tartás a családok számára több pihenőidőt eredményez. Ezzel nem is nagyon lehet vitatkozni, kevesebb munkanap=több szabadidő. Sajnos azonban nem csak ezen az egy vonalon lehet megközelíteni a kérdést.

A kötelező zárva tartás ugye nem érint mindenkit, de a multikat és a nagy boltokat mindenképpen. A kisboltokban ilyenkor egyébként is jellemzően a tulaj dolgozott, hiszen nem tudta kifizetni a hétvégi többletbért. A nagy boltok azonban igen, amire sajnos nagyon sok család tekintett mohó szemekkel, remélve hogy végre így mindent ki tudnak fizetni. Persze nem feltétlenül ez a jellemző, mindenesetre a hétvégi pótlék is pénz.

A bezáró üzletek ugye kénytelenek bevételkieséssel számolni. Eddig tehát ott tartunk, hogy mind a piac, mind pedig a vásárlók veszítettek, vagyis lassuló gazdaságra lehet számítani. Ezt pedig az a tény is erősen megnyomja, hogy sok esetben a boltok a kieső profitot bizony a dolgozók egy részének elbocsátásával orvosolják. Ez pedig további segélyeket, közmunkásokat és munkanélkülieket jelent, akik még tovább lassítják a magyar gazdaság dübörgését.

A családi értékek Európája

Én sem vagyok a magam ellensége, szeretek a családommal lenni, és ha tehetem, nem dolgozom hétvégenet, de ettől még az üzlet nem áll meg, és ahhoz, hogy magamat és a munkatársaimat is kifizessem, eltartsam bizony ilyenkor is hadrendbe kell tudom állni. ettől nem vagyok jobb vagy rosszabb családtag, ez a munkámmal jár.

Az Európai értékeket szem előtt tartva a család szentsége az első. Ezzel szerintem mindenki egyet is ért, csak nehéz a család szentségét védeni, ha a megélhetését veszik el az embereknek. Tény, hogy már Brüsszel is fontolgatja a vasárnapi nyitva tartás engedélyezését, mert értik, érzik annak pozitív hatásait. Szigorúan gazdasági szempontból tehát ez egy nagyon is elhibázott lépés.

Ha a család szemszögét veszem alapul, akkor még akár jó is lehet. Egészen addig, amíg valakit nem érintenek közvetlenül a megszorítások, amit a vasárnapi zárás miatt a cégek kénytelenek megtenni. Ha azonban érint valakit, akkor nehéz felhőtlenül boldognak lenni a vasárnapi séta során úgy, hogy tudja az illető, hogy a munkája volt az ára.

Hosszabb távon még rosszabb

A gazdaság nem mindig rövid távon gondolkodik, így érdemes azt is vizsgálni, milyen hatásokkal számolhatunk 2-5-10 éves távon. A családi egység kérdése szociológusokra tartozik, bár valószínűleg előbb vagy utóbb jó hatással lesz rájuk a biztos szabadnap-, vagyis a célt elérte a vezetés. Az ára azonban egy kissé borsos, ha azt vesszük, hogy ahhoz, hogy a profit ne essen vissza – amit ép eszű vállalkozó nem enged hosszútávon -, ahhoz bizony elbocsátani, árat emelni, és céget átszervezni is kénytelen lesz. Ennek pedig ugyancsak hatása van a most már boldogan egységes családra, méghozzá annak vásárlóerejére, ami ugye csökkenni fog. Summázva: kevesebb pénze lesz a vállalkozónak, ezért megválik dolgozóktól és árat emel. Így kevesebb pénze lesz a háztartásoknak, és drágábban jutnak hozzá az árukhoz. Ha pedig mindenkinek kevesebb a pénze, akkor jobban tartalékol, nincs befektetés, nincs vállalkozói kedv, a gazdaság pedig úgy torpan meg, hogy rossz esetben kirepülünk a szélvédőn.

Márciustól a zárva tartás pedig él, bevezetésre kerül. Önnek mi a véleménye erről, hogyan érinti a boltok kötelező szünete?

Akik emberekkel dolgoznak, időről időre belefutnak egy bizonyos típusba, aki egyetlen könnyed beszélgetés alkalmával is az őrületbe tudja kergetni az embert, és úgy érezzük, csak egy kiskanálnyi víz kellene, amibe belefojthatnánk a kedves ügyfelet.

Mosoly

És milyen jó is lenne, mindenféle következmény nélkül egyszerűen kipenderíteni az irodából, azzal a felszólítással, hogy ne okoskodjon, vagy ha ennyire képben van, akkor csinálja meg maga a munkát. Ábrándozni persze lehet, de aki az üzleti életben mozog, és másoknak végez szakértelmet, talpraesettséget igénylő munkát, az nem engedheti meg magának, hogy a bevételi forrásait csak úgy kihajigája az irodából.

Nagyon fontos megjegyezni egy aranyszabályt – a vevőnek mindig igaza van! Ez ugyan az esetek többségében nincs így, de mivel ő a megrendelő, így a neki kijáró tisztelettel kell kezelni a helyzetet. Az előzékenység, és a megértés nagyon fontos eszközök. Hiába nincs igaza a vevőnek, ezt nem lehet durván közölni vele. Rá lehet világítani a hibákra, de mindenképpen tisztelettel.

Minden rosszban van valami jó

Ha már a rávilágításról van szó, akkor azt sem szabad elfelejteni, hogy amikor egy kedves ügyfél akadékoskodik, akkor nem kell reflexszerűen úgy kezelni az ügyet, hogy nincs igaza. Ugyanis még az is lehet, hogy mint külső szemlélő, sikeresen rátapintott egy olyan hiányosságra, amit mi magunk csak nagyon nehezen, vagy sehogyan sem vettünk volna észre.

Vagyis a rossz ügyfél is ténylegesen jó ügyfél lehet, hiszen segítségével a cég még jobb, még pontosabb munkát tehet le az asztalra, ami végső soron a profit emelkedéséhez vezethet.

Jó tudni, hogy mik a legáltalánosabb elégedetlenségi tényezők. Ezek között előkelő helyen szerepel az időbeni csúszás, illetve a költségvetés túllépése. Szintén ide sorolhatóak azok a szakmai hibák, amik az ügyfélnek idejébe vagy pénzébe kerülnek, vagyis összefoglalva, az időt és a pénzt érintő bakik. Ezzel ugyan lényegesen nem sikerült csökkenteni a hibahalmaz lehetőségeit, de legalább azt tudjuk, hogy mi az, amire feltétlenül figyelni kell.

A hibát engesztelés követi

Amikor valaki elkövet egy hibát a kárunkra, és utána lapít, mint egy dinnye a fűben, akkor mi is erősen ki tudunk akadni, még akkor is, ha a hiba nem is olyan nagy. Alapszabály, hogy a hibát, ha már fény derült rá, akkor engesztelés követi. Nem kell feltétlenül nagy dolgokra gondolni, sokszor egy őszinte bocsánatkérés is sokat segít. A nagyobb gondoknál azonban a kompenzálás is elő kell, hogy kerüljön. A lényege nem feltétlenül az, hogy az adott ügyfél ne legyen elégedetlen – bár ez sem utolsó szempont. Hiszen lehet, hogy anyagilag jobban jövünk ki kompenzálás nélkül, még akkor is, ha az ügyfelet elveszítjük. DE! Egy másik dolgot is veszíthetünk a hibánkból, ez pedig a jó hír. És ha egyszer ezt elvesztettük, akkor elképesztő munka, és legalább két tekintélyes kupac pénz, mire visszatornázzuk magunkat a bizalmi körbe.

Hiszen ha a hiba elterjed, ráadásul a nem megfelelő kezelés is kitudódik, akkor az ügyfelek jogosan gondolják majd, hogy mi a biztosíték, hogy velük majd nem tesszük meg ugyanezt. És ha ez felmerül, akkor nagyon gyorsan elveszíthetünk minden befektetőt, üzletfelet, stratégiai partnert. Az üzleti életben nagyon fontosak a külsőségek, így egy cég nem engedheti meg magának, hogy a hibáját fél várról vegye.

Hiányosságok feltárása

Aki úgy gondolja, hogy az ügyfelek akadékoskodása és feltáró tevékenysége elég a sikeres üzlet vezetéséhez, az nagyot téved. Ahhoz, hogy a vállalat valóban jól működhessen, érdemes folyamatos ellenőrzéseket, teszteket, visszacsatolásokat készíteni, hogy lássuk, hol vannak a lukak a rendszerben. Ezeket pedig amilyen gyorsan csak tudjuk, pótoljuk vagy javítsuk, hogy a cég működése még jobb lehessen.

Az elégedetlen ügyfél rendelkezik valamivel, ami számunkra kifejezetten értékes: adatokkal. Méghozzá olyanokkal, amiket felhasználva a cég javítható, profibbá és nyereségesebbé tehető, így a rossz ügyfelet is nagyon meg kell becsülni, mivel segítségével fejlődhetünk igazán.

A rendszeres ellenőrzésnek egy másik nagy előnye, hogy ritkítja azokat az embereket a környezetünkben, akik bele tudnak kötni a működésünkbe, vagy éppen rá tudnak mutatni a hiányosságainkra. Legyünk őszinték, ezt a folyamatot, vagyis amikor valaki más mutatja meg, hogy hol van a bibi a rendszerünkben, egyikünk sem szereti –sőt, kifejezetten utálja –, de a megoldás ilyenkor is puhán hullik az ölünkbe. A „rossz” ügyfél lehetőséget biztosít arra, hogy jobbak legyünk. És bár ez úgy hangzik, mint egy rossz propagandaszöveg, attól még igaz.

A munkahelyen jellemzően a főnök szava a döntő, neki pedig egy dolog számít igazán, ez pedig a megfelelő üzletmenet, vagyis magyarul a jó profit.

Ehhez persze jönnek az emberi tényezők, az üzletági sajátosságok, de lényegében ez az igazán fontos. Az azonban, hogy ezt hogyan éri el meghatározza, hogy jó főnökről, vagy rossz főnökről van-e szó.

Csapatmunka

Ha csak nem egyszemélyes, és valóban egy ember által működtetett vállalkozásról van szó, akkor a csapatmunka az irodában, üzemben, boltban, bárhol, elengedhetetlen. Ezen is áll vagy bukik az üzlet, így nem figyelmet fordítani a munkahelyi hangulatra és munkamorálra olyan hiba, ami rendszerint komoly problémákat, sokszor a cég végét is eredményezheti.

Azonban azt is érdemes tisztázni, hogy a csapatmunka nem olyasmi, ami egy irodához jár, mintegy kapcsolt áru. Ezért bizony meg kell dolgozni, méghozzá folyamatosan. Sok főnök követi azt az elvet, hogy ő lesz a fő gonosz, és így a csapat összekovácsolódik, hiszen van közös ellenség. A vicc, hogy ez működőképes, kérdés milyen áron. Hiszen így a főnök nem a csapat tagja, bármilyen változtatás, javaslat egyértelmű falakba fog ütközni, amit ő próbál kieszközölni. Az igazán jó csapatmunka akkor valósulhat meg, ha a főnök is tagja a közösségnek. Ez alapvető követelmény, és nem is olyan könnyű, mint elsőre hallatszik. Ha ugyanis nagyon baráti lesz a légkör, akkor eltűnik a tekintély, ha pedig túl nagy a távolság, akkor nem egységes a csapat. A finom egyensúllyal azonban elérhető, hogy olyan közös munka valósuljon meg, ami mindenkinek jó.

Minek?

Azt lehet érteni, hogy a cégnek miért jó a gördülékeny csapatmunka – profitnövekedést hoz. Na de miért jó ez a dolgozóknak? Ha megkérdezünk embereket, hogy a mi a véleményük a munkájukról, és a munkahelyükről, akkor sajnos nagy átlagban azt halljuk, hogy elviselik, mert ebből van pénz, és így lehetőségük lesz a barátaikkal, családjukkal különböző dolgokat csinálni.

Ez technikailag azt jelenti, hogy a munkahelyükre bemennek, ott vannak, amit kell, azt megcsinálják, aztán elmennek. Azonban ez csak arra elég, hogy a cég eldöcögjön, valamennyi profitot termeljen, de igazán nagy sikerre esélye sincs. A cél az, hogy a munkahely – amellett természetesen, hogy a feladatokkal foglalkoznak az emberek – egy olyan közösség legyen, ahova a kollegák szívesen mennek, kellemesen érzik magukat, sőt, a szabadidejükben is szívesen találkoznak egymással. Ez üzleti nyelven azt eredményezi, hogy a dolgozók felszabadultabbak, nő a produktivitásuk, sokkal elfogadóbbak az esetleges túlórákkal – amivel azonban nagyon óvatosan kell bánni még így is, mivel könnyen romba dönthet mindent – és a cég sikereit a sajátjuknak érzik. És hát valljuk be, mindenki jobban dolgozik akkor, ha az eredményeket magáénak érzi, mint akkor, ha valaki másért hajt.

Tréningek, programok és munkaholizmus

A csapat összekovácsolásának az egyik legjobb lehetősége a tréning. Azonban a milyensége nagyon nem mindegy. Egy előadássorozat, amin mindenki ül és hallgat, semmilyen formában nem segíti elő a csapatmunkát. Egy interaktív játék, amiben gyerekes feladatokat kell végrehajtani, többet árt, mint használ. Azonban egy jól felépített, közös erőfeszítésekre építő, lehetőleg a mindennapi munkahelyi taposómalomból kiszakító tréning, ami valódi élmény olyan lökést adhat a csapatnak, ami pótolhatatlan. A legújabb kutatások alapján már azt is tudjuk, hogy ez igaz a munkahelyen kívüli programokra is. legyen szó csak egy közös sörözésről, vagy egy bowlingozásról. Sokat segíthet. Ezek nem kötelező programok, csak választhatóak, szabadon dönthet mindenki róluk. Azonban az emberek azt érzik tőle, hogy fontosak, hogy meg akarják őket ismerni, össze akarnak velük barátkozni, hogy segíthessék egymás munkáját. Szóval nagyon is működik.

Ha pedig eddig eljutunk, és a munkatársaink jó kedvel, és szívesen vannak az irodában, boltban, munkahelyen, akkor nem csak a produktivitásuk veri majd az eget, hanem azt is észrevesszük, hogy a munkamánia, munkaholizmus jeleit mutatják. Ez azonban nem a negatív értelemben vett jelenség, egyszerűen arról van szó, hogy szívesen foglalkoznak a feladataikkal, mert jól érzik magukat a munkahelyükön – és ezt biztosítani egy igazán sikeres cég egyik legfontosabb, stratégiai feladata!